1956

A Békében verték meg Illés Béla Kossuth-díjas írót

Miskolc, augusztus 1.

Dudujka Pál cikke

Áprilisban két részeg bányász támadott Illés Béla kétszeres Kossuth-díjas íróra. Egy félreértés miatt többször megütötték, amiért a rendőrség garázdaság gyanúja miatt indított ellenük eljárást. Illés Béla hamar megbocsátott támadóinak, s kérésére az eljárást az ügyészség megszüntette.

Három diósgyőri bányász 1956. április 13-án délelőtt már igen jól érezte magát, alaposan berúgtak. Nem ritka jelenség ez náluk, fizetés után amíg csak lehet, rendre dorbézolnak. Többször küldték már mindkettőjüket haza a munkából részegség miatt. Aznap is beültek a vasgyári Béke cukrászda presszójába és az asztalt verve rumos feketét követeltek. Minthogy a presszóban délelőtt nincs felszolgálás, a pincérnő a pénztárhoz irányította őket. Az ittas és lusta bányászok azonban változatlanul hangosan követelték a rumos kávéjukat, mire a hangzavart megelégelve egy vendég beszólt a helyiségbe, hogy „Ne hőzöngjenek! Viselkedjenek rendesen!”, majd távozott. Ekkor lépett be a cukrászdába Illés Béla kétszeres Kossuth-díjas író.

Illés Béla méltán ismert személyisége a magyar irodalomnak, noha nem épp irodalmi alkotásai tették nevét oly naggyá. Az író kommunistaként 1919-ben kényszerült emigrációba, Bécsben, majd Moszkvában élt, 1944-ben pedig a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra, hogy részt vegyen Budapest ostromában. Rossz nyelvek szerint egyáltalán nem ítélte el a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokat, sőt kijelentette, hogy a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak. Illés a háború óta ismét visszatért az íráshoz és csakhamar egy egész országot tett lóvá a hős Guszev kapitány történetével. Egyik cikkében ugyanis levéltári iratokra hivatkozva azt állította, hogy 1849-ben Alexej Guszev kapitányt és társait kivégezték, mert nyíltan ellenezték a magyar szabadságharcba való orosz beavatkozást. Kitalált történetét megzabálta a politika, végül azonban kiderült a turpisság.

illés
Illés Béla megkapta a mokeszát a Békében!

Az író tehát Diósgyőrben épp egy kisebb szóváltás után lépett be a Béke cukrászdába. Hogy mit keresett a városban, nem tudni. Bár író-olvasó találkozója nem volt, bizonyosan több napot töltött Miskolcon. A pultnál feketét rendelt, mielőtt azonban megkapta volna, nem várt társasága akadt. Az egyik bányász azzal kötött bele, hogy miért szólt be nekik és intette őket nyugalomra, majd a következőképp kezdte szidalmazni a híres kommunista írót: – Látom, magának nagyon arisztokrata képe van. Utálja a prolikat. Maga beképzelt. Az arcára van írva, hogy nem munkáspárti és lenéz engem, mert bányász vagyok. – Az esetben ártatlan Illés Béla udvariasan próbált kitérni az inzultus elől, s közölte: – Nézze elvtárs, én magukat nem is ismerem, nekem magukhoz semmi közöm, hagyjon békében.

Egy ittas kötekedőt ez persze korántsem győzött meg, a bányász megfogta az író bal kezét, aki azzal tolta el azt vissza, hogy – Hagyjon nekem békét! Maga részeg. Semmi közünk egymáshoz. – Ekkor az ittas társaságból egy fiatalabb bányász lépett színre, könyökével erőteljesen szétlökte a vitatkozó feleket, miközben kétszer mellbe vágta az írót. Illés erre olyan erővel ellökte magától, hogy az megtántorodott, majd visszaugrott, s öklével behúzott egyet az írónak. Jó nagyot csapott a bal szeme alá. Ütésváltás nem alakult ki, mert három munkás Illés védelmére sietett. A fiatalabb bányász még folytatni akarta az ütleget, az egyik melóst megrúgta, miután azonban kiderült, hogy kit is támadtak meg, lenyugodtak a kedélyek. Percek múlva az idősebb bányász bocsánatot kért a történtekért, megjegyezve, hogy nem ő beszélt, hanem a rum, amit megivott.

A két kötekedő-verekedő férfit a rendőrség letartóztatta és garázdaság miatt indított ellenük eljárást. Szerencséjükre Illés elvtárs gyorsan megbocsátott nekik és már öt nap múlva, április 18-án levélben kérte az eljárás beszüntetését. Úgy vélte, hogy a letartóztatás elegendő büntetés volt támadói számára, ezért vagy szüntessék meg ellenük az eljárást, vagy a legenyhébb büntetést szabják ki rájuk. Talán az idősebb bányász bocsánatára emlékezve nem őket tartotta az igazi bűnösnek. Mint levelében fogalmazott: – A rumot sajnos nem tudjuk előállítani, pedig a főbűnös a rum. – A két bányászt szabadlábra helyezték, s minthogy mindketten munkás származásúak és büntetlen előéletűek, az ügyészség – az író kérésének eleget téve – 1956. augusztus 1-jén megszüntette az eljárást.