1937
A Festetics-féle nyilas párt botrányos nagygyűlése
Miskolc, február 22.
Mint ahogy beszámoltunk a február 19-ei véres nyilas-szocdem verekedésről, – amikor egy 14 éves gyereket is meglőttek -, most 22-én újra félelemmel kell tekintenünk a tegnap eseményeire. A 19-ei történések fényében Miskolc közvéleménye joggal gondolta és várta, hogy a február 21-én bejelentett Festetics-féle nyilas zászlóbontó nagygyűlést betiltják, de nem így lett. Tasnády Antal államrendőrségi főtanácsos, a miskolci kapitányság vezetője úgy nyilatkozott, hogy a nyilasgyűlés előre bejelentett esemény és megtartható. Megfelelő karhatalomról természetesen gondoskodik a rendőrség.
Tegnap, február 21-én 11 órára hirdetett nyilaskeresztes zászlóbontó nagygyűlést a Koronaszálló nagytermében rendezték. A kora reggeli óráktól gyűlt a tömeg a helyszínen és a nyilas-szimpatizáns résztvevőkön kívül – számosan más településekről, városokból érkeztek – a szociáldemokraták is jelentős számban megjelentek. Az egyébként is pattanásig feszült légkört tovább súlyosbította a két nappal korábbi események. A rendőrség teljes készültséggel vonult a Korona szálló elé s megpróbálta megakadályozni a két tábor összecsapását, vajmi kevés sikerrel. A kora reggeli óráktól már látszott, hogy valami készül és az összetűzés elkerülhetetlen. A tömeget a rendőrség visszaszorította és a Koronaszálló épülete felé lezárta az úttestet.
A nagygyűlés hallgatósága már 9 órától kezdve szállingózni kezdett a szálloda nagytermébe. A rendőrök és a szállodában a rendezőség mindenkit igazoltatott, csak számozott jegyekkel lehetett bejutni a terembe, úgy, hogy a tényleges meghívottaknak egy jelszót is be kellett mondaniuk. A jelszó ezen az alkalmon a „Hermann” volt (Hermann Imrére, a nyilas ügyész nevére utalt).
A kint rekedt szocdem tömeget a rendőrség nem tudta féken tartani és a helyszínen tumultuózus jelenetek játszódtak le. A két fél természetesen másként mondta el a történetet. A nyilasok szerint kilenc óra tájban Reisinger Ferenc képviselő vezetéséve mintegy százfőnyi tömeg hatolt be az előcsarnokba. A bokszerekkel, bűzbombákkal, kátrányos folyadékot tartalmazó üvegekkel felfegyverzett szocialisták részt akartak venni a gyűlésen, s mikor a nyilasok 8-10 főnyi rendezőgárdája a jegyeket kérte, előkerültek a bokszerek. A munkások megsebesítették Szabó József földművest és egy rendőrt kátrányos folyadékkal öntöttek le. Erre a nyilasok kérésére bevonult a rendőrség és kardlappal távolította el a benyomuló szocialistákat.
Reisinger Ferenc képviselő az incidens lefolyását a következőképpen mondta el: „Harminc-negyven ember élén fél tíz óra tájban akartam a Korona-szállóba jutni. Nyolc-tíz nyilas jegyet kért tőlünk, de arra hivatkoztunk, hogy a gyűlés plakátja szerint mindenkit meghívtak. A vita során egy nyilas revolverrel a szocialisták közé lőtt, mire verekedés támadt, a nyilasok pedig karhatalom után kiáltottak”. A szocialisták között volt Kopácsi Józsefné, Kopácsi Sándor anyja is. Kopácsiné nekiugrott az egyik nyilasnak és ököllel arcába sújtott. A verekedés áltanossá vált és ezalatt hatoltak be az előcsarnokba a rendőrök. A szocialisták hiába hivatkoztak arra, hogy a nyilvános gyűlésre mindenkit meghívtak, a rendőrök elállták a szocialisták útját és megvédték a nyilasokat. „- Közben megállapodtam Abonyi rendőrfelügyelővel, hogy embereinket kihozom az előcsarnokból, – folytatta Reisinger – de Abonyi József nem várta meg felszólításom eredményét, az udvari kis ajtón rendőreivel behatolt. Ekkor egyik nyilaskeresztes papirosban kulimászt dobott felénk és a zacskó egyik rendőr arcát érte. Erre a rendőrök kardot rántottak és kiverték embereinket az előcsarnokból. Nem igaz az a hír, hogy a nyilaskeresztesek megvertek minket, az igazság az, hogy az előcsarnokban lévő nyilaskereszteseket alaposan felpofoztuk.”
A véres verekedések során Kiss VI. Imre közrendőr, Joó Kálmán és Kéres József rendőrőrmesterek könnyebben megsebesültek és 15 polgári személy is megsebesült. 10 órakor kezdett normalizálódni a helyzet, a közönség is lassan bejutott és elfoglalta helyét a teremben. A teremben lévő emelvényen öt széken öt párna feküdt, amelyet különféle gyalázkodó képek díszítettek, különféle jelmondatokkal. Hasonló jelmondatú rajzok függtek a páholyok karfáján is. Pont 11 órakor vonult be gróf Festetics Sándor vezetésével a nyilasok vezérkara. A közönség „Bátorság! Kitartás!” kiáltással, felemelt karral üdvözölte őket. A gyűlés megnyitása előtt Bátori Gyula alelnök felszólította azokat, akik rendzavarás céljából jöttek el távozzanak önként. Valaki elkiáltotta magát: „Zsidó újságírók kifelé!” Ezután Herman Imre, a nyilasok ügyésze, a sajtóasztalnál figyelmeztette az újságírókat, hogy csak igazat írjanak, különben liberális újságíró többé a lábát be nem teheti a nyilasok gyűléseire.
