1955
Az idősebb Kun páter a miskolci ÁVH karmaiban
Miskolc, december 11.
Dudujka Pál cikke
Halk szavú, de kiváló szónok, üldözött minorita szerzetes, volt hadifogoly, tanár, majd adminisztrátor. Nyilas tömeggyilkosként öccsét kivégezték, bátyját bebörtönözték, őt magát megtörték és az ÁVH szolgálatába állították. Páter Kun Lajos története.
Kun Lajos 1909. szeptember 18-án született Nyírbátorban, Hamvas Károly géplakatossegéd és Vasas Mária fiaként. Apja törvénytelen gyermek volt, 1925-ben – talán természetes apjára utalva – vette fel gyermekeivel együtt a „Kun” nevet. Noha Lajost és testvéreit apjuk után görögkatolikusként keresztelték meg, a rendkívül vallásos szellemben felnevelkedő fiúk közül Lajos és András is a római katolikus egyház, illetve – minden bizonnyal a nyírbátori szerzetesek hatására – a minorita rend szolgálatába álltak. Lajost 1932-ben szentelték fel, majd 1935 táján András öccsével együtt Rómában kezdte meg egyetemi tanulmányait. A civil és egyházjog mellett szorgalmasan tanulmányozta a művészettörténelmet is, s a műemlékek, illetve műtárgyak iránti szeretete azóta sem lanyhul.
Lajos atya 1938-ben állítólag fegyelemsértést követett el, ezért hazaküldték Rómából, nagy bűnt azonban nem követhetett el, mert a minoriták magyarországi központjában, a miskolci rendházban telepedett meg, ahol Péchy Alán rendfőnök káplánná nevezte ki. A fiatal, de annál nagyobb tudású, magas és erős teltalkatú szerzetes hamar népszerűségre tett szert. Az alapvetően csendes, halk szavú, de kiváló szónoki képességekkel bíró atyát szerénysége tette népszerűvé.
Az atyát 1941-ben Marosvásárhelyre, majd 1944 áprilisában Nyírbátorba helyezték át, s itt érte a front. A közeli háború veszedelmei elől az atyák elmenekültek, P. Kun Lajos a Nyugat felé vonuló katonai csapatokhoz csatlakozott, majd 1945. január 16-án Budapesten esett „hadifogságba”. A Szovjetunióba hurcolták, ahol a 117. sz. Gorkij (Nyizsnij Novgorod) hadifogolytáborban sínylődött két éven át, majd 1947. szeptember 24-én átadták az ún. repatriálási hatóságok 36. sz. táborába, s végül valószínűleg az uzmányi táborból engedték haza.
Távollétében nyilas tömeggyilkosságokban való részvétel miatt 1945-ben öccsét, Kun Andrást, a hírhedt „Kun pátert” felakasztották, majd 1948-ban Károly bátyját életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Lajos atya sokat imádkozott kivégzett öccséért, ahányszor szóba került a neve, mindig könnyes szemmel suttogta: „Elvette az Úr az eszét”.
Bár P. Kun Lajos semmilyen szélsőséges mozgalomban nem vett részt, már 1945 májusában mondvacsinált „nyilas” múltja miatt keresték a rendőrök Nyírbátorban, majd hadifogságból való hazatérése után állítólag letartóztatták. Bebörtönzésére azonban nem került sor. A minorita rend 1950-es feloszlatásáig a miskolci Fráter György Gimnáziumban tanított. Ezt követően a Szeles utcai asztalosipari KTSZ-nél dolgozott, mint adminisztrátor és bár szerzetestársaihoz hasonlóan nem hurcolták el, békén sem hagyták.
Pontosan nem tudni, mikor és hogyan történt, de bizonyos, hogy a politikai rendőrség beszervezte. P. Kun Lajos az Államvédelmi Hatóság borsodi főosztálya belső elhárításért felelős IV. osztályának ügynökeként dolgozik, – szülőfalujára utalva – „Bátori” fedőnéven. A titkosrendőrség a római katolikus egyház vonalán foglalkoztatja, általa remélnek bepillantást a klérus és a hívek életébe. A testvéreivel szemben mindvégig tisztességes és magát a politikától távol tartó Lajos atya tehát megtört. Ügynöki működéséről információkkal nem rendelkezünk, a halk szavú, szerény szerzetesről azonban nem feltételezzük, hogy titkos feladatát mások rovására végezné.
Az utaztató megjegyzése:
P. Kun Lajos később ismét papi szolgálatot láthatott el, majd 1968. május 21-én hunyt el Miskolcon. Ügynöki tevékenysége legjobb tudomásunk szerint ma már nem feltárható.
Kun András: A hírhedt nyilas „Kun páter” 1911-ben született. Aktívan részt vett a nyilas hatalomátvételben, a nyilas belügyminisztérium propaganda osztályának a vezetője volt. Először a fegyverek szétosztását irányította, majd a XII. kerületi nyilasszervezet egyik vezetője lett. Zsidó házakat és közintézményeket támadott meg bandájával és számos kivégzés aktív résztvevője volt. Visszaemlékezések szerint „Krisztus nevében lőjetek!” – felkiáltással vezényelt tüzet áldozataira. A népbíróság 1945. szeptember 19-én kötél általi halálra ítélte és még aznap kivégezték.