1953
A lelkész felkészíti, veje másvilágra küldi a lelkeket, illetve már csak küldte
Miskolc, március 6.
Dudujka Pál cikke
Ritkán adódik, amikor akasztják a hóhért, de most valami hasonlónak vagyunk tanúi. Dr. Soós Károly katonai ügyészt, aki már sokakra halálos ítéletet kért, tizenkét év börtönre ítélte a bíróság, mert szerintük több embert is felakaszthatott volna. Az eset érdekessége, hogy az egykor Miskolcon élő és dolgozó halálügyész apósa nem más, mint Enyedy Andor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület tavaly nyugalmazott püspöke.
Dr. Soós Károly hadbíró ezredest sokan ismerik Miskolcon. 1937-től a miskolci VII. hadtest ügyészségén szolgált különböző beosztásokban, majd a csendőr ügyészség vezetője lett. Magas társadalmi körök azonban nem emiatt tartják számon. Ő az, aki 1940-ben nőül vette Enyedy Andor református püspök leányát. Fantasztikus hír volt ez akkoriban, hiszen a ceremóniát – bizonyosan elsőként a városban – a legújabb technikával örökítették meg, filmfelvételt készítettek róla.
Dr. Soós Károly aztán 1945 után a fővárosba került, s az elmúlt években igen fontos tiszteségeket töltött be mint a Budapest Katonai Ügyészség, majd pedig a Katonai Főügyészség vezetője. Természetesen ez nem csupán jó fizetéssel és elismertséggel járt, de meg is kellett érte dolgozni, ha úgy tetszik fizetni. A fizetség pedig nem volt más, mint a kommunista hatalom kiszolgálása, a bűnügyekké varázsolt koncepciós eljárások politikai alapú megközelítése, a párt kívánságai szerinti vádemelések és a „súgott”, tehát előre eldöntetett büntetési tételek indítványozása. Dr. Soós megtette, amit meg kellett tenni. A Katonapolitikai Osztály vezetője, dr. Pálffy György altábornagy utasítására a fontosabb ügyekben személyesen egyeztetett a leendő vádlottak sorsáról Kardos György alezredessel, majd az így kapott intenciók szellemében emelt vádat és kért halált, vagy börtönt áldozataira. 1949-ig nem is volt sok baja ezzel, 1950-től azonban drasztikusan megnövekedtek a kémperek, amelyekben gyakorta volt elvárás a halálbüntetés. Soós elvtárs nem szerette ezeket a kényes ügyeket, de tette, amit tennie kellett.
Áldozatai szép számmal akadtak, ha halálügyészi működésével nem is tartozott az élvonalba. A Katonapolitikai Osztály kívánsága szerint 1949 februárjában kémkedésért végezték ki Félkei József alezredest, aki nem mellesleg Soós jó barátja volt. Félkei ügyészi kihallgatása közben meg is kérdezte Soóstól: – Karcsi, kivégeznek? Igen volt a válasz és be is következett… Soós szerepet játszott a Dósa Attila és társai elleni kémkedési ügynél, amelynél öt embert végeztek ki, de az általa emelt vád alapján küldött a bíróság további öt embert másvilágra a Pásthi István és társai elleni kémügynél is. Ügyészként felelősség terheli Németh László és Potzner József, Roediger-Schluga Miklós és három társa, valamint Pásztóy Ödön halálában.
Fő ügye azért mégiscsak – a rengeteg ember kivégzéséért felelős – Pálffy György altábornagy elleni per volt. Hiába volt közöttük éveken át jó kollegiális kapcsolat, Soós a Katpol egykor hírhedt vezére és három társa ellen gond nélkül halált kért. Természetesen ott volt Pálffyék kivégzésén is, amelynek kulisszatitkairól később barátainak – köztük dr. Inokai József újdiósgyőri jogásznak – és rokonainak mesélt. Leginkább azt furcsállta, hogy „milyen furcsa, hogy még nemrég azzal a kézzel kezet fogott, most már halott”.
Dr. Soós ügyészi működésének eredményeként tehát sokan bitófára jutottak. Tudott erről apósa, Enyedy Andor püspök is, aki nem győzte kifejezni nemtetszését a halálos ítéleteket is vállaló veje tevékenysége iránt, mindhiába. Soós továbbra is tette, amit tennie „kellett”. Végül nem is ő döntött arról, hogy felhagy a halálügyészi szereppel, a sors hozta így, az elkerülhetetlen sors.
1950-ben, Sólyom László altábornagy és társai koncepciós perénél érezte először, hogy megrendült iránta a bizalom, mivel a párt nem őt jelölte ki ügyészként, holott a Katonai Főügyészség vezetőjeként ez dukált volna neki. Sértve érezte magát, de már kezdett félni is. Ezután még két évig tette a dolgát, tavaly, július 4-én aztán egyik napról a másikra leváltották vezető ügyészi pozíciójából. Apósa hálával és megnyugvással vette a hírt, de Soós elvtárs sejtette, hogy most közeleg a vész igazán. Nem maradhat büntetlenül az, hogy túl sokat tud, túl sok mindenben vett részt, így hát rá is hamarosan zárka, ha nem halálos ítélet vár.
Augusztus 21-én aztán hajnal négy órakor dr. Soós elvtárs épp idős szüleinél volt látogatóban, amikor ÁVH-sok érkeztek letartóztatására. A volt halálügyész ellen népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt emeltek vádat arra hivatkozva, hogy ügyészi pozícióit felhasználva „fasisztákat” és „kémeket”, összesen mintegy húsz embert mentett meg a kivégzéstől, másokat pedig a súlyos börtönbüntetéstől. Pár hónapos „nyomozás” után a Budapesti Katonai Bíróság 1952. december 26-án dr. Kovács Béla hb. alezredes által vezetett tanácsa bűnösnek találta és ezért 7 év börtönre ítélte. A halálos ítéletek sokasága mellett manapság enyhének számító ítélet ellen dr. Soós fellebbezni mert, ami igen nagy felháborodást keltett az ÁVH körében és már tudni lehetett, hogy a fellebbezés súlyos hiba volt. Tegnap a Legfelsőbb Hadbíróság Ledényi Ferenc alezredes vezetésével „kijavította” az első fokon elkövetett hibát és a volt katonai ügyészt tizenkét év börtönre ítélte.
(Lapzárta után érkezett a döbbenetes hír: tegnap meghalt Sztálin!)
Az utaztató megjegyzése:
Dr. Soós Károly ügyét perorvoslat folytán 1954-ben felülbírálták, ekkor büntetését 6 évre csökkentették. 1957-ben ismét elővették ügyét, ekkor bűncselekmény hiányában felmentették a vádak alól.
