1967
Kínai kém volt Kukucska elvtárs?
Miskolc, április 6.
Dudujka Pál cikke
Gyászol a párt, gyászol Miskolc, gyászol a Külügyminisztérium. Április 3-án tragikus hirtelenséggel meghalt Kukucska János külügyminisztériumi csoportfőnök, a Borsodmegyei Pártbizottság volt másodtitkára. Fájdalmunkat azonban csak növeli, hogy a rossz nyelvek szerint kínai kém volt, ki lebukása után önkezével vetett véget életének.
Kukucska János 1926-ban született a franciaországi Waziers községben, kiváló munkáscsalád sarja. Elemi iskolái befejezése után segédkertésznek tanult és még be sem nőtt a feje lágya, mikor 18 évesen a munkásmozgalomhoz csatlakozott. Egy évvel később, 1945-ben kötötte össze életét a kommunista párttal, amelyhez haláláig ragaszkodott és amelyet haláláig szolgált. Karrierje 1953-ban ívelt fel. Alig huszonhét évesen országgyűlési képviselővé választották Bács-Kiskun megyében, egy év múlva pedig a Pest Megyei Pártbizottság első titkára lett. A vészes 1956. októberi napok alatt megállta helyét, így nem volt kérdés, kit kell küldeni Borsodba, hogy a forrongó megyében végre rendet teremtsen. 1956. november 8-án nevezte ki Kádár János elvtárs Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc város kormánybiztosává. Kukucska elvtárs fiatalos lendülettel, de annál nagyobb eréllyel szállt szembe Pártunk ellenségeivel, a magukat forradalmároknak tartó siserehadak tömegével. Fáradhatatlan munkájának és nemkülönben a decemberi sortüzeknek, letartóztatásoknak és kivégzéseknek egy-két hónapul belül csend honolt a megyében.
Kukucska elvtárs borsodi feladatai azonban ezzel nem értek véget, 1957 januárjától fél évig a megyei tanács elnökeként, majd a megyei pártbizottság intézőbizottságának elnökhelyetteseként, illetve titkáraként folytatta a harcot a Párt és a proletárdiktatúra védelmében. Megbecsültségét mutatja, hogy 1958-ban immár Borsod megye 8. választókerületében tették meg országgyűlési képviselőnek. 1962-ben azonban távoznia kellett megyénkből. Egyesek a túlzó baloldaliakhoz sorolták, mások úgy látták, túlságosan törlekedik a távozó megyei első titkár, Prieszol József elvtárs helyére. Funkcionáriustársai körében bizonyosan nem élvezett nagy megbecsültséget, az országgyűlésben azt suttogták a háta mögött, hogy Kukucska elvtársnak nemcsak a neve, de a foglalkozása is „kukucska”.
Talán ezért is történhetett, hogy nem lett Kukucska Jánosból a Borsod megyei pártbizottság első titkára, s magasra ívelő csillaga leáldozott. A párt ismét a fővárosba rendelte, majd állami területre vezényelte. Távozásakor a következő szavakkal köszönt el az elvtársaktól: „Megszerettem ezt a megyét, a dolgozókat, a kommunistákat és bárhol leszek, megtalálom a módját, hogy olykor meglátogassam az elvtársakat és lássam azt az építő munkát, amit meggyőződésem – jobban fognak végezni, mint eddig. … Úgy megyek el, hogy nemcsak felmentve, hanem ezen a munkaterületen megerősödve, edzve is. Nekem sokat jelentett ez az öt év, gondolom az új munkaterületen jobban tudok majd dolgozni, mint tudtam, amikor idejöttem a megyébe.”
Kukucska elvtárs valóban így is tett, kiválóan megállta helyét új beosztásában is, így csakhamar külszolgálatra vezényelték, a pekingi nagykövetség ideiglenes ügyvivője lett, majd visszatérve külügyminisztériumi helyettes főosztályvezető, utóbb csoportfőnök. E funkcióban érte a halál, április 3-án. Kukucska elvtársat a Külügyminisztérium és pártbizottsága saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
A rossznyelvek szerint tragikus körülmények között történt halála mögött az az ok húzódik meg, hogy Kukucska elvtárs pekingi szolgálata idején elütött egy helybeli állampolgárt, s ezt felhasználva a kínai elvtársak beszervezték a maguk szolgálatába. Ügynök lett tehát szerintük Kukucska elvtárs, aki miután kémkedését a magyar állambiztonsági szervek felfedték, a Külügyminisztérium illemhelyiségébe sietett és ott agyonlőtte magát. Ezt bizonyítani jelenleg nem tudjuk, de mint a mondás is tartja, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.