1948
Beszolgáltatás elleni tüntetéssé fajult egy letartóztatási kísérlet Tardon
Miskolc, augusztus 11.
Dudujka Pál cikke
A tardiak elfogadták a kihívást a beszolgáltatási versenyre, a sajtóhírekkel szemben azonban ezt bizonyára nem örömmel és nem önkéntesen tették és nem is a gazdák. Pár napja még forrongott a falu a szegénység elburjánzása és az alacsony fejadagok miatt.
Augusztus 5-én Tardon az államrendőrség közegei közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt Merész Károly cséplőgépkezelőt és Kiss János cséplési ellenőrt hallgatták ki. A rendőrség szerint Mérész 60 métermázsa 75 kilogramm mennyiségű vegyes terményt nem vezetett be a cséplési könyvbe, Kiss pedig bár tudomása volt a gépkezelő tevékenységéről, nem ellenőrizte őt, s ezzel járult hozzá a feketézéshez. Kikérdezésük után őrizetbe akarták venni őket, a rendőrség számításait azonban valaki keresztülhúzta. Egy ismeretlen félreverte a harangokat, mire tömeg csődült az utcára és megakadályozta, hogy a két helybélit elszállítsák. A rendőröknek dolgavégezetlenül és megszégyenülve kellett távozniuk.
Másnap a községháza elé gyűlést hirdettek meg, amelyen a vármegyei tisztviselői kar színe-java megjelent. Megtisztelte Tard elszegényedett népét maga az alispán, dr. Balogh Ferenc is az államrendőrség vármegyei körzeti szemlélője társaságában. Ők ketten vitték a prímet a gyűlésen. Felvilágosították a minden bizonnyal tudatlan tardiakat, mily fontos is a beszolgáltatás és mily szörnyű „bűnöket” követett el az a két ember, akit tegnap nem engedtek elvinni. Nem mondanánk, hogy túl jó fogadtatásban részesültek szavaik. Főként egy asszonyokból álló csoport zavarta meg bekiabálásaival a szónokokat. De hallatták hangjukat a férfiak is. – Kevés a fejadag! Mi mindnyájan rongyosak vagyunk, a gyáristák egyike sem rongyos… Elég volt a dumából, hiába történt a földosztás, ha elviszik a termést! – vetette a vármegyei hatalmasságok szemére Gomány Ignác parasztember.
Az eddig dühüket és kétségbeesésüket elfojtó tardiak részéről csak úgy záporoztak a panaszok az alispán és kísérete felé. A már-már teljesen feltüzelt nép megfékezésére végül karhatalmat kellett kivezényelni. Néhány parasztember ellen nyomban eljárást indítottak „államellenes” kijelentéseik miatt, de elvitték a feketecséplési ügyben Merészt, Kisst és további nyolc csépeltető gazdát is. Nyert az államhatalom, a falu pedig lassan, de elcsendesedett.
A tardi helyzetről, de leginkább a tüzes hangulatú népgyűlésről persze a kommunista lapok hallgatnak. Valahogy azonban csak reagálni kellett a történtekre, hiszen a tüntetés híre gyorsan elterjedt a környéken. Ekkor született a döntés arról, hogy a tardiak elfogadják Tiszabábolna és Ároktő gazdáinak felhívását a beszolgáltatási verseny kiszélesítésére, amely során igyekeznek minél gyorsabban teljesíteni a kötelező beszolgáltatást, de azon felül is minél nagyobb mértékben, különösen a kenyérmagvak terén. Természetesen mindezt nem a falusiak határozták el közös erővel, Tard község beszolgáltatási bizottsága hozta az egyhangú határozatot pártközi értekezleten. Gyorsan írtak is egy táviratot Fekete Mihály főispán közellátási kormánybiztosnak, majd hozzáláttak a végrehajtáshoz. Az Északmagyarország is megírta a minap, hogy azóta a tardi gazdák versengve szolgáltatják be terményeiket, s az átvevő szerv raktára már annyira megtelt, hogy az iskolát kellett igénybe venniük. Szép mese. Ha meg is telt az a raktár, az bizonyosan nem a tardiak önkéntes felajánlása miatt történt. Ők bizonyosan nem örömmel adják oda a megélhetésüket biztosító terményeiket, hogy aztán rongyosan és éhezve folytassák a munkát.
Az utaztató megjegyzése:
A cséplési ügyben miskolci törvényszék uzsorabírósága Merész Károlyt 2, Kiss Jánost 3 év fegyházra ítélte, társaik 2-4 hónap fogházbüntetést kaptak. Az augusztus 6-i gyűlésen elhangzottak miatt öt gazda miatt indult eljárás. Többségüket a bíróság felmentette a vádak alól, Gomány Ignácot azonban 1949-ben izgatás vádjával 6 hónap börtönre ítélték.