1931
Bonyolult a helyzet Martin-telepen
Miskolc, Martin-telep, június 16.
Peczérvölgyi Samu cikke
Hát bizony nagyra nőtt Miskolc! Az utóbbi 60-80 évben, mint egy kisgömböc nőtt és nőtt, behabzsolva a környékén lévő részeket. Bár étvágya óriási, de maradtak még megevésre váró területek, s ezek érdekes módon pont olyanok, amiket saját érdekében már rég el kellett volna fogyasztania. Legfeltűnőbb és legbotrányosabb Martin-telep, a MÁV alkalmazottak otthona.
Amikor megépült a vasút a pályaudvar még nagyon messze volt Miskolctól. Némi botrány övezte a vasúttársaság és a város kapcsolatát az állomás helyét illetőleg és a társaság megegyezés híján ide, a mostani helyére, jó messze a várostól építette meg a pályaudvart. Ahogy a város egyre nőtt, szép lassan eltűnt a távolság az állomás és Miskolc között, körbevette, átölelte ezt a területet is. A MÁV dolgozói értelemszerűen munkahelyük közelében telepedtek meg. Így jött létre, és nőtt és nőtt a műhelyisták, forgalmisták, mozdonyvezetők, kalauzok, fékezők, tisztviselők és postások otthona, a Martin-telep a rendezőpályaudvar szomszédságában. A Martin Károly egykori birtokán, 1908-ban létrejövő telepet mára már több ezer ember lakja. A bökkenő viszont az, hogy a Miskolchoz kapcsolódó, munkahelyüket Miskolcon végző lakosság otthona csak kisebbik részben tartozik Miskolchoz. A telep döntő része Hejőcsaba község területén található. Már jó pár éve annak, hogy a martin-telepi lakosok mozgalmat indítottak a telep Miskolchoz csatolásának tárgyában, de érdekes módon eddig nem sok történt. A várost mintha nem érdekelné az ügy. Pedig volna mit tenni. Ezen a részen a két település határa annyira kesze-kusza, (a Franklin utca és környéke), hogy vannak részek ahol, ha egy miskolci fiú udvarolni akar egy hejőcsabai lánynak elég, hacsak átkukkant a kerítésen, hisz jónéhány utcában az egymás mellett álló házak sem feltétlen tartoznak egy településhez.
A két település itt nincsen túlságosan messze, légvonalban talán 3 és fél kilométer. Aki hivatalos ügyben be akar menni Hejőcsabára, mert a háza már oda tartozik, a kerülőkkel az egész út pontosan nyolc kilométer. Nyolc kilométer száraz nyári időben, amikor gyalog is, kocsival is végig lehet menni rajta, ősz elejétől tavasz utójáig ugyanis nem lehel; olyankor egyetlen sárgatenger az egész. Ilyenkor a martin-telepi lakos, akinek hivatalos dolga van Hejőcsabán, bemegy Miskolcra, és a budapesti országúton jut el oda, megtéve jó tizenöt kilométert, oda-vissza harmincat. Martin-telep hejőcsabai részén se gáz, se villany, se csatornázás, se közlekedési utak, se rendőrség.
A MÁV 90 pengőt ad dolgozóinak, mint temetési segélyt. Amennyiben a telep hejőcsabai részén hal meg valaki, a törvény értelmében a hejőcsabai temetőbe kell temetni. Ez valószerűtlen, hisz ezeket az embereket semmi sem köti a községhez, ők szerencsétlen sorsuk miatt hejőcsabaiak. Egyébként sincs a községnek halottaskocsija, mellyel elszállíthatnák az elhunytat. Ilyenkor a hozzátartozóknak el kell menni Hejőcsabára és engedélyt kell kérni és épp 90 pengő illetéket kell fizetni, hogy szerettüket Miskolcon temethessék el. Így a temetés több, mint duplája lesz a miskolci martin-telepiekhez képest. Lehetne hosszan sorolni azokat az anomáliákat, amiket ez a helyzet okoz, de mindenképp rendezni kell a terület sorsát.
A mozgalom hatására a tárgyalások már sok éve folynak és eddig semmire sem jutottak. Miskolcnak, hogyha szeretné a telepet saját területének tudni nemcsak Hejőcsabával, hanem a vármegyével is meg kell állapodnia és most úgy tűnik, hogy nem igazán akar, pedig azok a MÁV dolgozók, akik Hejőcsaba területén laknak pont úgy fizetik az adójukat, mint a többiek és ezért semmit sem kapnak!
Az utaztató megjegyzése:
A Martin-telepet 1935. január 1-én csatolták Miskolchoz. Jelenleg Martin-Kertváros.