1932
Bécsbe szökött Knöpfler Ernő, a miskolci kommunista szervezkedés egyik vezető alakja
Miskolc, október 10.
Dudujka Pál
A magyarországi proletárdiktatúra bukása óta már-már hagyomány, hogy a börtön vagy az akasztófa elől az osztrák fővárosba menekülnek a kommunisták. A vörös Bécsben talált menedékre egykor Kun Béla, Lukács György, de a Miskolcról elszármazó dr. Lippay Zoltán, Chlepkó Ede és más vezető „munkásforradalmárok” is. A névsor most egy újabb miskolcival bővült: Knöpfler Ernő egyetemi hallgató csatlakozott a Bécsben tanyázó vörösökhöz.
A most huszonnyolc éves Knöpfler Ernő 1930-ban bukott le először a hatóságok előtt. A fiatalember brünni egyetemi tanulmányai idején került szoros kapcsolatba a szélsőbaloldali mozgalommal. Hamar a bolsevik összejövetelek állandó vendége, sőt előadója is lett. A világforradalom híveként – a tanulmányi szünetekben – a munkáshatalom eszméjét Magyarországon is igyekezett terjeszteni. 1930 tavaszán Miskolcon részben neki köszönhetően épült ki a kommunista ifjúsági szervezet (KIMSZ), 1930. június 26-án pedig már illegális sajtótermékek miatt került előzetes letartóztatásba.
Knöpfler Ernő barátjával, a miskolci Klein Bélával együtt a hidasnémeti határállomáson bukott le, mikor csomagjaikban német és magyar nyelvű kommunista röpiratokat, könyveket és újságokat próbáltak átcsempészni a határon. Több hónapos előzetes letartóztatás után a budapesti kir. törvényszék ítélkezett ügyükben. Ernőnek sikerült meggyőznie arról a bírókat, hogy a kommunista irodalmat Brünnben legálisan, trafikokban és könyvkereskedésekben vette és csupán olvasás céljából hozta azokat haza, így 1930. október 16-án felmentették a vád alól.
Bár a fiatalember a büntetőeljárás alatt tagadta kommunista voltát, szabadulása után azonnal belevetette magát az illegális pártszervezésbe. Minthogy 1930 őszén két letartóztatási hullám eredményeként Miskolcon gyakorlatilag felszámolták a kommunista párt kerületi bizottságát, annak újjászervezése céljából Knöpfler Ernő aktivizálta magát társaival. Tevékenysége persze nem maradhatott titokban Miskolcon sem, a detektívek besúgóhálózatuknak köszönhetően hamar felfigyeltek egy állandóan fekete keretes szemüveget hordó fiatalemberre, aki Kahán Gyula kapcsolataként fejtett ki élénk szervezőtevékenységet a városban. A pápaszemes Knöpfler természetesen igyekezett kilétét titokban tartani, előbb „Engelhardt”, majd „Kozma” álnéven mutatkozott be mások előtt, Miskolc azonban oly kisváros, hogy itt még fedőnevek mögé sem bújhat az ember, főként, ha elvtársait röplapozásra kapacitálja és fennhangon hirdeti, hogy mielőbb meg kell erősíteni a kommunista pártot, mert ha Francia-, vagy Németországban kitör a kommunista forradalom, akkor nekik is készen kell állniuk…
Knöpfler – aki ugyebár egyszer már megjárta a börtönt – számolt a lebukás lehetőségével is, egyre többször félt rendőrségi razziáktól és azzal intette elvtársait óvatosságra, hogy nagyon kevesen vannak Miskolcon és ha ők lebuknak, akkor összeomlik a kommunista szervezkedés a városban. Pechjére aggodalmait épp egy rendőrségi besúgóval osztotta meg, aki azokat rendszeresen továbbította megbízóinak.
A detektívek 1931 áprilisára azonosították személyét, s még a hónap végén előállították. Knöpfler ismét ártatlannak vallotta magát, Tetemvár-Felsősor 161. szám alatti lakásában azonban újabb kommunista sajtótermékeket fedeztek fel, így 1931. május 1-jén előzetes letartóztatásba helyezték, majd ügyét átadták a debreceni kir. ügyészségnek.
Minthogy az 1930 őszi miskolci kommunista szervezkedés ügyében tárgyalás még nem lett kitűzve, büntetőügyét a folyamatban lévő Altmann Miksa és társai ügyhöz csatolták. Kezdetben úgy tűnt, hogy a büntetést ezúttal is sikerül elkerülnie. A debreceni kir. törvényszék 1931. szeptember 21-én felmentette a vád alól, a másodfokon eljáró debreceni ítélőtábla 1932. május 21-én azonban állami és társadalmi rend felforgatására irányuló cselekmény miatt nyolc hónap fogházra ítélte. Ügye ezután a Kúriához került, ő azonban nem várta meg az eljárás kimenetelét. 1932 őszén, miután újabb kommunista szervezkedésben vett részt Miskolcon és környékén, Bécsbe szökött.
Az utaztató megjegyzése:
Büntetését – távollétében – 1932. november 22-én a Kúria jóváhagyta, hiába bocsátottak azonban ki ellene 1933-ban és 1936-ban nyomozólevelet, a fiatalember már sohasem tért vissza az országba. Knöpfler Ernő 1939-ig tartózkodott Ausztria, illetve az Anschluss utáni Német Birodalom területén lévő Bécsben, majd Nagy-Britanniába menekült, ahol családot alapított. Fia, Mark Knopfler a Dire Straits frontembereként vált világhírűvé.
Noha a köztudat szerint Knöpfler Ernő 1939-ben zsidó származása miatt menekült Miskolcról Skóciába, – mint az a fentiekből is kiderül – a férfi már 1932-ben elhagyta Miskolcot, s 1939-ben már a Harmadik Birodalomhoz tartozó Bécsből telepedett ki Nagy-Britanniába.