1955
Kupleráj a levéltárban – levéltár a kuplerájban
Miskolc, március 30.
Dudujka Pál cikke
Schwendtner István volt városi főlevéltárnoknak főhet a feje rendesen. Nem elég, hogy hatalmas rendezetlenség uralkodik az archívumban, de iratanyagának egy részét egy volt kuplerájba helyezték el, ahol ráadásul a felszökő talajvíz miatt vizesedik a fal, penészednek az iratok és rohadnak az faállványzatok.
Az egykori városi levéltár 1950 óta működik a Miskolci Állami Levéltár tagozataként. Schwendtner István volt főlevéltárnok helyettes levéltárvezetővé avanzsálódott, gyakorlatilag azonban ugyanúgy önállóan vezeti a városi levéltárat, mint korábban. A hagyományosan a városházán székelő archívum közel ötven év szörnyű állapotban van. Az iratok nagy része rendezetlen, s minthogy a raktárakat a városháza legkülönbözőbb zugaiba kényszerítették, az iratanyag szétszórtsága és zsúfolt elhelyezése szinte ellehetetleníti a szakmai feladatvégzést.
A város mindenkori urai sem könnyítik meg helyzetüket. A levéltárnak folyton költöznie kell, mindenhol útjában áll a városházi bürokráciának, amely egyre kevésbé titkolja, ki akarja tenni a szűrét a levéltárnak a Városház térről. Legutóbb 1951-ban, majd 1953-ban költöztették át a raktárak egy részét, utóbbi alkalommal azonban már nem tűrték meg, hogy a városházán maradhassanak, s a Sánc utca 15. szám alatti épületbe száműzték az iratokat. A Sánc utcai épület sokaknak lehet ismerős, s ha néhány évvel korábbi közterületi elnevezését leírjuk, mindenki tudni fogja, mi is volt itt korábban. Árpád utca 15. Igen, ez az. Miskolc egyik leglátogatottabb volt találkahelye és éjjeli mulatója, köznyelven szólva kuplerája. Igen, ide költözött a levéltár iratanyagának egy része, a bordélyházba. Méltó elhelyezés ez a történelmi múlt írásos emlékeinek, gondolhatták a városurak.
A volt kupleráj három helyiségét 1953. július 20-án vette át a levéltár, majd gyorsan megtörtént a költözés. Bár az áttelepüléshez a városvezetés segítséget ígért, végül csak a levéltárosoknak maguknak végrehajtani a szállítást és az állványok összeállítását. Ráadásul az iratok a költözés során összekeveredtek, ami több hónapos rendezési munkát vont maga után. A feketeleves azonban még csak ezután következett volt. A tél folyamán a talajvíz felszökött és úgy elöntötte a szobákat, hogy az állványok alján lévő iratok és könyvek tócsában álltak. A talajvíz 1954 tavaszán is jelentkezett, aminek hatására a legmagasabb polcokon még szellőztetés mellett is vastag penész keletkezett a köteteken, a faállványok pedig korhadásnak indultak, majd összerogytak. Az állványok egy részét újraépítették, a vizes, penészes épületben azonban nem maradhatnak az iratok. A városi tanács végrehajtó bizottsága és a levéltár vezetése között már megkezdődtek a tárgyalások, az iratanyagot azonban még nem akarják visszaengedni a városházára.
Az eset felettébb elgondolkodtató. Miskolc városa semmibe veszi saját múltját és mit sem kíván tenni annak érdekében, hogy megmentse a saját iratait. Jól kifejezte értékítéletét azzal is, hogy egy rothadásnak induló volt kuplerájba száműzte az iratokat. A városi tanács ezzel saját magáról állított ki bizonyítványt. Reméljük „hőseink” elnyerik majd méltó büntetésüket a jövőben, s emlékük a múlt ködében éppúgy végképp megsemmisül, mint ahogy azt ők kívánták tenni a város írásos örökségével.
Az utaztató megjegyzése:
A Sánc utcai raktárban lévő iratokat végül a megyeházán lévő levéltári raktárakban helyezték el ideiglenesen, majd 1956-ban visszatértek a városházára. A Sánc utcát – amely ma a Fazekas 1-11. számú bérházak mögötti területen helyezkedett el – a környező utcákkal együtt a bérházak felépítése idején szüntették meg, az ott lévő épületeket lebontották.