1920
A spanyolnátha, a villamos és az ácsorgás
Miskolc, február 19.
A város egészségügyi szakbizottsága tegnap délutáni ülésén a spanyoljárvány terjedésének meggátlására szolgáló intézkedésekről tanácskozott. A lakosság egy része úgy gondolja, az intézkedések nem megfelelőek, s nem alkalmasak a járvány megakadályozására.
Dr. Szabó Ármin főorvos jelentésében a jelenlegi viszonyok objektív képét tárja elénk. Hivatalos statisztika szerint január 20-tól 765 a megbetegedettek és 34 a meghaltak száma. A 765 betegből az első hétre, 139, a másodikra 240, a harmadikra 271 és a negyedikre 107 megbetegedés esik. Budapesten idáig a halálozási arányszám 7.2 százalék, Miskolcon 4.4 százalék.
Dr. Szabó főorvos hangsúlyozza, hogy világjárvánnyal állunk szemben, melynek leküzdése érdekében a hatóság az óvintézkedéseket megtette. Miskolcon szigorúbbak ezek az intézkedések, mint például Budapesten. A mai nehéz körülmények között az élet kellemetlen megnyilvánulásait, mint például az ácsorgást megszüntetni teljességgel lehetetlen. Nem lehet megszüntetni a közlekedést sem.
Az eddig kiadott óvintézkedések legszigorúbb foganatosításával a járvány leküzdését elérhetjük. Dr. Tódor Árpád rendőrtanácsos, a kapitányság vezetője sorolta fel a járvány terjedésének meggátlását célzó rendszabályokat, melyeknek pontos megtartását a legszigorúbban ellenőrizteti, a közönséget igen nehéz rendre szoktatni. Szerdán ötven embert kellett megbüntetni, mert ellenszegült a szolgálatteljesítő rendőrnek és a zsúfolt villamosra akartak felszállani!
Mint arról lapunk korábban beszámolt, a rendőrkapitány január 28-án elrendelte, hogy a villamos vasúti kocsik minden fordulónál gondosan kiseprendők, az ülőhelyek letörlendők és három százalékos lisoforum oldattal fertőtlenítendők. A villamos kocsikban a túlzsúfoltságot megszüntetendő megtiltotta, hogy a villamos kocsikra több utas felszállhasson, mint amennyi férőhely van. Engedetlenség esetén a kalauzok rendőri karhatalmi segédletet vehetnek igénybe.
A hatóságok arra kérik az embereket, hogy lehetőség szerint mellőzék a vasúttal és villamossal való közlekedést, ez azonban sokak szerint nem megoldható. Egy olvasói levél szerint a városi vezetőség – amelynek tagjai legnagyobbrészt nem szoktak villamoson járni – nem megfelelően kezeli a helyzetet. Úgy véli, hogy a Városháztéren rövid, de elszánt kézitusa alakul ki, mikor megérkezik a vasgyári villamos, majd az utasok jobbról és balról heringszerűleg hozzázsúfolt embertársainak a lélegzetét szívja be, nagy lökdösődések közepette.
Olvasónk úgy véli, hogy „ezeken a hihetetlen mizériákon azonban nem lehet annak az elrendelésével segíteni, hogy a villanyos kocsik minden fordulónál gondosan kiseprendők, az ülőhelyek letörlendők és fertőtlenítendők – sem pedig annak a megtiltásával, hogy a villamos kocsikra több utas felszállhasson, mint amennyi ’férőhely’ van. Aki villanyoson szokott járni, az tudja, hogy a vasúti állomáson a villanyos kocsikra minden vonatérkezéskor, a Városháztéren pedig minden egyes vasgyári kocsira embertömegek várnak. Ezeket a tömegeket nem lehet törölgetésekkel és lysoform-spriccelgetésekkel várakoztatni, mert ezek megrohanják a beérkező kocsikat, be sem várva, hogy az érkező utasok leszálljanak és minden kocsira felszáll annyi ember, amennyi csak a kocsiba bele tud préselődni. … A ’férőhely’ tehát nagyon elasztikus (rugalmas) fogalom s ezek a villanyosra vonatkozó rendelkezések mind üres hasztalan intézkedések mindaddig, amíg ezt a mi villanyostársaságunkat, amely a háború összes konjunktúráit fenékig kiélvezete, amely az utasoktól uzsora-viteldíjakat szed, de annak ellenében az utast még csak ember-számba sem veszi, – a kellő nyomatékkal arra nem kötelezik, hogy elegendő számú kocsit, a megfelelő számú pótkocsikkal járasson úgy, hogy mindenki biztosan és kényelmesen emberhez méltó helyet is kapjon a pénzéért.”