1955

Pandúrból rabló?

„Aljas támadás-sorozat az ÁVH-sok ellen”

Miskolc, szeptember 22.

Szerkesztőségünkhöz a minap egy névtelen olvasói levél érkezett az egyik borsodi szénbányászati pártalapszervezetből. Bár az írás tartalmával – pártunk politikájával maximálisan azonosulva – nem értünk egyet, a szocialista demokrácia szellemében helyet adunk neki. Íme a levél:

„Az elmúlt időszakban vérlázító fejleményekről hallani a városban. Ismét megszaporodtak a szocialista hazánk első vonalát védő államvédelmisek elleni eljárások. Csak új sorjáznak az ügyek: KáKá áv. főhadnagyot hivatali hatalommal való visszaéléssel, általános hatályú parancsszegéssel, lőfegyverrel való visszaéléssel, PéJé áv. hadnagyot és VéI törzsőrmestert hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolják, KáVé alhadnagyot parancsszegéssel, KáI alhadnagyot szolgálati hatalommal való visszaéléssel, TéGyé áv. őrmestert jogtalan fegyverhasználattal, CséEf őrmestert és CséEl áv. alhadnagyot társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással, EszI őrmestert tiltott előny elfogadásával, ElEl főhadnagyot magánlaksértéssel és becsületsértéssel, JéGyé hadnagyot lőfegyverrel való visszaéléssel, élet és testi épség veszélyeztetésével és magánlaksértéssel. A felsorolás nem teljes, államvédelmi tiszthelyettesek és tisztek egész sora küzd most kommunista becsületéért!

untitled

A folyamat 1953-ban kezdődött. Számos kiváló elvtárs került börtönbe szerte az országban. Kezdődött Péter Gábor altábornagy elvtárs, az Államvédelmi Hatóság vezetője letartóztatásával, majd a tisztogatási kampány kiterjedt az állomány jelentős részére. Ekkor tartóztatták le KáZé áv. nyomozó elvtársat is hivatali hatalommal való visszaélés és erőszakos nemi közösülés miatt. Nem volt pedig ő bűnös, csupán a Kossuth étterem vezetőjét verte meg és tört össze néhány poharat, de kinek fáj ez az étterem vezetőjén kívül? Szegény KáZé elvtárs – ki 1950-től védte szocialista államrendünket az ÁVH kötelékében – öt év fegyházat kapott, majd az oroszlányi szénbányában kellett letölteni büntetését. Szerencse, hogy ez év júniusában hazatért egy elvtárs a Szovjetunióból, s közbenjárására csakhamar szabadlábra került ez a kiváló kommunista hazafi.

Vagy ott van EmEl főhadnagy! 1947 óta dolgozott az államvédelemnél, harcolt az ellenséggel, mint járási kirendeltségvezető, utóbb mint megyei vizsgálati alosztályvezetőhelyettes és mi történik vele két éve? Társadalmi tulajdont károsító sikkasztás és szolgálati hatalommal való visszaélés miatt ítélték két évre! Még jó, hogy azért nem vonták felelősségre, mert abaúji ténykedése alatt számos kulák csontját törte össze a kihallgatások alatt és egy ellenforradalmárt agyonvert! Hova vezetne mindez?

1953-ban még nem láttunk tisztán. A szocialista törvényességre hivatkozva ásták alá a párt ökle, az Államvédelmi Hatóság harcát az imperializmus ellen. Tavaly azt hittük, hogy végre megszűntek ezek a mondvacsinált hercehurcák, de mit látunk? Újrakezdődnek az eljárások! Orgazdaság, lopás, hivatali hatalommal való visszaélés, blablabla. Mi történik itt? Miért vonják eljárás alá és miért börtönzik be hazánk legkiválóbb fiait? A tendencia aggasztó. Ki fogja védeni szocialista hazánkat, ha épp a párt és az állam ellenségei ellen küzdő legharcosabb ávósok ellen folytatódnak az eljárások? Ki fogja elkapni a kémeket, ki fogja szétzúzni a Fehér partizánokat? Ki lesz az, aki felszámolja a párton belüli ellenséget? Ki fogja lesöpörni a padlásokat? Ki fog nekünk példát mutatni az ellenség elleni harcban?

tanu

Egyesek azt mondják, hogy ezen eljárások a szocialista igazságszolgáltatás jegyében történnek. Azt harsogják, hogy meg kell tisztulnia a pártnak, hogy a törvény előtti egyenlőségnek mindenkire ki kell terjednie. Revizionizmus, bomlasztás, a párton belüli ellenség keze van ezen kérdésfeltevésekben. Mi gondolnak ezen állítólagos elvtársak? Járjunk el pártunk és népünk hős védelmezőivel, az államvédelmistákkal szemben minden apró-cseprő kis butaság miatt? Hova fog ez vezetni, ha minden ballépésért az aranyórák eltulajdonításától a nők megerőszakolásáig mindenért büntetőeljárást indítunk? A végén még azért is felelősségre fogják őket vonni, mert a pártot védve hülyére verték az ellenséget? Azért is nekik kell majd szenvedniük, mert szocialista hazánkat védve a kihallgatószobákban gumibottal és változatos kínzóeszközökkel harcoltak az imperalista kémekkel és más befurakodott népellenségekkel szemben? Ha bárki azt hiszi, hogy ávós fiaink pusztán azért vertek halomra embereket, mert szadista vágyaikat kívánták kiélni rajtuk, vagy vertek halálra kihallgatottakat, akkor figyelmen kívül hagyják azt a cáfolhatatlan tényt, hogy a Szovjetunió és az Szovjet Kommunista Párt által vezetett szocialista országok tömörülése már nem létezne, ha engednénk, hogy az ellenség szabadjára eresztve végezze aknamunkáját, s pusztítaná el a munkásosztály eddigi eredményeit!

Nem! Nem! Nem! Véget kell vetni ennek! Akadályozzuk meg a párton belüli ellenség, a revizionizmus bomlasztó munkáját! Védjük meg hazánk bátor fiait, védjük meg a szocialista hazáért és a kommunista pártért bőszen harcoló államvédelmistákat! Nem tűrhetjük, hogy ez a folyamat tovább bomlassza az államvédelmi szerveket. Ha így folytatódik, a végén egyetlen ellenséget sem mernek majd csak azért bántalmazni, hogy kihúzzák belőlük társaik nevét, hogy megtudják, kik és hogyan igyekeznek aláásni pártunk politikáját! Nem! Nem! Nem! Ez revizionizmus, ez árulás, aki ezt teszi, az az imperializmus és az ellenforradalom szolgálatába áll! Védjük meg az ávósokat, óvjuk szocialista hazánkat!”

Az utaztató megjegyzése:

1953-tól kezdve számos eljárás indult az ÁVH tagjai ellen. Ezen eljárások többségében nem a legvérlázítóbb bűntettek (emberek megkínzása, vagy meggyilkolása), hanem kisebb köztörvényes bűncselekmények elkövetése miatt indultak. A letartóztatások, az ÁVH-n belüli tisztogatás és az ezzel együttjáró rehabilitációs eljárások számos ortodox kommunista tiltakozását váltotta ki. Sok funkcionárius és államvédelmista félt attól, hogy a „szocialista törvényesség” együtt fog járni meghurcoltatásukkal, ezért nyíltan tiltakoztak a folyamat ellen, s igyekeztek azt hátráltatni. Jelen „olvasói levéllel” ezen véleményeket kívántuk megosztani a nagyrabecsült olvasóinkkal.