1950

Az ellenállás miskolci hősét ítélték el a Rajk-ügy egyik mellékperében

Miskolc, augusztus 20.

Dudujka Pál cikke

Szalay Tibor vezérőrnagy hosszú ideig szolgált Miskolcon, de igazán azzal vált híressé, hogy miután 1944-ben csatlakozott a kommunisták által vezetett ellenálláshoz, a „felszabadult” város karhatalmi parancsnoka, utóbb jászberényi hadosztályparancsnok lett. Most börtönben ül, az ítélt szerint életfogytig.

Szalay Tibort 1920-ban avatták a Ludovika Akadémián tüzérhadnaggyá, majd mintegy húsz éven át szolgálat csapattisztként. A II. világháborúban miskolci fiúkat vezetve üteg- és osztályparancsnokként harcolt a keleti fronton, 1942-től alezredesi rendfokozatban. Jó magyar emberként azonban 1944-ben határozottan elítélte a német bevonulást és a nyilas hatalomátvételt, s szembenállása végül az ellenálláshoz sodorta. A tüzér alezredes – miután tiszti szolgája asztalára csempészte az MOKAN-osok azon röplapját, amelyben csatlakozásra szólították fel a tiszteket – az egyetlen helyi ellenállócsoport, a kommunisták által életre hívott MOKAN Komité egyik fontos személyisége lett. Neki köszönhetően nyerték meg az ellenállók Ginzery Sándor ezredest. Szalay bátorságát jól mutatja az is, hogy a nyilas hatalomátvétel után személyesen mentette meg Kozma Ferenc főszerkesztőt a letartóztatás elől. A hátán cipelte ki Tapolcára és az ottani görögkatolikus lelkésznél bújtatta el.

szalay
Szalay Tibor

A szovjetek bevonulása után azonnal jelentkezett Mihajlov tábornoknál és közölte, a Miskolcon visszamaradt szökött katonákból, nemzetőrökből mintegy ezer főnyi katonai alakulatot kíván szervezni, hogy csatlakozzon a németek elleni harcra. Mihajlov azonban nem élt felajánlásával, ehelyett közölte, osztagával lásson el rendfenntartói feladatokat: működjön együtt a szovjet csapatokkal a rend helyreállítása érdekében, őrizzék meg az állami értékeket, de egyfajta politikai rendőri feladatként tartóztassák le adják át a szovjet városparancsnokságnak a „fasiszta” elemeket, a németeket, a „terroristákat” és az ellenszegülőket! Szalay a feladatot katonásan végrehajtotta, emberei sorra tartóztatták le a jobboldaliaknak tartott személyeket. Miskolci működése azonban már nem tartott sokáig. Január közepén már Miskolcon megkezdte a hadsereg szervezését, majd az országos szervezőmunkába is bevonták, s e célból 1945 februárjában Debrecenbe, az ország ideiglenes fővárosába szólították. Eredményes munkáját dicséri, hogy március végén a hadifogolytáborok lakóiból toborzott katonákból megalakult az első hadosztály, a jászberényi 1. gyaloghadosztály, amelynek parancsnokává őt nevezték ki. Nagy előrelépés volt ez számára. Hivatali sikereit jelezte, hogy áprilisban ezredessé, az év végén vezérőrnaggyá léptették elő, vagyis tábornoki rangot kapott.

A szókimondó Szalay Tibor – aki időközben belépett a kommunista pártba – sikerszériája azonban hamarosan véget ért. Bár a hadseregben a kommunista célkitűzések megvalósítója volt Pálffy György, Illy Gusztáv és Porffy György mellett, 1946-ban félreállították. Szalay határozottan ellenezte, hogy ún. nyugatos – vagyis  a háború végén nyugatra került – tiszteket B-listázzák, s ezzel saját elvtársai haragját idézte elő, akik végül őt magát is egyszerűen B-listázták, kirúgták a hadseregből. Az állás nélkül maradt tábornok vasgyári munkásként helyezkedett el, majd biztosítási ügynök lett.

A politikailag és társadalmilag megsemmisített volt ellenálló és tábornok kálváriája azonban még csak ezután vette kezdetét. 1950. május 31-én letartóztatták és a Rajk-ügy egyik katonai mellékperében vádolták meg minden alapot nélkülöző koncepciós vádakkal. A Budapesti Katonai Törvényszék augusztus 15-én kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint folytatólagosan elkövetett kémkedés bűntette miatt életfogytiglani fegyházra ítélte.

Életfogytiglan börtönnel jutalmazta tehát a rendszer Szalay tábornokot, s valljuk be, ez még nem is oly tragikus. Pár nappal később került sor régi jó barátja, a sokáig Miskolcon szolgáló Porffy György tüzér vezérőrnagy elítélésére is, akit a Sólyom-perben halálra ítéltek, majd tegnap kivégeztek. Szalay legalább él.

Az utaztató megjegyzése:

Szalay Tibor 1955-ben szabadult amnesztiával. Ónodon telepedett le és asztalosként kereste kenyerét. 1955-ben perújítás révén ügyét újra tárgyaltak, ekkor a Legfelsőbb Bíróság a vádak alól felmentette, de törvénysértő módon megállapította, hogy – a „nyugatos” tisztek mentése miatt – szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettében bűnös. A volt tábornokot épp annyi időre ítélték ezért, mint amennyit már letöltött, vagyis 4 év 6 hónap börtönre. Szalay 1966-ban Svédországba emigrált, s ott is hunyt el.