Markovits Péter elnök, aki rossz magyarsággal beszél, megnyitotta a közgyűlést s kijelentette, hogy a nemzeti szocialista párt ököllel akar nekimenni mindenkinek, aki elárulja az Istent, hazát és a családot. Herman Imre kijelentette, hogy a nyilasok nem akarnak törvénytelenséget. Szemben állnak a kapitalizmussal, de nem teljesen ellenségei a tőkének, új szociális rendet akarnak és ezt a rendet el is fogják érni, hiába tör ellenük a liberális sajtóhatalmasság. Ezután Festetics Sándor, aki fekete ruhát, zöld inget és nyilaskeresztes nyakkendőtűt, viselt, állt fel szólásra. Mindenekelőtt kijelentette, „…hogy bár Markovits, a miskolci nyilasvezér nem beszél jól magyarul, ő jobban szereti azt, akinek a szíve magyar, mint azt, akinek a nyelve magyar.” Lehetséges, hogy eszméiket Németországból importálták, de ez se szégyen. A kereszténység és a parlamentarizmus is idegen földről került Magyarországra. Balog Imre vasmunkás, a következő szónok, bejelentette a munkásság csatlakozását a párthoz, majd Dücső Jánosné, a nyilasok női táborának vezére Eckhardt, és Dinnyés ellen szólalt fel. Nem kér tanácsot Eckhardtól, aki estéit a Moulin Rouge-ban tölti, sem pedig Dinnyéstől, aki naphosszat a Balaton-kávéházban ül. Ezek sohasem beszélnek a Weiss Manfrédok ellen. A nyilasok a zsidókérdést intézményesen akarjak megoldani. Bátori Gyula ezután a miskolci szervezkedésről számolt be, majd Dücső Jánosné ismételt buzdító felszólalásával ért véget a gyűlés.
A gyűlés után még órák múlva is lovasrendőrök járták a miskolci utcákat és vigyáztak arra, hogy rendzavarás ne történjék. Délután két órakor volt az ipartestületi elöljárósági választás és Reisinger képviselő közbenjárására volt szükség, hogy a választásra siető iparosokat a rendőrség átengedje. Másnap este 9 óra tájban az előző napok folyományaként Ronzik Ferenc miskolci nyilasszimpatizáns napszámos vállon szúrta Freund Salamont. Freundot elsősegélyben részesítették, majd mindkettőjüket előállították. Freund elmondta, hogy Ronzik őt az utcán szemen köpte. Ronzik azzal védekezett, hogy igen náthás, az utcán nagyot tüsszentett, ebből keletkezett a baj. A rendőrség az ügyben vizsgálatot indított.
Az utaztató megjegyzése:
A két világháború közötti korszakban a magyar politikai élet szélsőséges jobboldala rendkívül polarizált volt. A Tanácsköztársaság után létrejött MOVE, ÉME, ABC után számos fajvédő ideológiájú politikai csoportosulás létezett. A Festetics féle párton kívül, Böszörmény Zoltán, Pálffy Fidél, Meskó Zoltán, Taby Árpád, vagy 1928-ig maga a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula is hasonló ideológiájú politikai tömörüléseket hozott létre. Ezek az erők gyakran szövetketek, majd szétváltak. Később Szálasi Ferencnek sikerült a magyar szélsőjobbot egységesíteni.
FESTETICS SÁNDOR gróf: Tolnai gróf Festetics Sándor Ágost Dénes (Dég, 1882. május 31. – Balatonrendes, 1956. szeptember 12.) politikus, hadügyminiszter; hitbizományi nagybirtokos, gróf Károlyi Mihály sógora. A főrendiház örökös tagja, a magyar nemzetiszocialista mozgalom megalapítója.
REISINGER FERENC: (Sarud, 1880. január 28. – Budapest, 1964. november 30.) 1919-ben Borsod Megye főispánja, 1922-ben a miskolci szociáldemokrata párt titkára, és Miskolc második kerületének képviselője. 1926-tól 1939-ig országgyűlési képviselő, majd 1945 és 1947 között belügyi államtitkár. 1949-ben letartóztatták, börtönbe került, majd az ötvenes évek második felében rehabilitálták. Ezt követően visszavonultan élt; 1964-ben halt meg, Halásziban temették el.
ECKHART TIBOR: Pozsonyi Eckhardt Tibor (Makó, 1888. október 26. – New York, New York, USA, 1972. szeptember 10.) kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő, a két világháború közti magyar politika egyik vezető alakja.
DINNYÉS LAJOS: (Alsódabas, 1901. április 16. – Budapest, 1961. május 3.) Magyarország miniszterelnöke (1947. május 31. – 1948. december 10.), kisgazda politikus. 1931-től képviselőházi, ideiglenes nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.
Dr. DÜCSŐ JÁNOSNÉ (Herczeg Ilona, ?-1948), járásbíró férjével együtt, az 1919-es Tanácsköztársaság üldözöttje, illetve halálraítéltje. Később a Nyilaskeresztes Párt országos női vezetője és szélsőjobboldali országgyűlési képviselőjelölt. 1945 után a népbíróság 10 évi börtönbüntetéssel sújtotta. 1948-ban méhnyakrákban a börtönben hunyt el!