1913

Miskolci tanárból amerikai pincér, majd francia legionárius

Andrássy Jenő dr. különös pályafutásának újabb állomása

Miskolc, augusztus 15.

A napokban különös levél érkezett Andrássy Jenő dr. – egykori miskolci tanár – egyik szegedi barátjának. A Miskolcról mintegy két éve minden előjel nélkül egyszer csak eltűnt tanárember a francia légióban szolgál. Döbbenetes ez, hisz Andrássy dr.-t magas tudása és tehetsége fontosabb dolgokra predesztinálná, minthogy idegen földön masírozzon, küzdjön, harcoljon.

Andrássy Jenő dr. pályáját a dzsentri tradíciót követve közigazgatási területen kezdte. Huszonnégy éves korában már szolgabíró volt Erdélyben, de könnyelmű életet élt és nem törekedett a vármegyei urainak a szimpátiájára, így egy-két év múlva fegyelmit akasztottak a nyakába. Andrássy dr. meg sem várva a döntést, faképnél hagyta hivatalát. Összeköttetései révén jövője azonban biztosítottnak látszott. Az államtudományi vizsga letétele után protekció révén bejutott a szegedi állami felső kereskedelmi iskolába. Öt évig tanított ott jogot és közgazdaságtant. Nagy lendülettel vetette be magát a közéletbe, cikkeket, tanulmányokat írt, sőt Széchenyi István életéről könyvet jelentett meg. Bízott politikai előmenetelében is, képviselői mandátumra aspirált, de összeköttetései nem honorálták kellően szolgálatait, s így ezirányú vágyai beteljesületlenek maradtak.

Közéleti pályája kudarcos voltában nyilvánvalóan szerepet játszott, hogy a jó tanár úr méltóságon aluli cselekedetek sorát elkövetve már ekkor a lezüllés lassú útjára lépett. Bár feleséges ember volt, nem igen illeszkedett be a familiáris keretbe. Könnyelműen élt. A fizetése nem fedezhette a költséges passziókat, piszkos adósságokba keveredett. Hitelezői már annyira szorongatták, hogy nem maradhatott a városban. Szegedi működésének dicstelen végét minden holmijának elárverezése és a neje által kezdeményezett válópere jelentette.

A szerencsétlen embert a m. kir. vallás. és közoktatásügyi miniszter 1910 szeptemberében helyezte át a miskolci állami felső kereskedelmi iskolához. Andrássy dr. nagy hévvel vetette bele a munkába magát, eddigi órái mellett éneket is tanított, s alig pár nappal városunkba érkezése után zeneegyesületet, majd két héttel később gyorsírókört alapított. Tanári munkálkodása Gálffy Ignác igazgató számára azonban rövid ideig okozott megelégedettséget, csakhamar bosszúságok sora követte Andrássy dr. működését. Miskolc város közönsége megismerte a tanár úr víg, dínom-dánomos életvitelét, amelyet egy sereg inkorrekt cselekedet kísért. Andrássy dr. éjszakánként a legkétesebb helyeken dorbézolt és reggel álmatlanul, züllött ábrázattal állított be az iskolába.

Gálffy igazgató nem nézte jó szemmel tanára életvitelét

Mértéktelen ivászatait és nyakra-főre halmozott adósságait egyre türelmetlenebbül tárgyalták tanártársai, mikor bekövetkezett valami, ami megpecsételte Andrássy Jenő dr. sorsát. A szabója, miután látta, hogy semmi könyörgésre sem tud tőle pénzt kapni, fényes délben inzultálta a korzón. A gyászos incidens után Andrássy dr. eltűnt Miskolcról.

Miután távozását engedély és minden előzetes bejelentést nélkül tette, 1911 szeptemberében a hivatalos lapban szólították fel arra, hogy haladéktalanul jelentkezzen. Andrássynak azonban két évig se híre, se hamva nem volt. Az a szóbeszéd járta, hogy Amerikába vitorlázott, de másfél évig senki sem tudta, merre hajtotta őt kalandos természete.

untitled2

Áprilisban jött aztán a hír, hogy két szegedi úrnak pénzeslevelet küldött, s föladóként „Andrássy Jenő dr. pincér Newyork” szerepelt. A jogi doktorátussal bíró énektanár tehát valóban Amerikába távozott, s ott pincérként kereste kenyerét, s alacsony bevételéből küldött adósságtörlesztés címen csekély pénzösszeget. Néhány hónap elteltével aztán visszatért Európába és valahogy eljutott Párizsba. Napokig kóborolt a boulevardokon és minthogy nem talált megfelelő foglalkozást, nemrég légionáriusnak jelentkezett. Miután a harmincötéves embert fizikailag alkalmasnak találták, besorozták a francia idegen légióba. Elszállították Afrikába, beosztották a saidi helyőrségbe, s innen küldött levelet szegedi barátjának. Írja, hogy a francia idegenlégióban mintegy ötszáz magyar van, csupa letört egzisztencia, sok intelligens ember is van köztük, orvosok, ügyvédek, hivatalnokok, akik kalandos életük utolsó stációjaként most Afrikában vezekelnek, hogy öt esztendő leszolgálása után, ha valamivel kitüntetik magukat, tiszti rangot nyernek a francia hadseregben. Andrássy Jenőnek még maradt egy utolsó reménysugara.

Tanulságos történet, megbotránkoztató a valóság. Andrássy dr. egy jó megjelenésű intelligens, nagy képzettségű fiatalember, ki németül, franciául és angolul perfektül beszél. Kiváló tanár volt, ki diákjai körében nagy kedveltségnek örvendett. Igen szerették, ahogy tanította a modern irodalmat. Andrássy Jenő dr. azonban nem becsülte pályáját, fontosabbnak tartotta a züllést, s ím most szenvedheti következményeit. Ki mint vet, úgy arat!