1938
A gond a Kallószeren megoldódott?
Miskolc, augusztus 15.
Peczétvölgyi Samu cikke
Szó se róla, így az utolsó 40-50 évben egészen sok gondot és megoldásra váró problémát cipel magával Miskolc. Természetesen tudjuk, hogy településünk történelme során egész sor kihívással kényszerült szembe nézni eddig is, koronként másokkal. Most, az 1800-as évek utolsó harmadától a legnagyobb kihívás maga a hirtelen, lakosságszámban felduzzadt, iparosodásban meglódult város lett. Amennyire örvendetes tény, hogy Miskolc az utóbbi évtizedekben a vidéki Magyarország meghatározó településévé vált, annyi gond is párosult ezzel a remek fejlődéssel. Sorolhatnánk: munkahelykérdés, lakáskérdés, szegénykérdés. Ezek mind korszakunk gondjai lettek. Most a sok közül az egyik égető problémát készül orvosolni a város és vezetése, élén dr. Fekete Bertalan polgármesterrel. Jelesül a kallószeri cigánytelep, vagy inkább már „cigányfalu” problémáját.
A történet régen kezdődött, úgy a századfordulón, amikor a Diósgyőri Vasgyárat és Miskolcot, még semmi nem kötötte össze, közöttük nem voltak házak, épületek csak legelők, rétek, kaszálók. Az idősebbek emlékezete szerint ekkoriban néhány cigánycsalád vert tábort ezen a területen, a Szinva partján. Ott éltek zavartalanul szekereik árnyékában. Azután, hogy nem háborgatták őket, kunyhót is vertek sárból, agyagból. Senki se törődött velük. Valahogy így kezdődött. Később folyamatosan jöttek, vándoroltak cigányok Miskolcra a megye minden részéről. Engedély nélkül épültek sorra a cigányputrik a város kallószeri lakatlan, mezőgazdasági határában. A gyermekszületések száma is jelentős volt, úgyhogy ma nyolcvan-kilencven cigánycsalád, vagy hat-hétszáz fő él itt. A gondot a város robbanásszerű fejlődése jelentette. Az évtizedek folyamán kezdett eltűnni a távolság Miskolc és a Diósgyőri Vasgyár között. Házak, utcák nőttek ki a földből, miközben a vasgyár is egyre nagyobb területen működött. Néhány éve már ott tartunk, hogy a hajdan volt háborítatlan „cigányfalut” szinte körbe nőtte Miskolc és ezen a területen a vasgyár is új munkáskolóniát akar építeni.
Hodobay Sándor polgármestersége idején kezdett először érződni a probléma. A város nem egyszer nyomorrazziát tartott a kallószeri cigányoknál, és a jelentésekből elképesztő állapotok képe bontakozott ki. De akkor még nem történt semmi. A város vezetése vakargatta a fejét, hisz igaz, hogy engedély nélkül, meg bejelentés nélkül vannak itt a cigányok, meg ki tudja egyesek honnan jöttek, de végig tudtunk erről az egészről és hát minket sem érdekelt különösebben a dolog.
Most azonban dr. Fekete Bertalan polgármester megpróbálta átvágni a gordiuszi csomót. Rendeletileg úgy határozott a város, hogy a kallószeri „cigányfalut”, városi érdekekre, közegészségügyi érdekekre hivatkozva felszámolja, az ott élő cigánycsaládokat átköltöztetik a Sajópartra. Még ezen a héten megindulnak a cigány férfiak a Sajó partjára, a szennyvíztisztító közelébe, ahol helyet jelölt ki számukra a polgármester, hogy hozzá lássanak a vályogkészítéshez, az új kunyhók építéséhez, amelyeket a város tervei szerint kell elkészíteniük. Szeptember közepén remélhetőleg már készen áll a Sajóparton az új „cigányfalu” és a kallószeri cigányok ide telepedhetnek le. A város a cigányok áttelepítéséhez minden segítséget megad. Ingyen fuvart bocsát rendelkezésükre, hogy bútoraikat, sőt lebontott kunyhóik épületanyagát elszállíthassák. Ha elkészül sajóparti házuk, minden család 20 pengőt is kap az átköltözésért, költségmegtérítés címen.
Már arra is van terv, hogy a cigánytelep helyét mire használja fel a város. Fertőtlenítés után a területet felszántják és kiparcellázzák, hogy megindulhasson ezen a részen is a fejlődés. A város szerint megoldódni látszik ez a probléma.
Az utaztató megjegyzése:
A Sajó partjára való átköltöztetéssel létesült a csorbatelepi cigány gettó, amit az 1974-es árvíz számolt fel.