1944
A zsidókérdés „rendezve”, de mi lesz a cigányokkal?
Miskolc, július 27.
Dudujka Pál cikke
Másfél hónap alatt drasztikusan megváltozott a cigánysággal kapcsolatos hozzáállás. Egy hónapja még a bombakárosult cigányok végleges elhelyezéséről volt szó, mára sokan a dologtalan, henyélő és bűnöző cigányok elleni intézkedéseket követelnek.
Június 2-án szörnyű bombázás áldozata volt Miskolc. Az angolszász támadás kétszáz ember életét követelte, közel másfélszáz ház semmisült meg és több mint félezer rongálódott meg. A városi lakáshivatalt igénylők hatszázötven bombakárosult ostromolta szorongatott helyzetének megoldásáért könyörögve, s minthogy június közepén zsidók ezreit vagonírozták be és szállították el, kézenfekvő volt, hogy a bombakárosultaknak a zsidók megüresedett lakásait utalják ki. A lakáshivatal hatalmas munkával látott neki feladatának, s külön gondoskodott a bombakárosult cigányok elhelyezéséről. Közel kétszáz cigány család vált hajléktalanná a szövetségesek támadása következtében. Ezeket a családokat a Petőfi és Ghillányi utcákban helyezték el a megüresedett zsidó ingatlanokban. Bár akkor mindezt városházi körökben végleges és teljesen megfelelő intézkedésnek vélték, alig pár hét elteltével már arról szólnak a hírek, hogy terhessé vált a miskolci cigányoknak egyetlen gettóban való tömörítése.
Az elmúlt hetekben így a cigánykérdés rendezése lett az egyik fő téma. Egyre többen vetették fel, hogy a zsidókérdés „rendezéséhez” hasonlóan immár a cigánykérdés mielőbbi „rendezésére” van szükség. Sokan – a város vezetői közül is – úgy vélik, hogy a cigányok henyélnek, nem akarnak dolgozni, a nők pedig erkölcstelen életmódot folytatnak. A zsidókkal szemben azonban nem egységesen kezelik a cigányokat, hangsúlyozzák, hogy a zenészcigányokkal szemben semmilyen kifogásuk sincs, ők tisztességes módon keresik a kenyerüket. A munka nélkül tengődőkkel szemben azonban úgy tűnik, nem ismernek kíméletet. A város vezetése először a csavargó nők megrendszabályozását tűzte ki célul azzal, hogy aki nem akar dolgozni, azt internálják. Ugyancsak célkeresztbe kerültek a Sajó-partra kihelyezett cigánytelep férfi lakói, akik a hírek szerint egyszerűen elszöknek a honvédelmi munkaszolgálat elől. Megoldásként ezúttal is az internálás, illetve a munkaszolgálat elrendelése fogalmazódott meg. Úgy vélték, ezen intézkedésekkel jelentősen csökkenthető a bűnügyi esetek száma.
Mindezek után a városháza erélyes intézkedéseket hozott. A miskolci illetőséggel nem bíró cigányokat egyszerűen kizsuppolták a városból, akik pedig maradtak, a jövőben csak úgy kaphatnak élelmezési jegyeket, ha dolgoznak. Már-már nyugvópontra került volna az ügy, amikor országszerte elterjedt a híre annak, hogy elfogták egy Pest környékén betöréssel foglalkozó cigány társaság tagjait, akiket két ember életének kioltásával is megvádoltak. A gyilkosságok híre felerősítette a követeléseket a cigányság megrendszabályozására vonatkozóan, így Miskolcon is. A város vezetése ennek eleget téve azonnali intézkedéseket foganatosított. Múlt héten a Sajó-parton, az elmúlt éjszaka pedig a Petőfi utcában és a környékén tartottak órákig tartó razziát, amely során összeszedték azon férfiakat, akik meglátásuk szerint dologtalanok, s élelmiszerjegyeik és cukorjegyeik értékesítéséből, vagy bűncselekményekből élnek. Most egyelőre keményebb rendszabályok meghozatalára nem került sor, de a szélsőséges hangok ezzel nem érik be. Hogy a cigánykérdés rendezése el fog-e fajulni addig, hogy a zsidókhoz hasonlóan szabályos gettóba zárják, majd elszállítják őket, ma még nem tudható.
Az utaztató megjegyzése:
A cigányság deportálására Miskolcon és környékén nem került sor.