1957
Akasztófa egy szovjet katona meggyilkolásáért
Miskolc, május 18.
Dudujka Pál cikke
Az 1946-ban, a fővárosi Oktogonnál történt szovjet katonagyilkosságok óta nem hallani olyan esetről, hogy a megszálló haderő valamely tagját meggyilkolták volna. Az 1956. októbere és decembere közötti harcok során természetesen rengeteg szovjet katona vesztette életét, de tényleges – harci cselekményekkel össze nem függő – gyilkosságról nem lehetett tudni. Mindez most megváltozott, 1957. április 19-én a Miskolc külterületén lévő Csattoson agyonlőtték Ny. G. Petrovicsot, a szovjet alakulatok egyik harcosát. Az eset egyúttal felkiáltó jel is: félévvel a letört forradalom után sem csitulnak a szovjetellenes indulatok.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Csattos-hegy közelében egy magyar légvédelmi lövegállás volt, nagy létszámú kezelőszemélyzettel, amelyet az oroszok 1956 végén szétkergettek. A területen mindössze néhány katona maradt a honvédségi épület őrzésére. Köztük volt Szrogh Sándor és Fodor Mihály, a miskolci helyőség harcosai, akik 1957. április 19-én, nagypénteken, a délelőtti órákban összefutottak egy magányosan arra haladó szovjet katonával. Ny. G. Petroviccsal kedélyesen szóba elegyedtek, majd Szrogh kevés orosz nyelvtudásával baráti borozgatásra hívta Kiss Sándor gazdálkodó közelben lévő lakására, ahol a magyar harcosok gyakran megfordultak egy kis iszogatás céljából.
A két magyar és egy orosz katona Kiss Sándor konyhájában telepedett le, majd sűrű poharazgatás közben folytatták a beszélgetést. Egy idő után a már alaposan leittasodott Petrovics eladta a távcsövét és a pisztolyát Szrogh Sándornak, hogy a bevételből állja a további borozás költségeit. Később meggondolta magát és visszakövetelte fegyverét és távcsövét, Szrogh azonban vonakodott ezt megtenni, ezért veszekedés tört ki közöttük. Végül délután három óra tájban Kiss Sándor – aki volt hadifogolyként tudott oroszul – bírta távozásra a szovjet katonát. Petrovics el is indult, a tornácon Szrogh Sándor azonban hirtelen elővette pisztolyát és közvetlen közelről fejbe lőtte. A lövés a halántékon keresztül hatolva szétroncsolta az agyvelőt, aminek következtében a szovjet harcos holtan borult arcra. Szorgh ezután társaival nyomban egy ötven centiméteres gödröt ásott Kiss Sándor kertjében, majd ott rejtették el a tetemet. A rejtekhelyet azonban nem találták biztonságosnak, ezért másnap a holttestet kihantolták, egy sátorlapba csavarták, lábára negyven kilogrammos követ kötöttek, majd a tanyától távolabb, egy elhagyatott helyen lévő gazzal benőtt, mély kútba dobták.
Ny. G. Petrovics agyonlövéséről a hatóságok mintegy hónapon át semmit sem tudtak, s akkor is csak egy feljelentésből értesültek az esetről. Azt beszélik, Szrogh Sándor barátnője árulta el a fiút, aki az eset után véres ruhában kereste fel őt és számolt be neki a történtekről. A rendőrség ezután gyorsan felderítette az esetet. A nyomozás megállapítása szerint a gyilkosságban éppúgy bűnös volt Kiss Sándor, mint ahogy a ravaszt meghúzó Szrogh. Kiss Sándor állítólag már iszogatás közben folyton arra unszolta Szroghot, hogy intézze el az oroszt és bár a fiatalember kezdetben vonakodott a követelésnek eleget tenni, miután elég bátorságot merített az italból, meghúzta a ravaszt. Kiss Sándor indítékairól a bírósági tárgyalás során a következőképp nyilatkozott: „Azért gyűlöltem a szovjet katonákat, mert ők hozták vissza Magyarországra a kommunista rendszert”.
Kiss Sándor és társai felett 1957. május 17-én a Miskolcon tárgyaló Debreceni Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság ítélkezett. Kiss Sándort és Szrogh Sándort halálra, míg Fodor Mihályt 10 év börtönre ítélték. Miután a kegyelmi tanács egyik elítéltet sem találta kegyelemre méltónak, Kisst és Szroghot még aznap kivégezték.