1956
Ávós látogatók a múzeumban lévő „Kutató”-ban
Miskolc, január 20.
Dudujka Pál cikke
Lelkes ávósok járnak-kelnek a miskolci múzeumban. Nem a szebbnél szebb kiállítások, vagy a régmúlt szeretete vonzza őket a Papszer utcai épület ódon falai közé. Dolgoznak csupán. Az egykor szebb napokat látott ingatlan egyike lett azon titkos találkahelyeknek, ahol a besúgók jelentést tesznek tartótisztjeiknek, s megvitatják, hogyan lehetne még hatékonyabban megfigyelni az „ellenséget”. A múlt és a jelen titkai egy helyen koncentrálódnak tehát.
A Papszer utcai múzeum épülete Miskolc legrégebb középülete. Az 1400-as évek elején felépített – és azóta többször, legutóbb 1953-ban kibővített – ingatlanban évszázadokig iskola működött, 1899 óta pedig a Borsod-Miskolci Múzeum székhelye. Az 1951 óta Herman Ottó Múzeum néven működő intézmény régészeti, természetrajzi, festőművészeti és helytörténeti kiállításai, nem különben az itt megrendezett tudományos előadások nagy népszerűségnek örvendenek a kulturális élvezetekre vágyó közönség körében.
A múzeum látogatottsága különösen tavaly nyáron, az Országos Képzőművészeti Kiállítás megrendezésekor szökött az egekbe. Alig két hét alatt 35 ezer ember tolongott a több száz éves épület boltíves helyiségeiben. A szép statisztikai adatokhoz – ha kis mértékben is, de – az Államvédelmi Hatóság hivatásos állományban lévő tisztjei és az általuk foglalkoztatott ún. hálózati személyek is hozzájárulhattak.
Bennfentesektől származó információk szerint a múzeum épületében ún. „T” lakás működik. Az állambiztonsági tisztek a már alaposan leellenőrzött besúgóikkal zárt térben, a dekonspirálódás– lelepleződés – minimális veszélyével ilyen „T” lakásokban tartanak titkos találkozókat, amelyeken nyugodtan lehet beszélgetni, az ügynökökkel a jelentésüket megíratni, vagy megvitatni az „ellenség” felderítése érdekében végzett munkájuk jövőbeli irányait. A Papszer utcai épületben is van egy ilyen helyiség, amely nem más, mint Komáromy József múzeumigazgató szolgálati lakása. A helyiség fedőnevet is kapott, az ÁVH Komáromy történészi pályafutására, vagy a kutatóterem analógiájára, de nagyon találóan a titkos találkahelyet „Kutató”-nak keresztelte el. Ez valóban egy „Kutató”. Csak itt nem a régmúlt, hanem a jelen titkait veszik górcső alá, dokumentálják az „ellenség” minden egyes csípős szavát, indulatos elszólását, magánéleti drámáit, bármit, amit az ÁVH terhelő adatként később felhasználhat a célszemélyek ellen. A múzeum „Kutató”-ját a belső elhárításért felelős osztály használja és speciálisan az egykori kisgazdapártiakra és volt nyilasokra ráállított ügynökök fordulnak meg itt rendszeresen, így „János”, „Budaházi” és „Hidas” fedőnevű besúgók.
A múzeumigazgató és az ÁVH közötti együttműködés természetesen szigorúan titkos. Ez olyan pártszerű dolog lehet. Komáromy elvtárs párttag, a „Párt ökle”, az ÁVH kérésére pedig hogyan mondhatna nemet egy párttag? Főként, hogy szolgálatával senkit sem kell beköpnie, közvetlenül senkinek sem árt vele. A besúgói szerephez képest egy „T”-lakás biztosítása igazán semmiség és még a múzeum forgalmát is növelheti vele, bár csekély mértékben.