1882

A kápolnai borzalom

Kápolna, szeptember 16.

Peczérvölgyi Samu cikke

Három nappal ezelőtt a Borsod megyei Ká­polna községében olyan véres esemény játszódott le, amire az egész ország fel kapta a fejét. Zeley János állami adóvégrehajtó e hó 13-án az elöljáróság két tagja s két pandúr kíséretében megjelent a községben, hogy onnan két szarvasmar­hát adó fejében lefoglaljon, s a két órányira fekvő Sajószentpéterre vitessen. A nép ezt nem akarta engedni, s bár rettegtek az adóvégre­hajtótól, de ha kell erővel is meg akarták akadályozni a rekvirálást. Az események tragikus kimenetele talán előre borítékolható volt, hisz Zeleyt a legkönyörtelenebb adóbehajtónak ismerte mindenki. Képes volt adó fejében egy betek öregasszonyt kirángatni az ágyából és az összes ágyneműjét elvitetni, vagy máshol az utolsó tyúkot is lefoglalni az udvarból. Kegyetlensége abban is megnyilvánult, hogy fegyverrel járta a településeket, és aki ellenkezni mert vele rendszeresen pisztollyal fenyegette. A pandúrok kérlelték Zeleyt, hogy kíméletesen bánjék a lakosokkal, de az nem hallgatott rájuk. Ekkor K. Tóth József és Tardi Bálint vezetésével nagy tömeg gyűlt össze a rekvirálás színhelyén. Megfenyegették a végrehajtót, a verekedést az egyik pandúr próbálta megakadályozni. Eköz­ben kaszával felfegyverkezett emberek gyűltek a dulakodók köré s kényszerítették a pandúrokat, hogy távozzanak. Zeley erre futni kezdett, Tardi üldözőbe vette, de Zeley megfordult és gondolkodás nélkül lelőtte Tardit.

protest protesters

A vér láttára az egész nép még jobban feldühödött és Zeleyt a fa­luba kergették, ahol egy ház udvarában, a nyitva levő sertésólba szorították. Az üldözők körül állták az épületet. K. Tóth József be­rúgta az ól ajtaját és kaszájával akarta megölni Zeleyt. A végrehajtó erre ismét lőtt, támadóját mel­len találta, s K. Tóth József néhány lépés után holtan rogyott össze. Most már nem ismert féket a nép haragja. Szalmacsutakokat gyújtottak meg, s azo­kat dobálták be az ól ablakán. Zeley többször kilőtt, de senkit sem talált. A pandúrok elfutottak Sajószentpéterre, hogy jelentést tegyenek és erősítést kérjenek. A helyszínen ekkora már megjelent Csomos Bertalan segéd szolgabíró, aki el akarta vitetni Zeleyt, de a tömeg nem engedte, mert maga akart bosszút állni. Az időközben több száz főre duzzadt tömegből, egy Lászlófalváról származó parasztlegény dinamitot hozott, amit bedobtak az ablakon. A dinamit fölrobbant és Zeleynek levitte a jobb lábát. A végrehajtó ekkor elfúló, könyörgő hangon kiszólt az ablakon: „Egyik lábamat már elvesztettem legalább éltemet kímél­jétek meg.” Azután összetett kézzel kérte, hogy hagy­ják életben, mert nyolcvan éves öreg anyja és három gyermeke van. De ez már semmit sem használt, a nép felgyújtotta az ólat, s ekkor Zeley kétségbeesé­sében szájba lőtte magát.

nsgif 16482189223

A tömeg bezúzta az ajtót, a halottat kivonszolták az utcára, ott a sárban lábbal rugdosták, fokossal, bottal, kapával össze-vissza verték, elvették óráját, pipáját, gyűrűjét, revolverét. Csizmáját is lehúzták. A feldühödött emberek csak akkor oszlottak szét, amikor Miskolc­ról Teper Lajos főügyész rendeletére megérkezett a katonaság. A rendteremtők Zeley holttestét újra, a még füstölgő ólban találták. Aznap este nyolc embert elfogtak s azokat vasra verve Miskolcra kisérték. A felbőszült lakosok fegyvereit elszedték. A katonaság most is megszállva tartja a falut.