1898
A gerillavezér halála
Miskolc, február 9.
Dudujka Pál cikke
Borsod megye első számú szabadságharcosa, dicső csaták vitéze, a josefstadti és kufsteini várbörtönök rabja távozott az élők sorából. Major József Miskolc méltatlanul elfeledett gerillavezére a Heves vármegyei Besenyőn adta vissza lelkét a teremtőnek.
Major József hosszú utat járt be élete során, s bizonyosan beírta nevét a történelem lapjaira. A hős szabadságharcos egy református nemesi család sarjaként született az Abaúj vármegyei Csobádon, 1812. január 28-án, Major György és Kováts Zsuzsanna negyedik gyermekeként. Fiatalemberként már Miskolcon találjuk, a város tanácsnokaként kezdte meg közéleti pályafutását.
Az 1848-as szabadságharcban ő is fegyvert ragadott, s 1848. június 18-tól a Borsod megyei védzászlóalj vezénylő századosaként küzdött a felső-magyarországi hadszíntéren. 1848 decemberében-1849 januárjában a Borsod megyei második önkéntes század, az ún. verespántlikások vezéreként a felső-tiszai hadtestben szolgált. 1849. április-májusában borsodi gerilláival a császári Vogl-hadtest és a magyarok ellen fegyverrel fellépő tót önkéntesek, a hurbanisták ellen küzdött. Utóbbiak közül jó párat elfogott, s tőlük szerzett fegyverekkel erősítette meg harcosait. Gerilláival Vöröskő környékén oly eredményesen lépett fel a császáriakkal szemben, hogy azok észak felé kényszerültek távozni. Major katonai képességeit elismerve Szemere Bertalan, Felsőmagyarország teljhatalmú országos biztosa 1849. július 18-án megerősítette a védsereg borsodi osztályának vezérkapitányi tisztségében. Gerilláival ezután is vitézül harcolt az orosz fősereg ellen, a muszka előretörést azonban nem lehetett feltartóztatni. 1849. augusztus 21-én Vécsey tábornok parancsnoksága alatt Borosjenőn tette le a fegyvert.
A bukás után Major Józsefet is börtönbe vetették. Még el sem ítélték, mikor Miskolcon 1850. február 19-én a volt honvédek, gerillák és verespántlikások elleni intézkedések során az ő javait is lefoglalták és a városházára szállították. 1850. július 3-án aztán Pesten halálra ítélték, a bitófát azonban szerencsésen elkerülte. Évekig tartó raboskodása idején megjárta a hírhedt pesti új épületet, a josefstadti és a kufsteini várbörtönöket. Két év sínylődés után enyhítettek csupán büntetésén, 1852. május 5-én négy év várfogságra ítélték. Bő egy évvel később, 1853. augusztus 25-én kegyelmet kapott, s Kufsteinből szabadult.
Major József későbbi életéről csak keveset tudhatunk, közéleti pályafutása a szabadságharc bukásával véget ért. Bár 1867-ben tagja lett a Borsod megyei Honvédegyletnek, a gerillavezér elhagyta Miskolcot, s Eszláron lett uradalmi tiszttartó. Az egykori hős vezérkapitány végül a Heves megyei Besenyőn hunyta le örökre szemét. A 86 éves aggastyán 1898. február 8-án, délután hat órakor Szűcs József besenyői plébános lakásán halt meg aggkori kimerülés miatt. Temetését február 11-én tartják.