1929
Egymást "irtották" a szociáldemokraták – bukták a választást
Miskolc, november 10.
Dudujka Pál cikke
Súlyos konfliktusok közepette készült a törvényhatósági választásra a szociáldemokrata párt miskolci szervezete. Bár a kormánypárti programmal induló keresztény községi párttal szemben választási blokkban egységes ellenzéki erőnek kellett volna fellépnie, a szocdemek még saját berkeik között sem tudtak egységet teremteni. Egy szélsőbaloldali frakció a párt vezetőjének kiirtására hirdetett ehelyett szövetséget, ami végül az egész demokratikus blokk választási kudarcához vezetett.
Egy hete sincs, hogy csúfos kudarcot vallott a demokratikus blokkba tömörült kispolgári demokrata ellenzék és a szociáldemokrata párt. Míg a keresztény községi párt 36, a demokratikus blokk mindössze 12 mandátumot kapott. Bár vannak, akik most azt mondják, hogy a blokk keretén belül folyó harcok, egyes önjelöltek tülekedése okozta a vereséget, az ok ennél jóval prózaibb. A nagy tömeg mozgósítására képes Szociáldemokrata Párton belüli, de a nyilvánosság előtt folyt adok-kapok eredményezte a bukást.
Nyár végén kezdődött a törvényhatósági választás kampánya. A szociáldemokraták augusztusban és szeptemberben nyilvános gyűlésen adták elő várospolitikai követeléseiket, hadjáratukat azonban belső ellentétek zavarták meg. A széthúzás középpontjában egy kommunistákhoz kötődő csoport állt, amely a párt parlamenti képviselőjét, Reisinger Ferencet vett célba. Az elégedetlenkedők önmagukat Reisinger Irtó Szövetségnek (RISZ) keresztelték el és mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék Reisinger csapatát. A hőbörgők élén Kállai Géza, a Munkásbiztosító volt igazgatója, Fülöp József nyomdai munkás, Frank Miklós és Kopcsó János álltak, akik élénk rágalmazási akciót indítottak Reisinger képviselő és harcostársai ellen. Mindenek tetejébe Kállai október 25-én Városatyajelölt urak! címmel jelentett meg cikket a Reggeli Hírlapban, amelyben a demokratikus blokk jelöltjeit gúnyolta. Azt hányta a párt a demokratikus blokk szemére, hogy nem a saját körzetükben lakó jelölteket indít: „Senki sem próféta a saját körzetében. … a Soltész Nagy Kálmán utcai fűszerkereskedőt a Pipisdomb részére jelölték. A Vászonfehérítő utcai becsületes cipészmestert jelölték a Tetemvárra, viszont a tetemvári hentesmestert a Vászonfehérítő utcára. A tetemvári ki fogja járni a Vászonfehérítő utcai sár elhárítását, viszont a Vászonfehérítő utcai kiadós sarak részese a tetemvári parti lakók részére világítást fog kiverekedni. Ez természetes,, mivel ha a jelölt urak kerületükbe akarnak menni esti értekezletre, ha a sár nem lesz eltávolítva és a világítás rendezve, úgy el sem jutnak oda, mivel az esti homályban nem fogják magukat kiismerni.” Ha Kállai szatirikus gondolatai nem ártottak volna eleget a kampánynak, október 26-án és 28-án két értekezletet hívtak össze, amelyeken Fülöp tervei alapján dolgoztak ki tervet a szociáldemokrata párt vezetőinek megbuktatására. A történtekről – egy színleg a szervezkedők közé álló személy révén – a megtámadottak is azonnal értesültek, s nem maradt el a válasz.
Reisinger Ferenc körlevelet bocsátott ki, amelyben árulónak bélyegezte az aknamunkát folytató RISZ tagjait. „Megkergült agyú” ellenlábasait azzal vádolta, hogy közismert bolsevisták, akik a főispánnal kötöttek egyezséget egy ellenlistára. A képviselő egyenesen azt állította, hogy Kállai többek előtt elbeszélte, miszerint Mikszáth Kálmán főispán kívánsága szerint cselekszik. Teszi pedig mindezt abban a reményben, hogy közönséges bűncselekményekért való elítéltetése miatt elvesztett nyugdíját visszaszerezhesse. A RISZ-esek sem voltak restek, Kállai – aki a képviselő körlevelét „köpiratnak” titulálta – Próféta-e vagy profi, Fülöp Mi hát a Risz című röpiratban replikáztak a vádakra.
Bár sem a vádak, sem a viszonvádak nem igazolódtak be, az eredmény borítékolható volt: testvérháború és a miskolci szociáldemokrata vezetők tekintélyének lerombolása. Végeredményben a kommunista nézeteket hirdető elvtársak és a szocdem pártvezetők egyaránt alaposan elszámolták magukat: nemhogy a párt vezetéséért, a jelöltek állításáért indított harcban, de még a törvényhatósági választáson is elbuktak.