1921

Hát ez most nem jött össze!

Miskolc-Sopron, december 31.

Peczérvölgyi Samu cikke

Hazánk életében a nagy háború utáni területi, társadalmi, gazdasági pusztítás, melyet a gyalázatos trianoni békediktátum pecsételt meg, szinte lehetetlen helyzetet teremtett. A világ fenekestől fordult fel mindenki számára, aki a Kárpát-medencét lakta. Menteni kellett a menthetőt, az értéket, mely valaha a miénk volt, de most már más országokat gyarapítaná. Menteni a tárgyi és szellemi javakat, amiket a magyarság hozott létre hosszú évszázadokon keresztül.

Ennek egyik példája, a világon az első erdészeti és bányászati felsőfokú intézmény, amit 1735-ben alapítottak Selmecbányán. Jó, jó! Hallom már a gúnyos megjegyzéseket, hogy „de hiszen ezt az akadémiát a bécsi császári kamara alapította, és első tanárai között osztrák, német, olasz mérnökök voltak zömében” – de ne feledjük, azt a majd kétszáz évet sem, ameddig ez az akadémia ontotta a hazai bánya- és erdőmérnöki szakembertársadalmat és Magyarország bányászati, erdőgazdálkodási történelmének alappillére volt.

Mivel a békét lezáró tárgyalások elején már tudni lehetett, hogy Selmecbánya a cseheké lesz, ezért sürgetővé vált Felsőmagyarország megszállása után a selmecbányai intézmény mielőbbi átköltöztetése. 1919-ben ideiglenesen Sopron fogadta be a bányászati és erdészeti főiskolát. Ez a lépés mennyire hamarjában, sebtében történt bizonyítja az, hogy Sopron és környéke igazán nem alkalmas egy ilyen irányú felsőfokú intézmény számára otthont biztosítani. Se komoly mennyiségű erdő, se bánya!

Már ekkor felvetődött Miskolc neve, mint a selmecbányai intézménynek megfelelő végső hely. Bár Kassa is bejelentkezett és kiváló épületet, kiváló oktatási lehetőséget ígért, valamint az intézmény tanárikara is egyöntetűen Kassa mellett tette le a voksát, de a trianoni békediktátum keresztülhúzta ezt a tervet, hisz Kassa is Csehszlovákiához került.

selmec
Selmeci diákok egy csoportja

Itt lépett komolyan képbe Miskolc, mint lehetséges végső helyszín. Miskolc, – fáj kimondani – kvázi nyertese volt az országcsonkításnak, hiszen Kassa elvesztésével egyedül maradt Csonkamagyarország felvidéki régiójában, mint gazdasági, kulturális központ. Történt megkeresés ezügyben a kormányzattól. A második polgármesteri ciklusát töltő Szentpáli polgármester, bár nagyon örült a lehetőségnek, de egy kicsit vakarózni kezdett. Nagyon fontos lenne Miskolc számára a Selmecről elköltözött intézmény befogadása, itt minden megvan, ami egy hatékony bányászati, erdészeti képzéshez kell, itt vannak a Bükk állami erdői, Miskolc és környéke aktív bányászati terület, de Miskolc jelen pillanatban nem tud megfelelő épületet adni. Nincs a városban olyan hely, ahová méltó módon beköltözhetne ez a nagymúltú intézmény. Mentő ötletként polgármesterünk a szirmabesenyői (!) Szirmay kastélyt ajánlotta fel, vagy egy-két laktanyát áthelyeznek katonástól és az egyikbe! Hááát! Ahhoz képest, hogy Kassán még erdészeti igazgatóságot is alapítottak volna, ha a selmeciek hozzájuk mennek, elég sovány.

Az utaztató megjegyzése:

Természetesen a selmecbányai bányászati, erdészeti képzés Miskolcra költöztetéséből akkor még nem lett semmi. Egészen 1949-ig kellett várni, amikor a XXIII. törvénnyel létrehozták Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemet. Ekkor került át Sopronból a bánya- és kohómérnöki kar. Az erdészet viszont maradt Sopronban.