1953

Munka, Munka, Munka!

(Egy időutazó morfondírozása)

Március 7.

Peczérvölgyi Samu cikke

A nagy generalisszimusz halálával Európa szerencsétlenebbik fele remélhetőleg maga mögött hagyja ettől a vértől, szenvedéstől terhes korszakot, mely gazdasági, erkölcsi, társadalmi romlásba taszított sok nemzetet. Sztálin, (szellemi pedigréjét tekintve Marx, Engels unokája, Lenin fia), – aki az elődöktől átvett tanításokat magáévá tette, azokat tovább fejlesztette és így ő lett az origó, a genezis – irdatlan mennyiségű tanítással rendelkezett. A tanításokat az apostolok és az aprószentek (Rákosi, Ulbrict, Gheorghiu-Dej, Gottwald stb.) szerte vitték országaikba. A kommunizmus „gyönyörű” eszméjét szokás a kereszténységgel is párhuzamba állítani. A kommunistáknak is megvoltak a megváltói, szentjei, a tanítványok, a szent ügyük. De ez a hasonlat sántít, vagyis fordítva igaz! Hisz Jézus vállára vette az emberiség bűneit és véresen, megalázottan értünk ment a golgotára, ez jelenti számunkra a megváltást, a kommunizmus sztálini diktatúrájában viszont maga a megváltó (k) küldik véresen, megalázva emberek sokmillióit a Golgotára, miközben azt harsogják, hogy megváltottalak!

Mi sem természetesebb, hogy a sztálini diktatúrában az emberek nem akartak megváltódni, de sorsukat a rendszer értelmetlensége és embertelensége miatt általában nem kerülhették el!  A kommunista Golgota elkerülésének egyik lehetséges módja az esztelen munkamániának, az értelmetlen iparosítás és termelés hatalmas művében apró, szorgos hangyaként áldozni a munka mindenek felett álló szentségének.

20210408 125644
Forrás: FIlmhiradok online

120%-al teljesíteni a napi normát, 130%-on teljesíteni a begyűjtést (30%-al többet venni el a falusiaktól, mint amijük van), és rettegni a Golgotától, ha aznap csak 94,3%-ra sikerült a napi feladat. Nem csoda, hogy a kommunizmus eszméjében az ünnep, a gyász, a jeles napok a munka körül forogtak! Hatványozottan igaz ez a legfőbb megváltó, Sztálin Generalisszimusz esetében! 1949. december 21-ei, 70. születésnapján a „haladó” világ eksztázisban örült! Csak szűkebb pátriánkat, Miskolcot és Borsod megyét vizsgálva látjuk, hogy a nagy állami vállalatok munkásai egyből sztálini műszakba pattantak (munkaidőn túl napi 12-16 óra) és „örömükben”, „ragaszkodásukban” 170-180%-ot teljesítettek. Diósgyőrben, a Martinban 184%-volt az aznapi teljesítmény. Nem maradt el ettől Ózd, Mártabánya, Borsodnádasd sem!

sztálin temetése
Sztálin temetésén a hatalom leendő birtokosai viszik koporsóját. Vajon mi járt a fejükben?

