1931
A magát is folyton beáruló kommunista
Diósgyőr, július 3.
Dudujka Pál cikke
Veszedelmes kommunista. Bátyja a proletárdiktatúra egyik országos vezetője volt, ő maga Magyarországon és Csehszlovákiában is raboskodott kommunista szervezkedés miatt. Chlepkó József azonban nem következetes: hol a proletárforradalom harcosaként lázít, hol besúgóként ármánykodik kommunista elvtársai ellen.
Ki ne ismerné Chlepkó Ede nevét? A diósgyőri vasesztergályosból lett kommunista forradalmár, Kun Béla jobbkeze talán akasztófára jutott volna a Tanácsköztársaság idején elkövetett bűntettei miatt, ha nem szökik időben Szovjetoroszországba. Nem sokkal jobb öccse sem, Chlepkó József ugyancsak nyughatatlan kommunista. Az 1893-ban Diósgyőrben született férfi villanyszerelőnek tanult, s a Felvidékről Borsodba költöző szüleinek köszönhetően több nyelvet is beszél, megérteti magát németül, tótul, csehül és oroszul is. Jóravaló munkás lehetett volna belőle, ő azonban bátyja útját követve a kommunista párt szolgálatába állott.
A fiatalabb Chlepkó először 1919-ben, a kommün ideje alatt mutatta ki foga fehérjét. Erzsébetfalván volt direktóriumi tag, de állítólag nyomozóként is működött. Ezen minőségben elkövetett bűntettei miatt a proletárdiktatúra bukása után letartóztatták, majd a Pestvidéki Kir. Törvényszék 1921-ben magánlaksértés, három rendbeli személyes szabadság megsértése és zsarolás bűntette miatt 2 évi és 2 havi fogházbüntetésre ítélte. Chlepkó azonban nem kívánta letölteni büntetését, 1921. május 27-én hajnali 3-4 óra között meglógott a váci fegyintézetből és Csehszlovákiába szökött. Bátyjához hasonlóan útja a Trianon óta elcsatolt Ungvárra vezetett, ahol belépett a kommunista pártba és Harányi András álnéven aktivizálta magát a Munkások Illegális Politikai Szövetségében.
A nyughatatlan fiatalember 1924-ben kommunista felforgató tevékenység miatt ismét bíróság előtt találta magát. Története azonban kuszább az ehhez hasonlóknál, hiszen nem csak elkövető, de besúgói minőségben is lelepleződött a közvélemény előtt. Történt ugyanis, hogy Chlepkó József 1924 októberében azzal kereste meg Zajic József munkácsi parasztpárti párttitkárt, hogy ő meggyőződéses kommunista, de a terrorizmus taktikájával nem ért egyet, ezért kötelességének tartja, hogy meghiúsítsa egy ungvári kommunista terrorszervezet terveit. Közölte, hogy 1924 augusztusában Lintur Pál gorondi kommunista párttitkárral együtt járt a prágai szovjet követségen, ahol Lintur 180 ezer koronát kapott titkos terveik megvalósítására. Elmondása szerint fő céljuk az volt, hogy állandó nyugtalanságot teremtsenek a lakosság körében hidak és vasutak felrobbantásával, valamint politikusok elleni merénylettel. Célpontjaik Milan Hodža csehszlovák földmívelésügyi miniszter, Andrej Hlinka, a Szlovák Néppárt elnöke és Stanisław Wojciechowski lengyel köztársasági elnök voltak. A robbantások és politikai gyilkosságok által okozott zűrzavart arra kívánták felhasználni, hogy erőszakos úton vegyék át a hatalmat, majd kikiáltsák a Szovjetoroszországhoz való csatlakozást. Chlepkó arról is beszámolt, hogy Lintur megbízásából a lengyel határon kellett volna átszöknie abból a célból, hogy a sztriji szovjet követségről iratokat csempésszen át, ő azonban ehelyett Munkácsra sietett, hogy elárulja titkos terveiket a munkácsi parasztpárti párttitkárnak.
Chlepkó József besúgása alapján a csehszlovák szervek azonnal nyomozást indítottak. Lintur idejében köddé vált, a titkos szövetség tagjait azonban Chlepkóval együtt letartóztatták. Bár Chlepkó maga értesítette a hatóságokat, a tanúvallomásokból kiderült, hogy a szervezkedésnek Lintur mellett ő volt az egyik vezetője, sőt, 1924 szeptemberében az egyik tanút ő maga próbálta 1000 koronával rábírni arra, hogy Ungvár közelében felrobbantson egy vasúti hidat. A beregszászi törvényszék 1925-ben végül mentesítő körülményként kezelte Chlepkó besúgását, társait azonban jogerősen hat, illetve tíz havi börtönre ítélték.
Az agent provocateurként lelepleződött Chlepkó 1929-ben visszatért Magyarországra. Bár nem sokkal később Debrecenben eljegyzett egy leányt, a lebukástól félve nem merte őt feleségül venni. Ugyan a lakodalmas háztól elindultak az anyakönyvvezetőhöz, útközben Chlepkó átgondolta, hogy ha irataival felfedi személyazonosságát, börtönbe kerülhet, ezért inkább revolverrel arra kényszerítette kedvesét, hogy visszatérve a szülő házhoz úgy tegyen, mintha megtörtént volna a frigy. Bár a leány ennek eleget tett, Chlepkó még aznap éjjel faképnél hagyta „aráját” és megszökött. A hatóságok hamar tudomást szereztek a történtekről, így 1929. június 8-án ismét bilincs kattant a diósgyőri kommunista kezén. Nyolc év bujkálás után folytatnia kellett még 1921-ben kiszabott büntetésének letöltését, 1929. november 27-én szabadult.
Chlepkó József ezután Budapestre, majd Borsod megyébe tette át székhelyét, s az Ózd melletti Bolyokon telepedett le. A férfi egy SAS nevű egyesület vezetőjeként lépett fel, a Szovjetunió dicsőségéről tartott előadásokat, miközben egy tizenhat éves leánnyal folytatott viszont, akivel aztán átszökött Csehszlovákiába. A pár nem sokkal később Salgótarjánnál próbált átszökni a határon, ott azonban elfogták őket, s Chlepkó ismét börtönben találta magát. Minthogy időközben az ózdi főszolgabíró illetőségi helyére, vagyis Diósgyőrbe toloncoltatta, a férfi szabadulása után a leánnyal együtt tért vissza szülőföldjére. A nyughatatlan Chlepkó itt is hamar a hatóságok látókörébe került. Azt terjesztette magáról, hogy Oroszországban bátyja pártfogásával agitátorképző tanfolyamot végzett és azzal a feladattal tért haza, hogy közreműködjön a kommunista párt megszervezésében.
A párt Borsod megyei főszervezőjeként fellépő férfi 1930. szeptember 1-jén – a budapesti munkástüntetés napján – lépett ismét akcióba. Előbb munkahelyén, majd Baczur Mihály ún. mexikói vendéglőjében tartott előadást a bolsevizmus eszméjéről, majd kommunista dalokat – például az internacionálét – énekelve és kommunista vezéreket (Kun Bélát, Buharint, Csicserint és Trockijt) éltetve rendezett autós tüntetést barátaival. A Mexikóból a gyártelepen át Diósgyőrbe tartó úton a tíz fős társaság fennhangon éltette a proletárdiktatúrát és a világforradalmat, ami nem maradt következmények nélkül. Az egész bandát még aznap éjjel letartóztatták. Chlepkó József azonban nem várta be a csendőröket, neszét véve a lefogásoknak, ismét Csehszlovákiába szökött.
A férfi 1930. szeptember 22-én tért haza, s rögtön letartóztatásba került, majd a debreceni kir. törvényszék hat havi fogházbüntetésre ítélte. Szabadulása után Chlepkó József ismét a besúgói pályát választotta. Felajánlotta szolgálata a diósgyőri elöljáróságnak, ígéretet téve arra, hogy leleplezi a kommunista földalatti mozgalmakat. A férfi betartotta ígéretét és a napokban, 1931. június 30-án egy 1930-ban ugyancsak bebörtönzött elvtársával, Görzsöny Józseffel együtt kereste fel dr. Fekete Gyula diósgyőri főjegyzőt. Chlepkóék egy igen veszedelmes – és az ungvárihoz igencsak hasonló – kommunista szervezkedésről számoltak be. Elmondásuk szerint Sővér Lajos Belgiumból és Budapestről származó információk alapján kezdeményezett kommunista szervezkedést Diósgyőrben, amely Füstös Pál diósgyőri esperes-plébános, Éles Géza községi bíró és Bihary Zoltán közigazgatási jegyző felakasztását tűzte ki célul. Chlepkóék arról is beszámoltak, hogy kommunista agitátorokat várnak a térségbe, majd név szerint felsorolták a jövendőbeli szállásadókat. Arról is beszámoltak, hogy Diósgyőrben egy koldusnak öltözött álruhás agitátorral találkoztak, egy másik, jól öltözött, aktatáskás férfi pedig két-három ember meggyilkolásáért ajánlott fel nekik előzetesen 500, a munka elvégzése utáén pedig újabb 500 pengőt. Chlepkó és Görzsöny bizalmas tájékoztatása után dr. Fekete Gyula főjegyző a csendőrség segítségével azonnal felvette a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal, s már másnap titkosrendőrök, polgári ruhás detektív kezdtek nagyívű nyomozást a politikai gyilkosságokat tervező kommunista mozgalom ügyében.
Az utaztató megjegyzése:
A Chlepkó József és Görzsöny József által ismertetett történet minden bizonnyal hiteltelen, ez ügyben senki ellen sem indult eljárás. Chlepkó később is aktív besúgói tevékenységet fejtett ki, így bár neve felmerült az 1932-ben leleplezett miskolci kommunista szervezkedés ügyében, a debreceni kir. ügyészség ejtette ellene a vádat. Chlepkó valószínűleg később is kapcsolatban maradt a bolsevik mozgalommal, 1943-ban kommunista eszme terjesztése miatt indított ellene bűnvádi eljárást a budapesti kir. ügyészség. 1944-ben, a német megszállás idején őt is letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták, ahonnan sohasem tért haza. Családjától származó információk szerint kivégezték.