1892
Akasztják a hóhért
Szendrőlád, december 31.
Peczérvölgyi Samu cikke
A Borsod-Miskolczi Est olvasói megszokhatták már, hogy időről-időre hírt adunk a dúsgazdag szendrőládi földbirtokos, Berzeviczy György kalandjairól, életének történéseiről. A mozgalmas, – talán úgy is lehetne nevezni – léha életvitelű hősünk egész élete folyamatos kalandok láncolata. A különböző európai előkelő klubok kártyapartijai, lóversenyfogadások, automobilverseny fogadások, rulett, a kaszinók világa, a szerencsejátékok, afrikai egzotikus utazások, elefántagyar csempészés, iszonyatos pénzek nyerése és vagyonok elvesztése között éli Berzeviczy György az életét.
Természetesen hősünk ennek megfelelően, jó szerencsejátékosként mindent megtesz azért, hogy a szerencse ne csak szerencse legyen, hanem előre kiszámítható szisztémákban inkább felé forduljon Fortuna istennő. Magyarul hősünk hamiskártyás és minden hájjal megkent hazárdőr. Kártya összerakási, keverési szisztémák, rulett szisztémák, beépített krupiék, beépített kártyaosztók, s megannyi okos ötlet, mely sokezerből egy átkártyázott, rulettezett, lóversenyezett éjszaka után akár sok milliót hoz.
De a szerencse néha őt is cserbenhagyja. Akasztják a hóhért, ahogy mondani szokás. A következő kis történet is ezt példázza. Ahogy lapunknak nyilatkozta afrikai kalandjai után csak néhány ezer frankkal érkezett meg Pestre. Hazamenni nem akart Szendrőládra, mert az utóbbi időben annyit vesztett, hogy még a szintén híresen nagykártyás apjának, id. Berzeviczy György, országgyűlési és Borsod megyei képviselőnek sem merte bevallani. Az a „néhányezer frank” – ami irdatlan nagy pénz egy halandónak – nem volt elég ahhoz, hogy új kártyaszisztémáját beindítsa Bécsben és Monte Carlo-ban. Ezért Budapesten, a kaszinóban ferblin akarta pótolni a hiányt. Nagy tétekben ferblizett, s bár kitűnő játékosként ismerték a szerencse elpártolt tőle. Ismét rengeteg pénzt vesztett. „Kutyapeches estém volt, s már arra gondoltam, hogy megátkoztak” – mondta. Ez ellen tenni kell valamit gondolta és a régi babona jutott az eszébe: „Szereznem kell egy kötelet, ami akasztott ember nyakán szorult meg, az majd leveszi rólam a rontást.”
Na nem azért volt Berzeviczy, hogy azonnal ne cselekedjék! Felkerekedett hát szállodai szobájából, a földön szanaszét heverő számos kiivott konyakosüveget félrerugdosva elindult a Gyáli úti gyepmestertelepre, hiszen ott lakott családjával Kozarek Ferenc állami ítéletvégrehajtó, vagyis az állami hóhér. Bekopogott a házba, de Kozarek Ferenc pechjére nem volt otthon. Az ajtót a hóhér csodaszép lánya nyitotta ki, aki az apja tudta nélkül nem akart adni akasztott emberek köteléből. Berzeviczy megegyezett a leánnyal, hogy busás előleget hagy itt a kötélre, de akkor bónuszként hagy lopjon egy-két csókot a kisasszonytól. Mikor a busás előleget mindketten úgy gondolták, hogy ár-érték arányban megfelelő, Berzeviczy meghagyta szendrőládi címét és eltávozott a Gyáli úti gyepmestertelepről.
Párnap múlva hősünk hazament Szendrőládra fejét kártyaszisztémákon törte és vadászgatott. Néhány nappal később anyja rémülten toppant be lakosztályába és egy táviratot mutogatott falfehéren. A távirat szövege ez volt: „Kötél várja. Stop. Kozarek.”
A rémült anyját nevetve nyugtatta meg, a sürgönyt berámáztatta és felakasztotta szobája falára.
Az utaztató megjegyzése:
Berzeviczy György természetesen nem maradt sokáig otthon. Örökségéből kis részt ismét felcsippentve, újra rohamra indult Bécs, London, Monte Carlo, Párizs kártyaklubjai, kaszinói, lóversenypályái ellen. Ha jó estéje volt, kedvező volt a lapjárás, jól tette dolgát a beépített ember lehet arra gondolt remek ötlet volt Kozarektől kötelet venni, de még jobb volt megismerni a lányát.
Kapcsolódó cikkeink:



