1901

Egy csuka a vízben!

 

Mezőcsát, augusztus 4.

Peczérvölgyi Samu cikke

Egy érdekes történet esett meg nem régen Mezőcsáton, mely lehet, hogy csak monda, de talán némi igazságalapja is van. Szerkesztőségünk a hallott információkból ezt a viccesnek is mondható eseménysort tudta összeállítani:

Mezőcsáton a keszi út elején egy mélyen fekvő szögletházban élt egy cipész. Talpalt cipőt, csizmát rendületlenül évtizedek óta. Ő volt Csuka bácsi. Mindenki Csuka bácsinak hívta. Ezt ő maga is természetesnek találta, talán senki sem tudta Mezőcsáton az igazi nevét, mely csak mostanában, egy mérges városházi tárgyaláson tűnt ki. Hogy miért kapta a Csuka nevet? Ennek egészen természetes, mondhatni etimológiai alapja volt. A ritka bajusz és még ritkább vörös széles szakáll között húzódó szája tökéletesen egy igazi csuka szájára hasonlított. Ezt a nevet a néptől díjmentesen kapta és viselte. Csuka bácsi egyébként igen harmonikus életet élt, nem vetette meg a görbe kocsma bicskanyitogató mezőcsáti borát és szívesen hallgatta esténként Suta Samu szomorú-víg nótáit is. Csuka bácsi népszerű ember volt Mezőcsáton, szerette őt mindenki. Jámbor, békés ember volt, de egyszer kijött a sodrából!

Történt, hogy színészek jöttek Mezőcsátra és a csizmadiaszínben ütötték fel Thália templomát. A „Griseldist, a szénégető leányát” adták elő a szepegő és könnyező publikumnak. Mert nagyon megható dráma volt ez, mert sokat szenvedett a szénégető lánya, akit végül mégiscsak megmentett a hős. A drámai hős egy tagbaszakadt, jóképű színész, aki addig harsogta esténként szerepét, míg a közönség soraiból egy jómódú asztalos szép lánya, Csuka bácsi szomszédja rajta felejtette a szemét, amit természetesen a szemfüles drámai hős is észrevett. Ebből aztán szerelmi ügy fejlődött közöttük, mely hamarosan annyira „elmérgesedett”, hogy házasság lett a vége.

csukabácsi

Na, és ez volt az a pont, ami Csuka bácsi életében is drámai fordulatot hozott. A hősszerelmes színész ugyanis beköltözött a Csuka bácsi szomszédságában lévő családi házba, és csakhamar magához ragadta a gazdaság irányítását. Első dolga volt, hogy a ház portáját sok szekér kaviccsal feltöltette. Ez jó ötletnek tűnt, hiszen rendezettebb lett az udvar, de valahányszor az eső esett a víz le és befolyt a mélyebben fekvő Csuka bácsi udvarába. Onnan a pitvarba, műhelyébe, ha kiadós volt az eső az egyetlen szobájába is. Ebből aztán viharos szomszédos veszekedés kerekedett, mert Csuka bácsi egyébként nem szerette a vizet semmiféle formában. A fiatal férj, a színészszomszéd hiába hivatkozott jogára, hogy a maga portáján ő az úr, és nem Csuka bácsi, de hasztalan volt minden. Csuka bácsi hajthatatlan maradt, és követelte a régebbi állapot visszaállítását. A szomszéd részéről felajánlott békülés sem vezetett eredményre.

Egy szép napon, egy eső után Csuka bácsi a cipész szerszámot a műhely egyik zugába bevágta és dérrel-dúrral hadonászva elment egyenesen a községházára. A bíró, Maklári István egy józaneszű csizmás valódi kisgazda szívélyesen fogadta a tajtékzó Csuka bácsit, aki ítéletet akart! Meghallgatta, azaz csak meghallgatta volna panaszát, mert Csuka bácsi annyira feldúlt volt, hogy csak kapkodta a levegőt. Nemzetes bíró úr hebegte igen nagy panaszom van az ellen a gonosztevő színész szomszédom ellen ki engem vízbe akar fojtani. Ítéletet követelek! A községi bíró rögtön elküldte a baktert, hogy állítsa elő a szomszédot. Csakhamar barátságos mosollyal tempósan, mint ahogy az egy színészhez illik megjelent a színészszomszéd a városházán és Csuka bácsinak is kezet nyújtott, azaz csak akart nyújtani, mert Csuka bácsi hátat fordított neki és erősen szidalmazta. A bíró egyegyezségre hívta fel a feleket, de csak Csuka bácsi maradt hajthatatlan. Ő minden áron ítélet akart. A színész is bíztatta, Csuka bácsi béküljünk ki. Csuka bácsi viszont mérgesen a szomszédja fejéhez vágta: Én magának nem vagyok Csuka bácsi, hanem Kohn úr!

Csuka (mint kiderült Kohn) bácsi, szólt rá a bíró kérem, egyezzenek ki. Jobb a békesség, biztos találnak megoldást. Nem egyezek ki egy gyüttmenttel szólt Csuka (mint kiderült Kohn) bácsi, ÉN ÍTÉLETET AKAROK! A bíró szép lassan méregbe gurult a fafejű öregen és így szólt: Ha magának ítélet kell, megkapja. Az ítélet az, hogy a csukának a vízben a helye! Ez az ítélet, elmehetnek!

Hogy mi lett szegény Csuka (mint kiderült Kohn) bácsival nem tudjuk, lehet bánatára azóta is úgy él, mint hal a vízben!