1913
Szökött francia bandita Diósgyőrben!
Pesti detektívek a vasgyárban
Diósgyőr, szeptember 13.
A párizsi automobilos banditáktól nem olyan rég hónapokig rettegett Párizs és egész Franciaország. A vakmerő banditák hónapokig rémületben tartották a francia fővárost és környékét, elfogatásukkor valóságos ostromot vezettek rejtekhelyük ellen. A banda vezérét, Jules Bonnot-ot tűzpárbajban megölték. A bandából csak egy ember menekült meg: Marcel Besagnier.
Ki ne ismerné ezt az egész világot izgalomban tartó detektív storynak részleteit, de azok részére, akik nem követték a pesti, vagy külföldi lapok híreit röviden elmondjuk, hogy Jules Bonnot nem pusztán egy rabló volt, hanem a kor anarchista eszmeáramlatait követő bandavezér, aki képes volt maga köré gyűjteni az individualista anarchista folyóirat, a „l’Anarchie” körül csoportosuló kétes gondolkodású elemeket. Jules Bonnot bandája pénzintézetek, bankok rablásával, fosztogatással, gyilkosságokkal hívta fel magára a francia rendőrség figyelmét. Jules Bonnot bandáját, csak automobilos bandának nevezték, mert először a történelem folyamán ők használtak bűncselekményeik során autót. Az ötlet Octave Garnier bandatag fejéből pattant ki. 1911-től 1912. április 28-áig működött ez a bűnszervezet, mikor is több óráig tartó tűzpárbajban a rendőrség a vezetőt, Jules Bonnot és a banda számos tagját megölte, a többieket elfogta.
A banda felszámolása során a rendőrség majdnem mindenkit elkapott, vagy megölt kivétel egy kisebb súlyú, jelentéktelenebb bandatagot, Marcel Besagnier-t. A megszökött Besagnier kézre kerítésére mindent elkövettek a hatóságok, legügyesebb detektívjeiket mozgósították az ügy érdekében, de teljesen eredménytelenül. A francia igazságügyminisztérium 10.000 frankot tűzött ki Besagnier kézre kerítőjének, 1000 frankot annak, aki a rendőrséget nyomra vezeti.
Hónapok teltek el, de semmi olyasmi nem történt, miből a legkisebb nyomra lehetett volna következtetni. A rendőrség már-már lemondott arról, hogy a banditát kézre kerítsek, mikor váratlanul feltűnt Mährisch-Ostrauban. Mielőtt azonban elfoghatták volna eltűnt Mahrisch-Ostrauból. Magyarországra szökött, hol azonban mindezidáig nem tudták elfogni. Valahol hamis névre kiállított munkakönyvet szerzett, mellyel hosszabb-rövidebb ideig dolgozott Kassán, Iglón és Sátoraljaújhelyen. Mikor már veszélyben forgott inkognitója, mindig eltűnt. Végre a napokban a budapesti rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Besagnier Diósgyőrben tartózkodik és valószínűleg a gyárban kapott valamilyen alkalmazást.
Szerdán este három detektív érkezett Budapestről Miskolcra, s innen Diósgyőrbe, hogy a banditát elfoghassák.
Határozott jelek mutatnak arra, hogy Besagnier a Vasgyárban keresett és kapott alkalmazást. Idegen névre kiállított technikusigazolvány és munkakönyv van birtokában. A hatalmas apparátussal megindított nyomozás mindenesetre ki fogja deríteni a titokzatos ügyet. Annyi már határozottan megállapítható, hogy három hete tartózkodik Diósgyőrben.
Személyleírása a következő: Magas, szálas termet, barna haj és angol bajusz, barna szemek; amerikai szabású szürkéskék ruhát, barna, széles orrú boxcipőt és fekete puhakalapot visel. Szóval könnyű felismerni. A nyomravezetőnek 1000 frank jutalom jár, de óvatosak legyünk vele, hisz veszedelmes bűnöző.
Az utaztató megjegyzése
Jules Bonnot bandája a korszakban valóban egész Európában vezető hír volt. Az automobilos banda, nem csupán anyagi okokból követte el bűntetteit, hanem individualista anarchista mozgalmárokként tetteikkel a fennálló társadalmi rend ellen küzdöttek. Nem ismertek el semmilyen törvényt, mert az a személyes jogaik megcsorbítását jelentette számukra. A bandában számos nő is szerepet játszott. Érdekes, hogy az individualista anarchisták mozgalma, a l’Anarchié” című újság köré csoportosuló, magukat filozófus-gondolkodónak tartó személyek fura mód hatással voltak a kor francia filozófiai irányzataira is. Működésük 1912. április 28-án ért véget, mikor is rejtekhelyüket a rendőrség megostromolta és többórás tűzpárbajban Jules Bonnot és más bandatagokat megöltek, többieket elfogták, később kivégezték. Arról, hogy valaki megszökött volna a bandatagok közül, sem a magyar, sem a francia forrásokban nincs nyoma. A Miskolci Estilapban és a Diósgyőri Újságban megjelent hírnek sem előzménye, sem folytatása nem lelhető fel, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a hír már a keletkezése pillanatában hírlapi kacsa volt.