1876
Egy fura temetés a majdnem halhatatlanok városában!
Miskolc, május 8.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nagy, és különleges esemény városunkban, talán a krónikákba is fel kellene jegyezni, hogy Miskolcon május 1. és május 5. között nem halt meg senki! Sem szegény, sem gazdag, sem gyerek, sem aggastyán, sem tanár sem munkás. Kifürkészhetetlen játéka ez a sorsnak, hogy ily kegyes volt városunkhoz hisz legalább ezen rövid időben nem hangzott a városban egy családban sem a gyász feltörő zokszava.
Azért ne gondoljuk, hogy Miskolc a halhatatlanok városa, bizony itt is arat a halál, főleg a szegényebbeknél és ezt néha roppant érzéketlenség veszi körül még az élettel, halállal „hivatalból” foglalkozó papság körében is. Jó példa erre a tegnapi temetés.
Még április 29-én egy vasúti lakatos, név szerint Nógé Jenő a nehéz és kilátástalan gazdasági körülményei miatti elkeseredésében fejbe lőtte magát. Értelmetlen halála volt és érthetetlen volt a temetése is. Kollégái, barátai méltó szertartást terveztek neki, hogy ha már élete nehéz volt, legyen neki annál könnyebb a föld. Annak rendje és módja szerint kifizették a stólapénzt a római katolikus segédlelkésznek, 15 forintot, hogy a szertartást vezesse le. A pap meg is érkezett a halottasházhoz és a gyászolók előtt az udvaron elvégezte a teendőit. Ezek után a végtisztességet adók menetben a koporsóval indultak a temető felé. A pap erre váratlanul kijelentette, hogy bizony ő ezzel a csürhével nem vonul végig az Alsó-Szirma, Felső-Szirma utcán és pláne nem vonul végig a Mindszent utcán. Még mit nem! Fogta magát és szedelődzködött. A gyászolók kissé idegesek lettek és egyre nagyobb hangerővel, fenyegető rángatásokkal próbálták a papot rábírni kötelességeinek teljesítésére. A nagy számmal jelen lévő környékbeli polgárok a „szent” ember magaviselete miatt annyira dühbe gurultak, hogy „Le vele!” „Köteles menni, mert a pénzt fölvette!”, s hasonló kiabálásokat tettek. A rendbontásra megjelentek a rendőrök és két rendőr kíséretében a pap elviharzott.
A gyászolók így pap nélkül folytatták menetüket a temető felé. A segédlelkész pechére a menet a plébánia előtt vonult el, ahol megálltak és többen be mentek az épületbe, ahol ismét megtalálták az Isten szolgáját. Kérdőre vonták, hogy ha a pénzük jó volt, akkor a szolgálat miért nem jó? Egész komoly verés is lehetett volna a dologból, ha papunk szerencséjére meg nem jelenik egy másik segédlelkész, aki épp egy keresztelésről jött. A nagy ordibálások közepette halk szóval teremtett rendet és ingyen elvállata, hogy ő kíséri ki a halottat a temetőbe. A gyászolók ebbe belenyugodtak és bár már meg volt a véleményük a miskolci papságról, de most – ha lehet ilyet mondani temetéskor –kellemesen csalódtak.
Csak azt reméljük, hogy a temetés után nem mentek vissza a parókiára és nem verték ki a segédlelkészből a 15 forint stólapénzt, hogy odaadják a másik papnak. De erről hála Istennek nincs hír.