1915

A koleratemető kápolnája

Miskolc, november 3.

Dudujka Pál cikke

Megható ünnepély keretében szentelték fel a Sajó-parti koleratemető kápolnáját. A szentély közadakozásból épült, s a kolerakórház felgyógyult katonáinak, iparosmestereinek szorgos munkáját dicséri.

Másfél éve tart a nagy háború, s oly sok a hősi áldozat, hogy Miskolcon az elmúlt napokban két emlékhelyet is felavattak. November 1-jén az újonnan kialakított Hősök temetőjében történt gyászünnepély keretében emlékeztek meg az elesett hősök emlékéről. November 2-án, halottak napján pedig felszentelték a Sajó-parti koleratemetőben a meggyógyult katonák által épített kápolnát.

003

A kassai katonai parancsnokság 1914 szeptemberének végén 500 kolerás katona elhelyezését rendelte el Miskolcon. Nagy Ferenc polgármester a Sajón túli tüzérségi ágyúszínekből kórházzá kialakított barakkokban helyezte el a betegeket. A terület kiválasztása tudatos volt. Amennyiben a városban helyezték volna el a betegeket, súlyos járványveszélynek tették volna ki a lakosságot, ráadásul a barakkok a vasútállomás közelében építtettek fel, így a kolerás katonák odaszállítása sem érintette a város belsejét.

A város határában lévő barakkba a monarchia legkülönbözőbb szegleteiből származó harcosokat egyenesen a frontról hozták ide. Dr. Pfliegler Imre városi tiszti főorvos vezetésével az orvosok mindent megtettek a hősök felépüléséért és bár sokak életét megmentették, az áldozatok száma többszáz főre rúg. A halottakat a barakkal szembeni szántófölden hantolták el, amely azóta koleratemetővé alakult át.

A meggyógyult katonák bajtársaik iránt érzett mély tisztelettel a szívükben úgy döntöttek, hogy a Sajó-parti temetőben saját kézzel emelnek kápolnát. A kezdeményezés élére dr. Zastyera Róbert főtörzsorvos, FischerJózsef tábori lelkész, Mehrlaub Dániel hadnagy, dr. Langer Ernő és dr. Klein Miksa koleraorvosok álltak. Dr. Zastyera önmaga is kész volt az emlékmű teljes anyagi hátterét biztosítani, a szentély építésének költségeit végül közadakozás biztosította.

001

Dr. Tarnay Gyula főispán – további támogatást is kilátásba helyezve – 500 koronát bocsájtott az építtetők rendelkezésre, Felső- és Alsózsolca községek lelkészei valláskülönbség nélkül 400 koronát gyűjtöttek, Rieger Vilmos térparancsnok és neje 300 koronával, dr. Langer Ernőné, Zábretzky György, dr. Zastyera Róbert főtörzsorvos, a MÁV kolónia és mások szintén tetemes összegekkel s ajándékokkal járultak hozzá a kápolna megvalósításához. A tífusz- és kolerabarakkokban szolgáló Fischer József tábori lelkész kérelmére a mintegy 6000 koronát igénylő építkezést a városi közgyűlés 1915. október 28-án 802 korona és 70 fillér összeggel támogatta és egyben vállalta annak kegyuraságát, vagyis a kápolna fenntartását is.

Az építkezés hamar megkezdődött, s a város büszkeségére elkészült az ország első koleratemetői kápolnája. A szentélyt egy kis magaslaton építették fel abban bízva, hogy a kiöntött Sajó abban kárt nem tehet. Az épület kissé eltér a városi közgyűlésnek bemutatott tervrajztól, azonban szépségében felülmúlja azt. Füstös Pál tábori lelkész szavait idézve a kápolna „fundamentoma a fájdalom, a szenvedés, az elhagyatottság érzése, amely mélységes betonalapot ad neki. Tornyocskája a hit és bizalom keresztjével ékes, kicsi harangja reményre hív, falazata a hála kövülete, környezete a szeretet és a kegyelet szentélye, ahol földi paradicsomban pihenik az élet küzdelmeinek nagy fáradalmait az örök békességben különbség nélkül mindazok, kik a harctereken talán ellenségek voltak, de a szenvedés és halál által testvérekké lettek.” A kápolnában márványtáblát helyeztek el „Victimis belli acerrimi pietas erent. 1915.” (a legborzalmasabb háború áldozatainak emelte a kegyelet. 1915.) felirattal, utalva arra, hogy a hősök nem csak a lövészárkokban, de a legrettenetesebb betegségek kórágyain is nyugodtan tűrték megpróbáltatásaikat.

002

A kápolnát 1915. november 2-án avatták fel kegyeletes ünnepség keretében. Az ünnepélyen megjelentek: dr. Tarnay Gyula főispán, dr. gróf Haller József a Vörös Kereszt főmegbízottja, dr. Nagy Ferenc polgármester, a hadsereg képviseletében Rieger Vilmos alezredes, valamint nagyszámú előkelő közönség. A kápolna felszentelését Fischer József tábori lelkész végezte, majd a kápolnában mélyen megható beszédet mondott. Ezt követően a kórházi vegyeskar a Gotterhaltét énekelte, majd a kápolna előtt gyülekezett nagy közönség előtt Fischer József mondott ismét lelkes, szép beszédet. Az ünnepélyt a Himnusz dallamai zárták.

A kápolna méltó emléket állít hősi halottainknak, Fischer József tábori lelkész tervei szerint évente legalább egyszer mondanak gyászmisét az elhunyt katonák lelki üdvéért.

Az utaztató megjegyzése:

A kápolna közel három évtizedig, 1944-ig volt a Hősök napi megemlékezések egyik színhelye. A szovjet megszállás idején az épületet, mint ahogy a temetőt is, teljesen elhanyagolták. A kápolna romosodásnak indult, amelyet a Sajó – amelytől építői védettnek hitték – 1974. évi árvize csak fokozott. A kápolna 1992 óta ismét megemlékezések helyszíne, s bár azóta a temető területrendezése megtörtént, az épület azóta is csonka romként vár helyreállítására.