1951

A magyarországi deportálásokról az angol rádióban

London- Budapest-Miskolc, július 18.

Peczérvölgyi Samu cikke

A Borsod-Miskolczi Est hasábjain már több alkalommal foglalkoztunk a Magyarországon tragikusan „divattá lett” kitelepítésekkel, deportálásokkal. Bár a Rákosi-rezsim úgy vélhette, hogy ezeket az aljasságokat szép csendben végre tudja hajtani, de ez közel sincs így. A nyugat „árgus szeme” mindent észre vesz, és erre a kommunisták által oly kedvelt tevékenységre is hamar felfigyelt, pláne úgy, hogy ez mostanra tényleg tömegessé vált. A londoni rádió magyar adása is elmondta véleményét ezekről a sztálini Szovjetuniót idéző és lemásoló embertelen gaztettekről.

„A magyarországi kommunista kormány könyörtelenül folytatja a kilakoltatásokat. Időnként szükségesnek látják, hogy bizonyos szervezetekkel kibocsátsanak, vagy kibocsáttassanak nyilatkozatokat, melyek a legteljesebb támogatásukról biztosítják a kormányt, és hogy külföldi rágalmakkal szemben közlik, hogy csak fasisztákat és élősdieket deportálnak. Ezeknek a nyilatkozatoknak külföldön nincsen semmi komoly hatása. Mindegy milyen nyilatkozat jelenik meg, a kilakoltatási hullám ma már a városokról a kisebb helységekre is átterjedt. Senki sincs biztonságban, a Dunai Vasmű munkásvezetőjétől kezdve a parasztokig és az ipari munkásokig, mindenki felett ott lebeg a kilakoltatás Damoklesz kardja.

001
A kommunista propaganda előszeretettel mutogatta a Horthy-korszak proletár nyomorát

De a kommunisták próbálnak továbbra is kitartani a régi szólam mellett, hogy csak néhány fényűző arisztokrata lakást ürítenek ki. Aki még hallgatja a budapesti rádiót, tegnap hallhatta Szilágyi Edit riportját arról, hogy egyik Budakeszi úti grófi lakásba beköltöztettek egy hat tagú Ganzgyári tisztviselő családot. Hogy a gyári tisztviselő egyszobás lakásával mi történt arról nem adtak felvilágosítást, nem is lényeges. Valószínű kiutalták egy másik négy tagú családnak, a kormány ugyanis alkotni, teremteni nem tud, rabol attól, akinek még valamije van.

A DISZ huligánok vidéki állomásokra – pl. Miskolc, Debrecen, Szeged – kirendelt csapatai parancsra megköpködik a marhavagonokban elhurcolt szerencsétleneket. Erről miért nem közöl riportot a rádió. Arról se, hogy megtiltják az orvosi segítséget a betegeknek, és hogy rőzsét kell szedniük, ha be akarnak gyújtani a tűzhelybe, ha egyáltalán van tűzhely.

002
Bezzeg most! A munkásoknak rendes otthon jár!

Az egyik vonat kedden indult el Budapestről és csak szerdán érkezett meg a Heves megyei községbe. Utasai az éjszakát a pályán töltötték rendőri kordon között. A községben kiderült, hogy a szállást már más deportáltak foglalták el. Vissza kellett cipelni a poggyászt a júliusi hőségben és egy másik községbe vitték őket. Miskolc környékén 17 ember van egy szobában, másik ablak nélküli helyiségben 7 tagú család lakik. A parasztcsaládokat, melyeket az utolsó pillanatban értesítenek, kivétel nélkül barátságosan fogadják a kitelepítetteket, de a tanácsok Tömpe Jankóinak aljasságát ez nem tudja ellensúlyozni.

Morrison külügyminiszter sajnálja a dorbézoló grófokat. Nem erről van szó. Anglia felemelte szavát az emberek kilakoltatása és elhurcolása ellen, ami flagráns megsértése a békeszerződésnek is. Hiába próbálják úgy beállítani a dolgot, hogy csak egy pár fasisztát lakoltattak ki, Anglia és a nyugat tudja, mi folyik ma Magyarországon. Látja az emberek ezreit hajléktalanul, húst nem kapnak, egy hónapra fél kg. cukor jár nekik és 60 dkg. liszt, tehát főképpen krumplit és babot esznek. Deportálás marhavagonokban, krumpli és bab, ezt hozta az a rendszer, amely hat évvel ezelőtt azzal a jelszóval indult, „tiéd az ország magadnak építed”. Az embernek az az érzése, még mindig tart az orosz ostrom.”

003
Rádió, lemezjátszó már nemcsak az urak kiváltsága

Az utaztató megjegyzése:

A szövegben előforduló „Tömpe Jankóinak” utalás Tömpe Andrásra, aki előbb a magyar államrendőrség politikai rendészeti osztályát, majd a Belügyminisztérium Politikai Nyomozóosztályát vezette.