1904
A természet tragikus csodája
Miskolc-Sajószentpéter, június 15.
Peczérvölgyi Samu cikke
Alig három hónappal ezelőtt nagy volt az öröm Sajószentpéteren a Molnár családban. A 29 éves, jómódú földműves Molnár József és felesége, a 22 éves Balogh Mária gyermeket várt. Azonban a feleség terhességének utolsó heteiben már érezte, hogy valami nem stimmel áldott állapota körül. Ezért a szülés előtti utolsó napokat már Miskolcon, az Erzsébet Kórházban töltötte megfigyelés alatt. Az orvosok is érezték, hogy nem átlagos szülés lesz.
A gyanú beigazolódott, mert Molnár Józsefné 1904. február 25-én nem egy, hanem két gyermeknek adott életet. Az örömöt azonban a szülők részéről megelőzte az aggódás, az orvosok részéről, pedig a hitetlenkedés és a felfokozott „szakmai érdeklődés”, hiszen a gyermekek sziámi ikerpárként, hasuknál összenőve jöttek a világra. A keresztségben Juliánna és Mária nevet kapták.
Ez a rendellenesség igen ritka, a miskolci kórház öreg, rutinos orvosai sem láttak még ilyet, nem beszélve fiatalabb kollégáikról. Az újszülötteket először Singer Henrik dr., a miskolci Erzsébet-kórház főorvosa vizsgálta meg és kijelentette, hogy egy szétválasztó operáció az egyik gyermek feltétlen halálával fog végződni, de annak a valószínűsége is kevés, hogy a másik túléli. Az összenőtt ikrek egyébként egészségesek voltak.
Természetesen a szokatlan, szenzációba menő eset miatt Miskolc, a környék, az egész ország óriási érdeklődéssel viseltetett Molnár Mariska és Molnár Juliska iránt, és csodájukra járt. Nem túlzás azt állítani, hogy voltak napok, mikor egész „zarándoklat”, többszáz ember akarta a szülészeten megtekinteni a csodagyerekeket.
Az orvosok elkezdték a vizsgálatokat a szétválasztás lehetséges módozatait figyelembevéve. Először azt kellett tudniuk, hogy a hasuknál összenőtt sziámi ikreknek egy, vagy egymástól független két bélrendszerük van-e? Ennek megállapítására bizmutot adtak hol az egyik, hol a másik gyermeknek és figyelték, hogy mindkettőjük széklete egyformán jellegzetesen „bizmutosan sötét”, vagy csak az egyiké, másiké pedig nem. Tíz napon keresztül kísérleteztek ezzel és megállapítható volt, hogy Mariskának és Juliskának egymástól független bélrendszere van. Ekkor az orvosok is bizakodóbban lettek, hisz így nagyobb eséllyel lehet őket szétválasztani. Ekkor azonban az állam közbeszólt, hiszen az ikreket eddig díjmentesen ápolták a kórházban, azzal az indokolással, hogy tanulmányozási célokra használják, s így az orvostudomány érdeke is azt kívánja, hogy az ikreket a kórház költségén ápolják. A belügyminiszter azonban azt írta a kórháznak, „a kórházban betegeket kell gyógyítani és nem tanulni”. Akit pedig gyógyítanak, az fizessen. A kórház igazgatósága értesítette az ikrek szüleit, hogy vagy fizetnek, vagy haza kell vinniük a gyermekeiket. Ezért úgy volt, hogy Juliska és Mariska rövidesen elhagyja az Erzsébet-kórházat. A kórházban csak teljesen vagyontalan betegek részesülhetnek ingyenes ápolásban, de Juliska és Mariska nem amolyan közönséges koldus-ikrek voltak, hanem jómódú szülök gyermekei, ezért nincsenek ráutalva az ingyen ellátásra. Ennélfogva a miniszter utasította a kórházat, hogy az ikrek szüleit szólítsák fel az ápolási költségek megtérítésére. Csakhogy a szülők nem akartak fizetni, mivel azt mondták, hogy ők az ikreket csak szívességből engedték át a kórháznak, tudva, hogy ezzel a tudománynak tesznek szolgálatot.
A kibontakozó botránynak Molnár Juliska és Molnár Mariska tragikus halála vetett véget. A szépen gyarapodó és fejlődő sziámi ikerpár június elején, már az orvosok véleménye szerint is eléggé erős volt egy szétválasztó műtéthez, de június 4-én az ikrek tüdőgyulladást kaptak és belázasodtak. Az áldozatos orvosi erőfeszítések ellenére Juliska és Mariska június 10-én, délután 17.45 perckor néhány másodperc különbséggel meghalt. Az orvosokban még június 10-e koradélutánján is élt a remény, hogy egyiküket megmenthetik, mert Juliska egy óra körül már agonizált. Ekkor Mariskát élénkebbnek látták az előző napokhoz képest, láza is lejjebb ment. Ezért feszülten vártak Juliska halálára, hogy azon nyomban elkezdhessék a szétválasztó műtétet, ami Mariskát megmentheti. Sajnos nem így lett.
A „miskolci” sziámi ikreket június 12-én boncolták. A dr. Halász Henrik és Tanhoffer tanár boncnok jegyzőkönyve szerint a kórházban eddig lefolytatott vizsgálatok eredményei és a vélemények a boncolásnál tökéletesen beigazolódtak.
A kis csöppségek hazaszállítását, Mariska és Juliska sajószentpéteri temetését természetesen a szülők vállalták.