1918
A Széchenyi utcát a vasútig vezetik
Miskolc, április 1.
Peczérvölgyi Samu cikke
Amilyen nagy volt az öröm 1857-ben, mikor megkezdték a Miskolcra vezető vasútpálya építését és Miskolc joggal érezhette magát szerencsésnek, hogy a vasútvonal által bekerül modern világunk ipari, gazdasági vérkeringésébe, ahhoz képest az 1859. május 24-ei avató ünnepségen a város képviselői már meg sem jelentek. Az örömbe időközben nem kevés üröm is vegyült, mert Miskolc város vezetése nem tudott megállapodni a vasúttársasággal egy térben közelebbi megálló helyét illetőleg. A Tiszai Pályaudvar még most is igencsak kiesik a városból, olyan mintha egy másik település megállója lenne, legalábbis a belvárostól mért távolságát illetőleg. Nem beszélve arról, hogy a pályaudvartól a belvárosig kacskaingós, telkek melletti földutakon kell néha magát átvágnia az ide érkezőknek.
A probléma a mai napig fennáll, ezért az építőbizottság mai ülésén ismét aktuális formában vetődött fel a kérdés. Mikor és hogyan kapunk egyenes összeköttetést a város főutcájából a vasúti pályaudvarig? Minden rendezett városban sugárút visz az állomástól a város szívébe, csak Miskolcon kell földkörüli utazást tenni előbb, mielőtt a Széchenyi-utcára érnénk.
A bizottság ülésén Szűcs Sándor főmérnök bejelentette, hogy özv. Frankné és társa Király utcai telektulajdonosok újabb ajánlatot adtak be a városhoz, melyben a Széchenyi-utca meghosszabbításához kiszemelt ingatlanukat hajlandóak átengedni 180 ezer korona vételárért.
A mérnöki hivatal már a háború előtti évben is kapott a tulajdonosoktól hasonló ajánlatot, azonban az akkor kínált vételárat, 200 ezer koronát, a mérnöki hivatal túl magasnak találta. Ennek dacára foglalkozott az ajánlattal és kalkuláció alapján 92.800 koronát kínált fel az ingatlanért. A tulajdonosok nem mentek bele az ajánlatba és az ügy elfeküdt egészen mostanáig. Ez most ismét aktuális lett. A tulajdonosok engedtek 20.000 koronát az igényükből, s miután – állítólag – mások is kérik a telket, sürgős döntésre hívták fel a tanácsot. A helyzet az, hogy a város építési engedélyt nem ad a telekre, mert az utcanyitás elkerülhetetlen, viszont a tulajdonosok nem akarják kihasználatlanul hagyni a nekik kedvező helyzetet.
A bizottság tárgyalás alá vette az ügyet és azt a határozatot hozta, mely szerint a telek kisajátítási jogát megtartja és a vételt, törvényes út igénybevételével fogja lebonyolítani, vagyis bírói becsléssel állapítja meg a telek legális értékét és annyit fizet érte, amennyit a bírói döntés előír.
A bizottságban az a felfogás alakult ki, hogy a telekérték, szemben a házértékkel óriási módon csökkent a háború alatt, sőt a következő években még kevesebbet fog érni egy üres telek, mert az építkezési lehetőségek a jövő évtizedben aligha érhetik el azt a szintet, amely a háborút megelőző időben, uralta a piacot.
Úgyhogy a telektulajdonosoknak, Franknééknek és másoknak is iparkodniuk kell, ha még jó áron el akarják adni telkeiket a városnak, mert a pályaudvar és a város immár bő félévszázados helyzetét Miskolc meg akarja oldani. A rettentően messze lévő állomás és Miskolc közötti időbeli távolságot a város tömegközlekedéssel és egyéb módon drasztikusan csökkenteni akarja!