1952

Az ex-partizán, aki kiszabadította kitelepített szüleit a Hortobágyról

Miskolc, augusztus 15.

Dudujka Pál cikke

1952. július 25-én mintegy ötszáz embert hurcolt el az ÁVH Miskolcról, a kitelepítettek a hortobágyi Borsós-tanyára kerültek. A félezer ember közül azóta mindössze egy idős házaspár szabadult, őket fiúk, az egykori ellenálló, majd politikai rendőr, a már Budapesten élő Padányi Mihály szabadította ki.

Padányi Mihály Piltz vezetéknéven Kassán született 1916-ban. Szülei a világháború után jöttek át Miskolcra, ahol jó ideig marhavagonokban éltek. Mihály 1928 és 1936 között a Fráterben tanult. A szolid, csendes gyereket szülei papnak szánták, ő azonban mérnök akart lenni. Az érettségit követően így Budapestre költözött, ahol a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. 1944-ben kommunista felhívásra barátaival – köztük a hírhedté vált Janikovszky Bélával – ellenállócsoportot szervezett, amelynek ő lett a vezetője. A Marót fedőnevet használó fiatalember felső kapcsolata, Fehér Lajos megbízásából 1944. október 6-án társaival felrobbantotta a Döbrentei téren lévő Gömbös Gyula szobrot. Az ifjabb Padányi barátaival ezután még számos robbantásos akciót vitt végbe, így 1944. december elején a Városi Színházban, egy nyilas nagygyűlésen. A sikeres támadások hatására a párt kiemelte „Marót”-ot és a szintén miskolci múltú Sólyom László vezetésével további ellenállócsoportok szervezésével bízta meg. A háború végén civilként szovjet fogságba került, de hamar kiszabadult, s az újonnan szerveződő demokratikus hadsereg nevelőtisztjeként folytatta munkáját. A honvédséget még 1945-ben a rendőrségre cserélte, miután Fehér Lajos meghívására a Péter Gábor által vezetett Politikai Rendészeti Osztályon helyezkedett el őrnagyi rangban.

001
Padányi ifjú korától szeretett robbantgatni

Politikai rendőri működéséről alig lehet valamit tudni, arról nem szívesen beszél, nem úgy, mint azon diadalmas tettéről, hogy ő volt az, aki a külföldről hazaszállított Imrédy Béla volt miniszterelnök csuklójára kattintotta a bilincset. A Péter Gábor belső köréhez tartozó Padányi egy ideig rendkívül élvezte a politikai rendőrségi munkát, főként, hogy kezdetben teljesen szabadon dolgozhatott. 1948-ban azonban, miután egyre több lett a papírmunka, szakított a testülettel és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Káderosztályán lett politikai munkatárs, 1950 óta pedig a Gazdasági és Műszaki Akadémia igazgatóhelyetteseként működik.

1952, július 25-én nagy meglepetésre hatvankilenc éves édesapját és hatvan éves édesanyját miskolci, Szeles utca 32. szám alatti otthonukból ÁVH-sok hurcolták el és telepítették ki a Hortobágyra. „Marót” volt kollégái nem voltak elég alaposak, s egy korábbi tévedésből fakadhatott a félreértés. Történt ugyanis, hogy 1948-ban Padányi édesapját névrokonával, Padányi Jenővel összetévesztve mint távollévő volt vezérkari ezredest öt év börtönre ítélték, holott ő csupán honvédségi bírósági irodatisztviselő volt, korántsem katonatiszt. A hibát ekkor korrigálták, azonban az ÁVH nyilvántartásában vélhetően továbbra is névrokona adataival szerepelhetett, így kerülhetett arra sor, hogy „ellenségként” felvegyék a kitelepítendők listájára. A malőrről az ifjabb Padányi gyorsan tudomást szerzett, s rögvest cselekedett. Hogy volt ellenállótársa, dr. Janikovszky Béla, vagy épp Péter Gábor ÁVH-vezér segített-e neki, nem tudni, de tény, hogy kitelepítésük után mintegy tíz nappal „Marót” megjelent a táborban és egyszerűen hazavitte szüleit.

002
Ő kattintotta a bilincset Imrédi kezére

Az idős Padányi házaspár tehát ismét szabad, míg kitelepített társaik reménytelenül sínylődnek a hortobágyi pusztaságban.

Az utaztató megjegyzése:

Padányi Mihály pályája később tovább ívelt. 1955-1957, majd 1971-1976 között építésügyi miniszterhelyettes volt, valamint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. 2011-ben halt meg.