1883
A természet zavargása
Miskolc, március 29.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nincs ember, aki megzabolázhatná, nincs földi hatalom, mely engedelmességre bírhatná a természet vad erőit. Mi miskolciak ezt igencsak tudjuk. Városunk történelme folyamán volt bőven része az elemi csapásokból, árvíz, földrengés, tűzvész. Ha valakik, mi tudjuk mekkora a természet ereje, mely nemcsak ad és teremt, hanem olykor elvesz, sőt elragad és pusztít.
Tegnapelőtt és tegnap, 27-én és 28-án ismét azt hittük, hogy újra csapást mér ránk földanyánk. Földrengés képében érkezett hozzánk haragja, két éjszakán is éreztetve velünk kicsinységünket, mintegy figyelmeztetve véges létünkre s földi múlandóságunkra. Pedig tudjuk ezt, hisz alig heverte ki a város az 1878-as árvízi tragédiát és most újra a legrosszabbra gondolt mindenki.
Először a rengés a Felső-Papszer utcán volt észlelhető, március 27- én este 9 óra 45 perckor, majd egész Miskolcon érezni lehetett féktelen erejét. Erős morajlás kíséretében a talaj hullámzott, és a lakások szobáinak padlózata, padlása recsegett, ropogott, edények csörömpöltek a kredencben, ágyak, székek elmozdultak. Sokan azonnal a szabadba menekültek. Némelyek rokonaikhoz, barátaikhoz, ismerőseikhez futottak, körükben biztosabb helyet s nagyobb bátorságot, lélekerőt keresve.
A legnagyobb pánik és káosz a színházban alakult ki. Az esti előadás közben jött földrengéstől megijedve a nézők egymást taposva menekültek a teátrumból, egy-két úriasszony ájultan terült el a földön, szerencsére senkit sem taposott agyon a tömeg. De ezzel nem volt közel sem vége.
A második rengés 1030 perckor érkezett. A harmadik rengés 2440 perckor. A negyedik rengés hajnali 4 órakor. Az ötödik rengés hajnali 5 órakor. A hatodik rengés pedig reggel 630 perckor.
Miskolc izgalmas éjszakán volt túl. Hála Istennek sem emberéletben, sem anyagi javakban komolyabb kár nem keletkezett. Már azt hittük, hogy fellélegezhetünk, de földanyánk március 28-án, tegnap is érzékeltette, hogy még nálunk tartózkodik. Egyre kisebb erejű rengésekkel lepte meg a várost, szám szerint nyolccal. Ezek a rengések azonban már alig voltak érezhetők.
Itt járt nálunk földanyánk és, mint sikertelen szerepű vándorszínész tovább állt. Valljuk be, e szerepét senki sem szereti. Sokkal jobb szerepei is vannak: télen a fagy, mely elpusztítja a fáinknak ártó kártevőket, tavasszal és nyáron a bő termést hozó, gyümölcsöt, zöldséget, terményt gazdagon hintő alakítása. Ezekben a szerepekben éltünk forrása, s bár tudjuk, – itt Miskolcon sokszor láttuk -, hogy komiszabb szerepei is vannak, de azokat annyira nem kedveljük!
Az utaztató megjegyzése:
Az 1883-as földrengés itt, Miskolcon nem okozott jelentős kárt. Szerencsére a riadalom nagyobb volt, talán mert az emberek emlékezetében még élénken élt a négy és félévvel azelőtti árvízi katasztrófa.
Viszont nem járt ilyen szerencsésen éppen öt hónappal később, 1883. augusztus 27-én a Jáva és Szumátra között elterülő Krakatau szigetcsoport. A Krakatau vulkán pusztító földrengés kíséretében kitört, illetve felrobbant. Ez az esemény a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést okozta. A robbanás 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben is hallatszott, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Rodriguez-szigeten, Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, és még öt nappal később is érezhető volt. Ez a katasztrófa 36.000 ember halálát okozta.