1909
Valahol el kell kezdeni!
Eger-Diósgyőr, szeptember 19.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nagy napra virradtak a sportot, labdarúgást kedvelő Diósgyőr-vasgyáriak. A csak néhány éve meghonosodott új sportág, az „angol labdázás”, vagy futball már eddig is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a vasgyári fiatalok körében, sorra alakultak ilyen-olyan műkedvelő csapatok, akik a Ládi erdő füves részein, vagy a Kerekdomb rétjén hódoltak az új szenvedélyüknek. Idén nyáron azonban végre megalakult az első szervezettebb formában létező futballegylet is. Ez nagyrészt Bende Antal vasesztergályosnak és a Schulek testvéreknek köszönhető, akik csapatot szerveztek maguk köré és megalapították a Diósgyőri Ifjúsági Kört. Ez a név azonban vélhetőleg számukra se tűnt elég markánsnak, ezért inkább Diósgyőr-Miskolczi Ramblereknek hívták magukat. Az elnevezést valószínű a szabványos angol rambler labda inspirálta, mely bőrből készült, az angol csapatok is ilyen típusú labdával játszottak és természetesen a profibb csapatok is rambler típusú labdával mérkőztek egymással Magyarországon is.
A nyáron megalakult sportegylet, mely vasgyári fiatal tanoncokból állt csapatkapitányuknak Loukota Ernőt választotta. Bende Antal, aki a foci iránti szeretet lángját fellobbantotta a vasgyárban, már ekkor nem Diósgyőrben dolgozott.
És most 1909. szeptember 18-án, mint említettük nagy nap virradt a Ramblerekre és velük a focirajongó vasgyáriakra. Egerbe kaptak meghívást egy barátságos mérkőzésre a helyi Egri Torna Egylet vendégeként. A nem sokkal hamarabb alakult egri csapatnak ez volt a harmadik nyilvános bemutatkozó mérkőzése, ami azért kellett, hogy felvételüket kérhessék a labdarúgó szövetségbe.
Tehát tegnap az Érsekkert mögötti réten borongós, esős időben a diósgyőri fiúk, a Diósgyőr-Miskolczi Ramblerek először futottak ki focizni nézők előtt. És elkezdődött a történelmi mérkőzés. A fekete-fehér mezben játszó Ramblerek a következő összeállításban kezdték a találkozót: Sulek I., Sulek II., Rusznyák, Fehér I., Dezsőfy, Vörös, Fehér II., Loukota, Endrődy, Viener, Banéth. Az Egri Torna Egyesület: Kunsay, Markos, Zátony, Sümeghy, Dallos, Bőgős, Puskás, Ripka, Román, Dörgö, Dimy. A bíró: dr. Kálnoky Viktor volt, az egriek titkára.
Na, fiúk most kell megmutatni, mi a diósgyőri virtus! Gondoltuk reménykedve. De hát a meccs kicsit másképp alakult. A Diósgyőr-Miskolczi Ramblerek csapata nagyrészt fiatal játékosokból áll, kiknek könnyű támadásait az E.T.E. nagyszerűen dolgozó, és fizikumra is erősebb védelme igen könnyen szerelte le, bár mindamellett néhány ügyes és veszélyes támadásunkat csak az egri kapus biztos védései tette ártalmatlanná. Már az első félidőben kiütközött a Ramblerek nagy hibája, a fegyelmezettlenség. És hát csapatunkra az sem vetett jó fényt, hogy a bírót állandóan meg akarták győzni légből kapott szabályokkal ítéletei megmásítására. Az első félidő eredménye kissé erősebb küzdelem után 3:0 az Egriek javára. A második félidőben a Diósgyőr-Miskolczi Ramblerek teljesen szétestek. Lényegében az egri csapat annyi gólt rúghatott volna, amennyit akar, a diósgyőri fiúknál teljes fejetlenség uralkodott, így talán bízvást mondhatjuk, hogy a végeredmény, a 11:0 hízelgő eredmény, mert lehetett volna 20:0 is.
Na de sebaj fiúk valahol el kell kezdeni!