1964

Egy kis fanyalgás Miskolc sportéletéről

Miskolc, június 20.

Peczérvölgyi Samu cikke

A szocialista Magyarország Budapest után második legnagyobb városa Miskolc. Nagy kiterjedését, lakosainak számát, iparát, s kereskedelmét tekintve a vidék legnagyobb települése. 1945 utáni többszöri (1945, 1950) településcsatolásokkal létrejövő (Nagy)Miskolc Diósgyőrrel, Hejőcsabával, Szirmával, Görömböllyel, Hámorral országos szinten a legfontosabb városok egyike. Ezért furcsa, hogy városunk sportolási lehetőségei mennyire szegényesek. Talán nemcsak az utóbbi évtizedek hanyagságairól van szó. Lehet, hogy ez az adottság a régmúltból jön. Már az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején is szembeötlő volt Miskolcnak szegényes sportélete. Akkoriban a helyi újságok, sőt országos lapok is foglalkoztak e témával.

Miskolc rohamos fejlődéséhez, lakosainak számához, betöltött szerepéhez ma semmi esetre sem méltóak a sportolási lehetőségei. Városunk legnépszerűbb sportága természetesen a foci.  Büszkék vagyunk rá, hogy volt időszak, amikor két csapat is képviselte egyidőben Miskolcot az NB I-ben. Ettől ugyan ma elég messze állunk, de a dicső múlt, az dicső múlt! Szeretjük a focit, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg a városban működők csapatok száma… kapaszkodjanak meg, negyvenhét! Igen ám, de pályájuk nincs. A jelenlegi negyvenhét csapat tizenkét pályára van összezsúfolva. Ebből természetesen le kell számolni a DVTK stadion és az MVSC-telep füves pályáit. Ezeket csak a két NB1-es és NB1/B-s csapat használja.   

telesport

Hasonló a helyzet azonban, ha a többi sportágat vizsgáljuk. Nagy múltra tekint vissza Miskolcon az asztalitenisz, a kosárlabda, a birkózás, fokozódik az érdeklődés a súlyemelés iránt. De kevés a terem! A DVTK-stadion lelátója alatt található kisméretű tornateremben mostoha körülmények között edzenek országos bajnok sportolók. A teremhiány gátat szab a sportágak fejlődésének, de egy szinten túl lehetetlenné teszi a minőségi fejlődést is. Minden sportág legjobb propagandája a közönség előtt zajló mérkőzések, versenyek. Ma Miskolcon a versenyek és mérkőzések egész sorát közönség nélkül kénytelenek megrendezni. A jelenlegi termek többségében egyszerűen nincs hely a közönségnek!

Városunkban található az ország egyik legnagyobb egyeteme, sokezer tanulóval. Az egyetemen már régóta elindult a sportélet, de az egyetemnek jelenleg se tornaterme, se sportpályája, se semmilye.

A rohamosan fejlődő Miskolcon 1945 óta a népesség is megtöbbszöröződött. Új városrészek nőttek ki a földből, ezekkel párhuzamosan eltűntek a grundok. Iskolák épültek tornaterem, sportlétesítmények nélkül. Megépült a diósgyőri tanulóváros több ezer ipari tanuló sportolási és testnevelésigényével természetesen tornaterem nélkül. Még a közelmúltban befejezett építő ipari tanulóintézetnek sem építettek tornatermet, sőt megfelelő udvart sem.

Habár a tanácsháza építészeti osztályán elkészültek a tervek a népkertben, az egykori Lövölde-kert helyén tervezett nagy városi sportcsarnok építésére, de eddig még nem sok történt, az építéshez szükséges pénz is hiányzik!

Csoda, hogy fanyalgunk, pufogunk, dohogunk?