1952
Az ex-partizán, aki kiszabadította kitelepített szüleit a Hortobágyról
Miskolc, augusztus 15.
Dudujka Pál cikke
1952. július 25-én mintegy ötszáz embert hurcolt el az ÁVH Miskolcról, a kitelepítettek a hortobágyi Borsós-tanyára kerültek. A félezer ember közül azóta mindössze egy idős házaspár szabadult, őket fiúk, az egykori ellenálló, majd politikai rendőr, a már Budapesten élő Padányi Mihály szabadította ki.
Padányi Mihály Piltz vezetéknéven Kassán született 1916-ban. Szülei a világháború után jöttek át Miskolcra, ahol jó ideig marhavagonokban éltek. Mihály 1928 és 1936 között a Fráterben tanult. A szolid, csendes gyereket szülei papnak szánták, ő azonban mérnök akart lenni. Az érettségit követően így Budapestre költözött, ahol a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. 1944-ben kommunista felhívásra barátaival – köztük a hírhedté vált Janikovszky Bélával – ellenállócsoportot szervezett, amelynek ő lett a vezetője. A Marót fedőnevet használó fiatalember felső kapcsolata, Fehér Lajos megbízásából 1944. október 6-án társaival felrobbantotta a Döbrentei téren lévő Gömbös Gyula szobrot. Az ifjabb Padányi barátaival ezután még számos robbantásos akciót vitt végbe, így 1944. december elején a Városi Színházban, egy nyilas nagygyűlésen. A sikeres támadások hatására a párt kiemelte „Marót”-ot és a szintén miskolci múltú Sólyom László vezetésével további ellenállócsoportok szervezésével bízta meg. A háború végén civilként szovjet fogságba került, de hamar kiszabadult, s az újonnan szerveződő demokratikus hadsereg nevelőtisztjeként folytatta munkáját. A honvédséget még 1945-ben a rendőrségre cserélte, miután Fehér Lajos meghívására a Péter Gábor által vezetett Politikai Rendészeti Osztályon helyezkedett el őrnagyi rangban.
Politikai rendőri működéséről alig lehet valamit tudni, arról nem szívesen beszél, nem úgy, mint azon diadalmas tettéről, hogy ő volt az, aki a külföldről hazaszállított Imrédy Béla volt miniszterelnök csuklójára kattintotta a bilincset. A Péter Gábor belső köréhez tartozó Padányi egy ideig rendkívül élvezte a politikai rendőrségi munkát, főként, hogy kezdetben teljesen szabadon dolgozhatott. 1948-ban azonban, miután egyre több lett a papírmunka, szakított a testülettel és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Káderosztályán lett politikai munkatárs, 1950 óta pedig a Gazdasági és Műszaki Akadémia igazgatóhelyetteseként működik.
1952, július 25-én nagy meglepetésre hatvankilenc éves édesapját és hatvan éves édesanyját miskolci, Szeles utca 32. szám alatti otthonukból ÁVH-sok hurcolták el és telepítették ki a Hortobágyra. „Marót” volt kollégái nem voltak elég alaposak, s egy korábbi tévedésből fakadhatott a félreértés. Történt ugyanis, hogy 1948-ban Padányi édesapját névrokonával, Padányi Jenővel összetévesztve mint távollévő volt vezérkari ezredest öt év börtönre ítélték, holott ő csupán honvédségi bírósági irodatisztviselő volt, korántsem katonatiszt. A hibát ekkor korrigálták, azonban az ÁVH nyilvántartásában vélhetően továbbra is névrokona adataival szerepelhetett, így kerülhetett arra sor, hogy „ellenségként” felvegyék a kitelepítendők listájára. A malőrről az ifjabb Padányi gyorsan tudomást szerzett, s rögvest cselekedett. Hogy volt ellenállótársa, dr. Janikovszky Béla, vagy épp Péter Gábor ÁVH-vezér segített-e neki, nem tudni, de tény, hogy kitelepítésük után mintegy tíz nappal „Marót” megjelent a táborban és egyszerűen hazavitte szüleit.
Az idős Padányi házaspár tehát ismét szabad, míg kitelepített társaik reménytelenül sínylődnek a hortobágyi pusztaságban.
Az utaztató megjegyzése:
Padányi Mihály pályája később tovább ívelt. 1955-1957, majd 1971-1976 között építésügyi miniszterhelyettes volt, valamint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. 2011-ben halt meg.