1957
A Népszabadság lebuktatta: Csürke László főhadnagy részt vett a sortűzben
Budapest, április 20.
Dudujka Pál cikke
Az 1956. október 26-i miskolci sortűznek halálos áldozataiért mindezideig egyetlen elkövető sem vállalta a felelősséget, s még a kilétüket is titkolják. Most azonban a Népszabadság egyikükről lerántotta a leplet. A lap egy kommunista „hősökről” szóló cikkben tényként közölte, hogy Csürke László volt államvédelmi – jelenleg rendőr – főhadnagy „igenis lőtt”.
1956 novembere óta a megtorlás lázában él az ország. Egymás után tartóztatják le a forradalmi szervezetek vezetőit, tagjait, s természetesen azokat is, akik – a gyanúsítás szerint – a lincselésekben részt vettek. A megtorlás azonban egyoldalú, a kommunista „mártírok” halála miatt bosszúért kiáltanak, de a volt ÁVH-sok és rendőrök által végrehajtott gyilkos sortüzek felelőseit senki sem keresi. Noha ma már sokan kívánják bizonyítani, hogy fegyverrel szálltak szembe az „ellenforradalmárokkal”, Miskolcon mindeddig név szerint senkiről sem volt ismert, hogy 1956. október 26-án, a Zsolcai kapuban lőtt a tömegre. Csupán annyit lehetett tudni, hogy tűzparancs kiadására nem került sor, a kapuban szorongatott helyzetben lévő Antal Gyula rendőr törzsőrmester figyelmeztető lövését félreértelmezve kezdődött meg a tüzelés a tüntető tömegre. Mindeddig azonban senki sem dicsekedett azzal, hogy a vérontásban részt vett volna, s ez nem véletlen. Fiatalok és idősek egyaránt halálukat lelték a gyilkos sortűz miatt, s ezért senki sem szívesen vállalja a felelősséget.
A csend azonban megtört, s azt a központi pártlap, a Népszabadság törte meg. A napilap 1957. április 14-i számában „Hősökről szólunk” címmel Szabó László jelentetett meg egy cikket, amely a német tengerparti üdülésről hazatért belügyi dolgozóknak az „ellenforradalom ellen harc hőseinek tiszteletére rendezett” háziünnepsége kapcsán idézi fel a vérzivataros napokat. A szerző hitet tett amellett, hogy a volt államvédelmi sorkatonák és tisztek „ellenforradalom” alatti történeteiből hősi költeményeket faraghatnának. A cikkben több budapesti elvtárs története után egyetlen vidéki államvédelmistát emelt piedesztálra, az 1956 októberében Miskolcon szolgált Csürke László volt államvédelmi századost (valójában főhadnagyot), akit a következő szavakkal magasztalt: „Ő is hősiesen helyt állt, bár a tüzelési parancs sohasem érkezett meg. Lőtt, igenis lőtt a gyilkosokra, az emberi mivoltukból kivetkőzött ellenforradalmárokra. […] Csürke László két mell-lövést kapott, majd fel akarták akasztani. Csürke elvtárs akárcsak az ittlévő többi hős, joggal panaszolja: miért nem leplezzük le az ellenforradalmat azzal is, hogy helyreállítjuk a volt államvédelmi szervek becsületét? Miért kell a népi hatalom leghűbb csapatainak, az államvédelmieknek oly becsületes, az ellenforradalom idején oly bátor magatartásáról csak suttyomban beszélni?”
Csürke elvtárs szavaiba azonban hazugság vegyült. Nem azért lőtt a fegyvertelen tömegre, hogy feltartóztassa a „gyilkosokat”. Bár a letartóztatottak szabadon engedését követelő tömeg körében rendkívül feszült volt a hangulat, lincselés senkit sem fenyegetett még. A tömeg csak a sortűz után kiáltott bosszúért és gyilkolt meg számos ÁVH-st, rendőrt és egy civil személyt. A sortűz pillanatában csupán a tüntető tömeg soraiból kerültek ki áldozatok, az ÁVH megyei főosztályát védők közül ekkor még senkinek sem esett bántódása. A gyalázatot tehát az államvédelmi szervekről sosem lehet lemosni. Még akkor sem, ha később a tömeg valóban gyilkos indulattal támadt rájuk, s közülük többeket súlyosan megsebesített, míg másokat megölt. Csürke elvtársra is bosszúból támadtak a felajzott emberek, nem a sortűz előtt szenvedett sérüléseket, hanem utána.
Csürke László rendőr – volt államvédelmi – főhadnagy és az ÁVH-sok becsületének helyreállításáért tehát hiába kiált bárki is fennhangon. Becsületüket – ha volt egyáltalán – már rég elvesztették.
Az utaztató megjegyzése:
Csürke László néhány nappal később, 1957. április 18-án a miskolci lincselés ügyében indított Balázs Géza és társai per tárgyalásán tanúként tett vallomást, a bíróság előtt azonban hallgatott sortűz alatti tevékenységéről.
Az 1956. október 26-i miskolci sortűz ügyében 1994-1995-ben három személy ellen folytattak le sikertelen nyomozást, Csürke László nem volt közöttük.