1934
A kasszafúrók
Miskolc, április 23.
Dudujka Pál cikke
Mily sok bosszúságot okoz egy beakadt zár, vagy egy zárba tört kulcs. Sokak kerültek már nehéz helyzetbe efféle okból, s ha az ajtó belökése nem lenne „gyógyír”, csak mesterember segítségével, esetleg órák alatt tudnának bejutni saját házukba. Ezen szituációk átélői talán némi csodálattal tekintenek azon kasszafúrókra, akik csendben, halkan, észrevétlenül, s gyorsan végzik dolgukat. Bosszúságot is okoznak persze, hisz nem jótéteményből teszik „dolgukat”, épp megrövidítenek valakit.
Az elmúlt hónapokban megszaporodtak a kasszafúrások Miskolcon. 1933. november 17-én először az állami sóhivatal páncélszekrényét vágták fel, ahonnan – szegény az állam – mindössze százhuszonhárom pengő zsákmánnyal távoztak. Mint a nyomozás adataiból ismert, az elkövetők Takács Sándor miskolci házmester és Kocsis Pál Cukrász utcai sofőr voltak. Takács neve jól ismert a rendőrség körében, a többszörösen elítélt bűnöző Hunyadi József bükki rablóvezér bandatagjaként vált először ismertté, 1920-ban 10 év fegyházra ítélték, de szabadulása óta is számos alkalommal került már bíróság elé kisebb bűncselekmények miatt. Takács és Kocsis együtt lopództak be a sóhivatal épületébe, a padláson rejtőztek el, majd Kocsis deszkabontással nyitott utat a hivatalszobába, ahol Takács megfúrta a kasszát. A bűnöző igyekezett mesteri módon eljárni, kesztyűt viselt, így ujjlenyomatot sem hagyott, egy leesett gomb azonban vesztét okozta, így mindössze egy hét múlva nyakon csípték.
Takács Sándor nem árulta el társát, Kocsis Pál így bandát szervezve folytatta a kasszafúrást. Először a szakáldi görög katolikus templomot rabolták ki, az épületbe ezúttal falbontás révén jutottak be. 1934. január 17-én pedig következett a legnagyobb betörési akció, Miskolc egyik legrégebbi és legnevesebb órás ékszerész üzletét, Klein Sámuel Széchenyi utca 113. szám alatti boltját fosztották ki, ahonnan húszezer pengő értékű ékszer, arany- és ezüst zsákmánnyal távoztak. A rablók ezúttal a Pece felől közelítették meg az épületet. A padlásfeljárót álkulccsal nyitották ki, majd a padlásáról téglalapalakú nyílást vágtak, amelyen egy ember könnyedén bejutott a boltba. Ekkor lépett színre a „művész”, aki megfúrta, sőt gyakorlatilag körül nyírta a páncélszekrényt. A jó öreg Wertheimer-kassza ajtaján közel egyméteres – 80 centiméter hosszú és 20 centiméter széles – tátongó nyílást hagyott csupán, így jutva hozzá az ott gondosan elhelyezett legféltettebb értékekhez. A kasszafúró ezután társával együtt pofátlan módon Klein Sámuel létrája segítségével kényelmesen távoztak ugyanazon úton, amelyen érkeztek, a megbontott mennyezeten át.
Minthogy hosszú esztendők óta nem történt ekkora kárral járó betörés Miskolcon, a rendőrség nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást. A sóhivatali és a Klein-féle üzlet kirablásának módszere rendkívül hasonlatos volt – mindkét esetben a padláson át hatoltak be a helyiségbe, a mennyezet megbontásával, majd hasonló módon fúrták meg a páncélszekrényt is – így joggal feltételezték, hogy ugyanazon jól szervezett bandához kötődik a két betörés. Takács azonban az ékszerész kirablásakor már őrizetben volt, így már másnak kellett lennie a rablók vezérének. Végül egy ékszerész bejelentése és személyleírása alapján azonosították a banda új vezérét, Kocsis Pált, aki gyűrűket és olvasztott aranyat próbált pénzzé tenni a rablás után. Kocsis azonban megneszelte lebukását, s szökésnek eredt, társait azonban egymás után fogták le a nyomozók, majd 1934. január 27-én Budapesten rács mögé került Kocsis Pál is. A gyanúsítottak kezdetben tagadtak, később azonban részletes beismerő vallomást tettek.
A kasszafúró bandából először Takács Sándor került bíróság elé, őt 1934. február 6-án a miskolci törvényszék legkevesebb négy esztendős szigorított dologházra ítélte. A mai nap folyamán újabb ítélethirdetésre került sor. A miskolci törvényszék Kocsis Pált három év, Fekete Barnabást két év és 6 hónap fegyházzal sújtották, míg társaik néhány napos, illetve hónapos fogházzal úszták meg az ügyet. A bűnösök megbűnhődnek, megnyugvást azonban az ítélet nem hozott a károsultaknak. Az elrabolt ékszerek tekintélyes részének holléte azóta sem ismert.
Kapcsolódó cikkünk:
