1896

A görög olvasó angyalbakanccsal

Miskolc-Budapest, november 20.

Peczérvölgyi Samu cikke

Ha visszatekintünk azon a hosszú, gyötrelmes, ámde gyönyörű útra, ameddig a magyar nyelvű színjátszás végleg meghonosodott hazánkban és pillantást vetünk azokra a színész „hősökre”, akik nem hagyták, hogy kihunyjon az eszme, hanem bármi áron is táplálták tüzét, feltűnő, hogy Miskolc milyen fontos szerepet töltött be a magyar színjátszás történetében. Itt természetesen nemcsak az 1823-ban nyitott kőszínházra gondolunk, hanem azokra a művészekre is, akiket adott az egyetemes magyar nyelvű színjátszásnak városunk. Természetesen nem mindegyikük volt városunk szülötte, de mégis munkásságuk ide kötötte őket.

Most egy ízig-vérig miskolci művészt mutatunk be, akit nem is kell bemutatni. Sajnos már tíz éve nincs közöttünk, de aki csak egy kicsit is jártas a színház világában, sőt talán az is, aki nem, jól ismeri még mindig Jókainé Laborfalvi Róza nevét. Azé a színművésznőét, aki megteremtette a realista színjátszást és a legnagyobb tragikaként vonult be a honi színpadok világába. Az 1817-ben, Miskolcon született Laborfalvi Róza, eredeti nevén Benke Judit számára a színpad kicsi gyermekkorától kezdve természetes közeg volt. Apja Laborfalvi Benke József erdélyi származású nemes és színész, édesanyja Rácz Zsuzsanna színésznő. Nem csoda a kis Benke Judit érdeklődése a színpad iránt, amihez óriási tehetség is párosult. A későbbi híres, talán leghíresebb magyar színésznő szakmai pályája, sikerei már oly sokszor megíródtak a magyar színháztörténet legfényesebb lapjaira, de az, hogy milyen ember volt ő a magánéletében kevesebb szó esett. Elmondhatjuk, hogy a híres színésznőre nemcsak színházi sikerei miatt nézhetünk fel, hanem magánélete, emberi tartása, jószívű természete, szorgalma miatt is.

jókainé

1848. március 15-én ismerkedett meg későbbi férjével, Jókai Mórral azon a forradalmi hangulatú Bánk Bán előadáson, ahol kokárdát tűzött a jóképű ifjú kabátjára. Néhány hónap múlva összeházasodtak. A szabadságharc bukása után követte férjét a bujdosásban, majd menlevelet szerezve kimentette őt a felelőségre vonás alól. A vihar elülte után a svábhegyi kúriájukban éltek Jókai, Laborfalvi Róza, Róza házasságon kívüli leánya, Jókai adoptált gyermeke. A híres díva mindennap ötkor kelt, a gyerekeket is erre szoktatta. „át akarjátok az életeteket aludni?” – mondogatta, „nézzétek milyen szép a napfelkelte”. Színházi kötelezettségei mellett állatokat tartott; teheneket, lovakat, lábasjószágot. Ezeket, mind maga látta el. Kertészkedett. Kiválóan főzött. Cselédjeit maga tanította főzni. Jókai kedvenc étele a „görög olvasó angyalbakanccsal” volt. Ne keresgéljük a receptkönyvben ezt az ételt, ez az elnevezés vélhetőleg Jókai szüleménye, legalább is a Kőszívű ember fiai című regényében is előfordul, és szimplán szellemes elnevezése volt a vélhetőleg később „Jókai bableves”- nek hívott ételnek. Hányszor mondta Jókai: úgy ennék egy jó „görög olvasót angyalbakanccsal”! „De hát azt ettünk tegnap is. Jó-jó, de mára már elfelejtettem.”

A reggelit, ebédet, vacsorát maga főzte és ezek mellett tanulta szerepeit. Mire Jókai Mór fölkelt, készen várta a pompás tejszínes kávé, a kalács, amit szintén maga dagasztott. Ha disznóölés volt, ő maga keverte össze a kolbásztöltelékeket, azt mondták nincs olyan falusi gazdasszony, aki jobban tudta volna ezt, mint ő. A gyümölcsöket maga rakta el télire. A cselédekkel együtt takarított.

Az ünnepelt díva, akinek fizetése 2800 forint volt, bőven adakozott a szegények javára. Számos jótékonysági esten szavalt, elárvult gyerekeket fogadott be, maga varrta ruháikat. Felsorolni is nehéz mi volt még Laborfalvi Róza az ünnepelt színésznőn kívül. Sőt az a felfoghatatlan, hogyan jutott ideje arra, hogy a magyar színházi világ egyeduralkodója legyen 1859-es visszavonulásáig.

1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával (és Jókai beszédével) nyitotta meg kapuit az újjáépített Miskolci Nemzeti Színház. 1859 után csak jótékony célú előadásokon lépett föl, utoljára 1869. március 7-én. Utána soha többet. Egyszer tett kivételt. Miskolcon 1883. november 30-án, művészi pályafutása ötven éves évfordulóján egy búcsúfellépés erejéig ismét színpadra lépett, ekkor a király koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Nem sokkal később 1886. november 20-án egy tüdőgyulladás szövődményeiben elhalálozott.

Ki volt Laborfalvi Róza, Benke Judit? Valószínű azon univerzális emberek egyike, akik nélkül az emberiség nagyon szegény lenne.