1953

A lelkész felkészíti, veje másvilágra küldi a lelkeket, illetve már csak küldte

Miskolc, március 6.

Dudujka Pál cikke

Ritkán adódik, amikor akasztják a hóhért, de most valami hasonlónak vagyunk tanúi. Dr. Soós Károly katonai ügyészt, aki már sokakra halálos ítéletet kért, tizenkét év börtönre ítélte a bíróság, mert szerintük több embert is felakaszthatott volna. Az eset érdekessége, hogy az egykor Miskolcon élő és dolgozó halálügyész apósa nem más, mint Enyedy Andor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület tavaly nyugalmazott püspöke.

Dr. Soós Károly hadbíró ezredest sokan ismerik Miskolcon. 1937-től a miskolci VII. hadtest ügyészségén szolgált különböző beosztásokban, majd a csendőr ügyészség vezetője lett. Magas társadalmi körök azonban nem emiatt tartják számon. Ő az, aki 1940-ben nőül vette Enyedy Andor református püspök leányát. Fantasztikus hír volt ez akkoriban, hiszen a ceremóniát – bizonyosan elsőként a városban – a legújabb technikával örökítették meg, filmfelvételt készítettek róla.

enyedy
Két miskolci feszült találkozója – Enyedy Andor püspök a református zsinat képviselőjeként tett látogatást Rónai Sándornál, az Elnöki Tanács elnöknél, 1951. november

Dr. Soós Károly aztán 1945 után a fővárosba került, s az elmúlt években igen fontos tiszteségeket töltött be mint a Budapest Katonai Ügyészség, majd pedig a Katonai Főügyészség vezetője. Természetesen ez nem csupán jó fizetéssel és elismertséggel járt, de meg is kellett érte dolgozni, ha úgy tetszik fizetni. A fizetség pedig nem volt más, mint a kommunista hatalom kiszolgálása, a bűnügyekké varázsolt koncepciós eljárások politikai alapú megközelítése, a párt kívánságai szerinti vádemelések és a „súgott”, tehát előre eldöntetett büntetési tételek indítványozása. Dr. Soós megtette, amit meg kellett tenni. A Katonapolitikai Osztály vezetője, dr. Pálffy György altábornagy utasítására a fontosabb ügyekben személyesen egyeztetett a leendő vádlottak sorsáról Kardos György alezredessel, majd az így kapott intenciók szellemében emelt vádat és kért halált, vagy börtönt áldozataira. 1949-ig nem is volt sok baja ezzel, 1950-től azonban drasztikusan megnövekedtek a kémperek, amelyekben gyakorta volt elvárás a halálbüntetés. Soós elvtárs nem szerette ezeket a kényes ügyeket, de tette, amit tennie kellett.

Áldozatai szép számmal akadtak, ha halálügyészi működésével nem is tartozott az élvonalba. A Katonapolitikai Osztály kívánsága szerint 1949 februárjában kémkedésért végezték ki Félkei József alezredest, aki nem mellesleg Soós jó barátja volt. Félkei ügyészi kihallgatása közben meg is kérdezte Soóstól: – Karcsi, kivégeznek? Igen volt a válasz és be is következett…  Soós szerepet játszott a Dósa Attila és társai elleni kémkedési ügynél, amelynél öt embert végeztek ki, de az általa emelt vád alapján küldött a bíróság további öt embert másvilágra a Pásthi István és társai elleni kémügynél is. Ügyészként felelősség terheli Németh László és Potzner József, Roediger-Schluga Miklós és három társa, valamint Pásztóy Ödön halálában.

Fő ügye azért mégiscsak – a rengeteg ember kivégzéséért felelős – Pálffy György altábornagy elleni per volt. Hiába volt közöttük éveken át jó kollegiális kapcsolat, Soós a Katpol egykor hírhedt vezére és három társa ellen gond nélkül halált kért. Természetesen ott volt Pálffyék kivégzésén is, amelynek kulisszatitkairól később barátainak – köztük dr. Inokai József újdiósgyőri jogásznak – és rokonainak mesélt. Leginkább azt furcsállta, hogy „milyen furcsa, hogy még nemrég azzal a kézzel kezet fogott, most már halott”.

pálffy
Pálffy György altábornagy ekkor még nem tudta, hogy jó ismerőse kér majd rá halált

Dr. Soós ügyészi működésének eredményeként tehát sokan bitófára jutottak. Tudott erről apósa, Enyedy Andor püspök is, aki nem győzte kifejezni nemtetszését a halálos ítéleteket is vállaló veje tevékenysége iránt, mindhiába. Soós továbbra is tette, amit tennie „kellett”. Végül nem is ő döntött arról, hogy felhagy a halálügyészi szereppel, a sors hozta így, az elkerülhetetlen sors.

1950-ben, Sólyom László altábornagy és társai koncepciós perénél érezte először, hogy megrendült iránta a bizalom, mivel a párt nem őt jelölte ki ügyészként, holott a Katonai Főügyészség vezetőjeként ez dukált volna neki. Sértve érezte magát, de már kezdett félni is. Ezután még két évig tette a dolgát, tavaly, július 4-én aztán egyik napról a másikra leváltották vezető ügyészi pozíciójából. Apósa hálával és megnyugvással vette a hírt, de Soós elvtárs sejtette, hogy most közeleg a vész igazán. Nem maradhat büntetlenül az, hogy túl sokat tud, túl sok mindenben vett részt, így hát rá is hamarosan zárka, ha nem halálos ítélet vár.

Augusztus 21-én aztán hajnal négy órakor dr. Soós elvtárs épp idős szüleinél volt látogatóban, amikor ÁVH-sok érkeztek letartóztatására. A volt halálügyész ellen népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt emeltek vádat arra hivatkozva, hogy ügyészi pozícióit felhasználva „fasisztákat” és „kémeket”, összesen mintegy húsz embert mentett meg a kivégzéstől, másokat pedig a súlyos börtönbüntetéstől. Pár hónapos „nyomozás” után a Budapesti Katonai Bíróság 1952. december 26-án dr. Kovács Béla hb. alezredes által vezetett tanácsa bűnösnek találta és ezért 7 év börtönre ítélte. A halálos ítéletek sokasága mellett manapság enyhének számító ítélet ellen dr. Soós fellebbezni mert, ami igen nagy felháborodást keltett az ÁVH körében és már tudni lehetett, hogy a fellebbezés súlyos hiba volt. Tegnap a Legfelsőbb Hadbíróság Ledényi Ferenc alezredes vezetésével „kijavította” az első fokon elkövetett hibát és a volt katonai ügyészt tizenkét év börtönre ítélte.

(Lapzárta után érkezett a döbbenetes hír: tegnap meghalt Sztálin!)

Az utaztató megjegyzése:

Dr. Soós Károly ügyét perorvoslat folytán 1954-ben felülbírálták, ekkor büntetését 6 évre csökkentették. 1957-ben ismét elővették ügyét, ekkor bűncselekmény hiányában felmentették a vádak alól.