1937
A koldusok feleslegéből épít kislakásokat a város
Dudujka Pál cikke
Miskolc, november 4.
November 1-jén volt egy éve annak, hogy hivatalosan megszűnt az utcai koldulás. Azóta a rendőrség és a szegényügyi megbízottak napról-napra ellenőrzik az utcákat és a kéregetőket, akik jórészt a környékről jönnek be és hogyha ezeket rajtakapják a kolduláson, bekísérik. Egyes bűnözők is gyakorta koldulás ürügye alatt jutnak be időnként lakásokba, majd onnan értékes arany- és ezüst tárgyakkal a zsebükben távoznak. A koldulás tényleges megszüntetése érdekében a belügyminiszteri rendelet értelmében a városnak kell intézményesen gondoskodni az arra rászorulókról, az ún. egri norma alapján.
A hivatalos szegények teljes ellátása abból áll, hogy a város minden hivatalos szegénynek kifizeti a lakbérét, még pedig a lakásadó kezeihez, egész hónapra élelemmel látja el őket, ezenkívül havi 2 pengő zsebpénzt is kapnak. Az élelmezés, azoknál, akik nem bírják megfőzni saját ebédjüket, a népkonyha útján történik, míg a többiek természetben kapnak ellátást, így naponta fél liter tejet, továbbá minden hozzávalót az ebédszükséglethez. Hogy a szegényeknek a napi fél liter tejért ne kelljen kilométereket gyalogolni, úgy intézték, hogy ezen nehézsorsú emberek a város két ellentétes helyén, a Szent István úti népkonyhában és a Király-hídnál kapják meg tejadagjukat. Egy éve jár tehát számukra az ellátás. Az évforduló alkalmából kérdést intéztünk Mádai Lajos dr. tanácsnokhoz, aki az egri normát Miskolcon megvalósította és egész éven át ellenőrizte, hogy Miskolcon hogyan vált be.
– Az akció – mondotta Mádai Lajos dr. – a várakozásokon felül sikerült. A miskolci közönség bebizonyította, hogy szívesen áldoz a szegényügy céljaira. Az elmúlt évben 60.000 pengő folyt be az egri norma céljaira. Havonta tehát 5000 pengőt fizettek be a szegényügy megoldásának céljaira. Ebből az összegből 218 hivatalos szegényt látunk el. A szegények teljes ellátást kapnak. A város közönségének jószíve biztosítja számukra az emberi nívón való életet. Az akció arra is törekszik, hogy családi kisotthonokba helyezze el ezeket a szegényeket. Eddig két családi kisotthon létesült, ahol 12 hivatalosszegény kapott elhelyezést. De közel 20.000 pengő már az az összeg, amelyet a tervbe vett új kislakásotthonok berendezésérei tartalékoltunk. Célunk, hogy mind a 218 hivatalos szegény embert ilyen családi kislakásokba, költöztessük.
Mádai dr. szavai megnyugtatók. Miskolc jelesre vizsgázott emberségből. Azon sem kell meglepődnünk, hogy egy év alatt kétszeresére nőtt a szegények száma (tavaly még csak 105 eltartottja volt a városnak, míg most már 218), hiszen ez nem a szegénység viharos gyorsaságú elterjedését mutatja, hanem azt, hogy a város közönsége által adományozott pénzből több szegényt tud a város eltartani. Megnyugtató az is, hogy a szegényügyi albizottság adatai alapján a társadalmi segélyezés alapjának 18.578 pengős tartaléka van. Ezen pénzösszeg teszi ugyanis lehetővé azt, hogy kislakás-építésbe fogjon a város. Reméljük, a tendencia megmarad, s hamarosan városunk hivatalos szegényei ezen újonnan épített kislakásokban nyerhetnek elhelyezést.