1953. március 5-én meghalt Sztálin! Üzemeink, gyáraink munkásai a megrendültségtől szólni sem bírtak. A csapoláskor folyó acél fénye világította meg a szótlan, harcban edzett arcokat. „Úgy égette a bánat a diósgyőri martinászok szívét, mint kemencéjük tüze az anyagot, mikor megtudták a pótolhatatlan veszteség hírét. Hisz eltávozott közülünk, aki mindenkinél mindennél drágább számunkra.” Az üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek szerte az országban mérhetetlen gyászból fakadó munkafelajánlásaikat táviratban küldték egyenesen Rákosi elvtársnak! Harcosan az égre tekintve, soraikat szorosabbra zárva összeszorított foggal megfogadták, hogy Sztálin halála iránt érzett bánatukban rettentő sokat fognak dolgozni. Nem is maradt el az eredmény! Diósgyőr, Ózd, a megyében található bányaüzemek sztálini műszakot és sztálini őrséget szerveztek és dolgoztak vagy két napig egyfolytában. A munka előtt azért röpgyűlésen mondták el gondolataikat: Grubics Ferenc valamennyi diósgyőri kohász szent fogadalmát tolmácsolta, amikor megindultan felemelt hangon azt mondotta: „Sztálin elvtárs halála fölött érzett fájdalmunk nagyságát nem tudjuk kifejezni. Ez a fájdalom azonban nem csüggedésben, hanem új erőfeszítésben mutatkozik meg, abban, hogy az ő tanításait követve, még szívósabban harcolunk tervünk megvalósításáért, a szocializmus felépítéséért”. Ez a szent elhatározás nyilatkozott meg a többi felszólalásban is. Mártabányán Kavesánszki János sztahanovista vájár megindultságtól elszorult hangon beszélt: „Sztálin elvtárs a becsületes, egyszerű emberek édesapja, legnagyobb védelmezője volt – mondotta. Nevét forró szeretettel, hálával ejtették ki mindenütt a világon. Mindennél többet jelentett nekünk is, Mártabánya dolgozóinak, akik oly sokat kaptunk Tőle és a testvéri szovjet néptől. Úgy érzem, szavakkal nem is lehet kifejezni a csapás nagyságát, amely bennünket ért. Brigádom nevében ígéretet teszek: ezentúl még jobban, keményebben harcolunk, – új munkahőstettekkel valósítjuk meg a nagy Sztálin eszméit. Megfogadom, hogy márciusi tervünket 150 százalékra teljesítjük.” Borsodnádasdon a fájdalom olyan nagy és kibírhatatlan erővel mart a dolgozókba, hogy a kemény férfiarcokon peregtek a könnyek.

A vidék is kivette részét a bánatból. A mezőcsáti „Szabadság“ termelőszövetkezetben Csótka Gyula párttitkár könnyek között beszélt: „Sztálin elvtársat, mint édesapánkat, úgy szerettük, szabadságunkat, boldog életünket neki köszönhetjük. Tudjuk kötelességünket. Még szorosabban felzárkózunk pártunk és szeretett vezérünk Rákosi elvtárs mögé.”
A „Béke“ traktoros brigád tagjai megfogadták, hogy határidő előtt teljesítik feladatukat. Hermeczi János március 15 helyett március 9-re befejezi a vetést. Nagykinizs dolgozó parasztjai vállalták, hogy határidő előtt elvégeznek minden tavaszi munkát. A faluban 60 dolgozó paraszt páros versenybe lépett ennek elérésére. Hernádkércsen 56 dolgozó paraszt lépett páros versenybe a tavaszi munka gyors elvégzésére. Lengyel János 15 holdas középparaszt, vállalta, hogy március 7-re befejezi a tavaszi búza vetését. Lakatos István 3 holdas kisparaszt határidő előtt végez a szántással, vetéssel. Bodnár Ferenc 3 holdas kisparaszt megfogadta, hogy két nap alatt behozza lemaradását a tavaszi munkában. Kovács István 8 holdas középparaszt vállalta, hogy határidő előtt bevégezi a tavaszi munkát, beadását 100 százalékon felül teljesíti.

sztálin

Látjuk, se szeri se száma a bánat és a gyász munkában való megnyilvánulásának. S nem csak itt Miskolcon, Diósgyőrben és a megyében, vagy az országban, hanem mindenütt ahol Sztálint imádták, vagy imádniuk kellett. Dolgozott és sírt a fél világ! Sírtak Sztálin betegágyánál a legközvetlenebb munkatársak: Berija, Hruscsov, Malenkov, Vorosilov is. Az persze nem derült ki, hogy bánatukban, félelmükben, vagy örömükben!
Mindenesetre Sztálin meghalt! Sorsát nem kerülhette el. Halálával tényleg megváltotta az emberiséget!

sztalin feltámadása