1957
Hűtlenségért ítélték el az ÁVH-s besúgólisták nyilvánosságra hozatalát tervező forradalmárokat
Miskolc, október 5.
Dudujka Pál cikke
A politikai rendőrség legrosszabb rémálma valósult volna meg, ha le nem buknak. Újlaky Csaba barátaival – akik még a forradalom napjaiban az Államvédelmi Hatóság szigorúan titkos irataihoz jutottak hozzá – ez év januárjában a Szabad Európa Rádió adásában kívánták nyilvánosságra hozni az ÁVH megyei főosztályának besúgólistáit. Pechükre elkapták őket, ügyükben a fővárosi bíróság tegnap hozott ítéletet.
A forradalom napjaiban rengeteg szigorúan titkos ávós irat került közkézre. Miután a gyilkos sortűz és a lincselés után a tömeg birtokba vette az ÁVH megyei főosztályának épületét, az emberek szabadon lapozgathatták a besúgói jelentéseket és általában a politikai rendőrség rémtetteinek dokumentációit. A bosszúállásokat elkerülendő a munkástanács utasítására október végén az iratok jelentős részét a városi tanács titkos iratait raktározó ún. TÜK-irodájában helyezték biztonságba. A forradalmárok megkezdték az iratok rendezését, majd azok alapján a megyei munkástanács három tagját tanácsolták el a forradalmi testületből az ÁVH-nak tett szolgálataik miatt.
A szovjet bevonulás után a szigorúan titkos iratok egy részét egy Szatmári Sándor nevű fiatalember vette magához, aki maga is részt vett pár nappal korábban az iratok rendezésében. A dokumentáció között volt az ÁVH megyei főosztálya a kémelhárítással foglalkozó I., a belső reakció elhárítására hivatott IV. és a közlekedési és híradás-elhárításért felelős VII. osztályának 1955 augusztusában készült ügynöklistája. Ezekből kiderült, hogy az I. osztály 43, a IV. 164 ügynököt foglalkoztatott. A listák az ügynökök valódi nevét, fedőnevét, kapcsolattartóját, foglalkozását és lakcímét tartalmazták. A dokumentáció között volt a főosztály 55 informátorának listája is hasonló adattartalommal. A besúgólistákon kívül Szatmári hazavitte az ÁVH I. osztályával együttműködő T-lakástulajdonosok névsorát, ezek a személyek saját lakásaikat – mint titkos találkahelyeket – bocsátották az ÁVH rendelkezésére, hogy az ávós tisztek konspiratív körülmények között ott találkozzanak besúgóikkal.
A 250-300 nevet tartalmazó besúgólisták számos közismert, vagy köztiszteletben álló személy adatait tartalmazták. Köztük volt orvos, agronómus, és ügyvédek, egykori földbirtokos, tanár, és színészek, de szerepelt rajtuk számos egyetemi hallgató és gyári munkás neve is.
A besúgólisták birtoklása természetesen nagy veszélyt jelentett, de Szatmári Sándor és barátja, Újlaky Csaba nagy lehetőséget látott benne. Úgy gondolták, ha ki tudnák juttatni az országból és a Szabad Európa Rádió adásában nyilvánosságra hozni ezeket, azzal alaposan kiszúrnának a politikai rendőrséggel és ellehetetlenítenék a borsodi besúgóhálózat működését. Hogy biztosra menjenek, az iratokról három példányban készítettek másolatot, amelyeket szétosztottak egymás között. Kapott egy példányt az iratokat lemásoló gépírónő, Szabó Júlia és Újlakyék barátja, Zupkó János is.
A terv szerint Újlaky Csaba 1957. január 19-én indult útnak nyugat felé. Biztos volt a dolgában, hiszen egy hónappal korábban gond nélkül ment Bécsbe, illetve vissza. Útközben meglátogatta unokatestvérét, Kaszap Gáborné népi énekesnőt Budapesten és felfedte előtte tervét. Kaszapné igen féltette Újlakyt, s figyelmeztette, ha elfogják a szigorúan titkos iratokkal, akár halálra is ítélhetik kémkedésért. Hosszas rábeszélésére Újlaky az ávós titkokat tartalmazó dossziét hátra hagyva folytatta útját, s ezt igen jól tette. Január 24-én a kőszegi motorosvonaton igazoltatták és letartóztatták. Az ügyészség tiltott határátlépés kísérlete miatt adott ki ellene vádiratot, de nem úszta meg ilyen gyorsan. Márciusban a politikai nyomozók kihallgatták Szatmári Sándort, akinek vallomása alapján immár politikai bűncselekményekkel is meggyanúsították Újlakyt. Szatmári kihallgatásán „önként” vállalkozott arra, hogy a forradalom alatti „bűneit” jóvátéve „Tóth János” fedőnéven ügynökként segítse a politikai nyomozók munkáját, egy nap múlva azonban kiderült, hogy elhallgatta terveiket az ÁVH-s besúgólisták nyilvánosságra hozataláról, így maga is gyanúsított lett. Vallomásaik alapján a rendőrség mindenkit letartóztatott, aki ismerte az iratok tartalmát, s tegnap immár a Fővárosi Bíróság ítélkezett felettük. Újlaky Csabát 15, Szatmári Sándort 12 év börtönre ítélték, míg társaikat 1 és 3 év közötti szabadságvesztéssel sújtották.
Az Államvédelmi Hatóság 1955. augusztusi besúgólistái tehát ismét „biztonságban” vannak. Az ügyet jól ismerő informátorunk szerint bár a házkutatások során több példányt lefoglalt a politikai rendőrség, a bizonyítékot képező listák nem kerültek Újlakyék büntetőügyének iratai közé, a dekonspirálódástól félő politikai nyomozók bizonyára rögtön magukhoz vették azokat, hogy jó mélyen elássák szigorúan titkos irattáruk rejtekében.
Az utaztató megjegyzése:
A korabeli lapokban Újlaky Csabáék mint a „Szabad Európa Rádió ügynökei” szerepeltek. A gyanúsítás szerint Újlaky decemberi disszidálása során felvette a kapcsolatot az Amerikai Egyesült Államok követségével és a Szabad Európa Rádióval, majd az ő megbízásukból próbálta nyugatra csempészni a titkos iratokat. Amennyiben sikerült volna ezt a politikai rendőröknek bizonyítani, Újlaky bizonyosan halálbüntetéssel nézett volna szembe, így csupán súlyos börtönbüntetéssel „úszta meg” az eljárást és 1963-ban, az általános amnesztia idején, elhagyhatta a börtönt.