1967

Külföldre szökött Bátori Gyula, a miskolci nyilaskeresztesek zsidó származású volt alelnöke

Miskolc, október 3.

Dudujka Pál cikke

Az elmúlt húsz évben a politikai rendőrség folyamatosan szemmel tartotta Bátori Gyulát, a nyilaskeresztes párt zsidó származású egykori miskolci alelnökét. Az állambiztonsági gépezetben azonban hiba történt, év elején a férfit társas utazásra engedték ki Ausztriába, ahonnan azóta sem tért vissza.

Bátori Gyula Kecskeméten született, apja a város közkedvelt kéményseprőmestere volt, aki aktívan kivette részét az alföldi település közéletéből. Gyula apjához hasonlóan kéményseprőmester lett, de már fiatalon elhagyta a várost, Cinkotán, Gyöngyösön, majd felesége révén a ’20-as évek végén Miskolcon telepedett le. Már fiatalemberként is állandóan botrányok kísérték útját. Súlyos testi sértésért, rágalmazásért, személyes szabadság megsértéséért, magánlaksértésért és becsületsértésért többször elítélték. Ha ez nem lett volna elég gond, a viharos ’30-as évek második felében a politika világába is beleártotta magát. Bár a’20-as évek elején Kecskeméten még ő maga is szembe szállt a különítményesekkel és az „ébredőkkel”, egy jó évtizeddel később már szélsőjobboldali nézeteket hirdetve lépett be a Festetics-féle Magyar Nemzeti Szocialista Pártba és 1937-ben az elsők között volt, aki nyilaskeresztes jelvényekkel jelent meg a miskolci utcákon.

Bátori Gyula hamar felemelkedett a nyilaskeresztes párt ranglétráján, a miskolci főkerületi szervezet alelnökévé választották. Neve 1937-ban országszerte hírhedtté vált, miután eljárás indult ellene amiatt, hogy egy szociáldemokraták és nyilasok közötti tömegverekedés alkalmával revolverével több lövést is leadott, s ezek egyike egy tizennégy éves kisfiút sebesített meg a lábán. A bíróság végül jogos önvédelemre hivatkozva felmentette a vád alól, Bátori azonban így sem örülhetett, mert az Esti Kurír megszellőztette zsidó származását.

zsidó

A lap állítása szerint egy monori izraelita családból származott, amelynek eredeti neve Biernbaum volt, s csak apja változtatta nevét Bátorira. Az újság csak részben tévedett, apját ugyanis Lővy Vilmosnak hívták, aki tizenkilenc éves korában vette fel a keresztséget és római katolikusként az István nevet, majd 1895-ben hivatalosan is elhagyta az izraelitákra oly jellemző vezetéknevét, s vette fel a Bátori nevet. A nyilas városi alelnök zsidó származása tehát közismert lett, s talán ennek is köszönhető, hogy később elhagyta a Miskolcot. Balatonlellére költözött, ahol ismét a nyilaskeresztesek között aktivizálta magát, de ezúttal már titokban tudta tartania származását. Míg zsidó honfitársait tömegesen gyilkolták le Auschwitzban, addig ő 1944-ben Balatonlelle nyilas körzetvezetője lett, majd a tapolcai járás vezetőjeként és szervezőjeként tevékenykedett.

A háború végén külföldre menekült, majd csendben visszatért Miskolcra. Sokáig azonban nem maradhatott szabadlábon. 1946-ban a miskolci rendőrség egy utcai igazoltatás során fogta el, majd nyilas múltja miatt eljárást indítottak ellene és 1947 nyarán a Miskolci Népbíróság másfél év börtönre ítélte. Ezzel meghurcoltatása még korántsem ért véget, dunántúli működése miatt 1952-ben ismét letartóztatták, s a Veszprém Megyei Bíróság háborús és népellenes bűntett miatt hat év börtönre ítélte.

Bátori Gyula 1956 tavaszán szabadult a börtönből, az ÁVH, majd annak jogutódja, a Politikai Nyomozó Osztály azonban folyamatosan rajta tartotta a szemét. Először 1960-ban indítottak ellene titkos nyomozást, miután besúgói jelentések szerint munkahelyén, a DIMÁVAG Gépgyárban „Fehér Segély Akciót” szervezett társaival letartóztatott munkások családjai részére. 1966-ban újabb ügynöki jelentések érkeztek róla, ami szerint a több nyelvet beszélő férfi saját lakásán középiskolás tanulókat adott nyelvórákat, amelyek alatt folyton a Nyugatot dicsőítette. Ezt már az állambiztonság sem hagyta szó nélkül, Bátorit rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették.

Ilyen előzmények után teljesen érthetetlen, de pár hónappal később a rendőrség engedélyével IBUSZ-os csoportos kirándulás keretében utazott egy osztrák galambkiállításra. Bátori Gyula 1967. február 9-én hagyta el a magyar határt, s két nap múlva csoportjától elszakadva kért politikai menedékjogot Ausztriában. A férfit tárt karokkal várták, s hamar szállást kapott az ENSZ Menekültügyi Hivatala által fenntartott Szent Georg Szanatóriumban. A volt nyilas vezető kiváló körülmények közé került. A 150 fős szanatóriumban I. osztályú üdülői szobát, napi ötszöri étkezést és állandó orvosi felügyeletet biztosítanak számára, de heti 100 schilling zsebpénzt is kap.

Mindeközben a magyar állambiztonság őrjöng, egy bizonyos „Sándor” fedőnevű ügynököt küldtek ki hozzá, hogy többet megtudhassanak róla, de ellenőrzik feleségének küldött leveleit is, amelyek rendre olyan állításokat tartalmaznak, amelyekért Magyarországon börtön járna. Egyik levelében a volt nyilas miskolci alelnök a következőképp állította szembe kinti életét egykori itthoni helyzetével: „Szabad polgárként oda mehetek, ahová akarok. Nyugodtan járhatok templomba és hálatelt szívvel mondhatok köszönetet a jó Istennek, hogy itt vagyok és ha jő a perc, szabad földben nyugodhatok örökre. Örökös terror alatt éhen veszni nem akartam, 6 évet börtönben töltöttem azért, mert Magyarországon magyar akartam lenni. Minden lépésem figyelték, tanítványaimat terrorizálták, megfélemlítették. A politikai osztály részéről gyanús voltam, viszkettem nekik.”

A volt nyilaspárti városi alelnök tehát a demokrácia adta szabadságot és a kommunista terror alóli felszabadulást élvezi. Gondol-e azonban arra a terrorra, ártatlan halálos áldozatok ezreire, amit többek között volt pártja okozott 1944-1945-ben? Gondol-e arra, hogy ő maga milyen szélsőjobboldali terrorért küzdött két évtizeddel korábban? Költői kérdés csupán…

Kapcsolódó cikkünk

pakát

Verekedés és lövöldözés a nyilas irodánál!

A szociáldemokraták és a nyilasok botrányos estéje Meglőttek egy 14 éves fiút