1908
Miskolciak a belügyminiszternél
Budapest, március 26.
Peczérvölgyi Samu cikke
Mint ismeretes révbe ért Miskolc sok évtizedes küzdelme. A múlt évben végre elnyerte a törvényhatósági jogot és ezzel a megye közigazgatási felügyelete alól kikerülve önálló törvényhatóságként folytathatja életét. Hosszú volt ez az út, de sikeres. Emlékezzünk csak! Nem oly régen, 1877-ben sikerült megváltani a várost a Diósgyőri Koronauradalomtól, nem oly rég söpörte el a várost az árvíz, hogy a romokból új Miskolc születhessék! És most már azzal büszkélkedhetünk, hogy meg van a jogi alap Miskolc további erőteljes fejlődésére.
Ezt a sikert egyedül nem tudtuk volna elérni. Kellettek nagybefolyású országos támogatók is. Ezen támogatók legnagyobbika gróf Andrássy Gyula belügyminiszter volt. Mi sem természetesebb, hogy a város múlt év november 29-én díszpolgári címet adományozott e jeles férfiúnak. És most hosszú egyeztetések után eljött a nap, hogy a díszpolgári oklevelet Miskolc város küldöttsége (a hivatalos személyeken kívül jelentkezni is lehetett a programra) személyesen is átadja Andrássy Gyulának.
A küldöttség Szentpály polgármester, Bizony Ákos országgyűlési képviselő, Kubik Béla főispán, Horváth Lajos főrendiházi tag vezetésével, (mintegy 150 fő!) március 24-én reggel 8 órakor indult Miskolcról különvonaton Budapestre. A küldöttség tagjai részére a kereskedelemügyi miniszter Budapestre és vissza féláru menetjegyet engedélyezett. A küldöttségben hölgyek is részt vehettek. Andrássy Gyula gróf 24-én déli 1 órakor fogadta a küldöttséget. Délután 4 órakor diszebédet rendeztek a Hungária-szállóban. (Egy teríték 12 korona.). Özvegy Törley Józsefné megbízásából Bokros Károly meghívta a küldöttséget Budafokra, a Törley-pezsgőgyár megtekintésére. A küldöttség 25-én délelőtt 10 órakor külön villamos kocsin indult Budafokra, ahol a gyár megtekintése után gazdag lunch (1 teríték ára 5 korona) várta a vendégeket.
A nap csúcspontja a Hungáriában megtartott bankett volt (1 teríték 12 korona)! Ezen a programon a kitüntetett is megjelent. Miskolc város polgármestere, országgyűlési képviselője után ő is szólásra emelkedett: „T. uraim! Az előttem szóló barátom a történelemről beszélt. Legyen szabad nekem is felszólalásomat a történelemre való hivatkozással megkezdeni. Magyarország története a múlt századokban keserves volt. Élet-halál küzdelmet kellett folytatnunk. A Kelet és a Nyugat civilizációja és vallása itt e hazában vívták egymással nagy küzdelmeiket; a keresztény és a muzulmán vallás és civilizáció élet-halál küzdelmet folytatott Magyarország rónáin. Magyarország, a magyar nemzet maga is táborokra oszlott és egymással küzdött. Sokszor idegen politikai célokért kellett harcolnunk. … Ezen szomorú múlt következtében Magyarország intelligenciája, ereje arra a feladatra volt kénytelen magát fordítani, hogy fenmaradjon; egész ereje abban merült ki, hogy életét fentartsa. Egész erejét az életfenntartási küzdelem, az a csúnya politika foglalkoztatta. … Közgazdasági fejlődésünk is igen mostoha volt; a többi nemzetek két kézzel dolgozhattak, nekünk az egyik kézben mindig kardot kellett tartanunk és csak a másik kézzel dolgozhattunk. Ezt a hiányt is pótolnunk kell. Csak a polgárság, csak a városok intenzív szellemi élete lesz képes magyar kultúrát és erőt, teljes magyar közgazdasági életet teremteni. (Zajos éljenzés és taps.) … Arra ürítem tehát poharamat, hogy az a város, melynek polgárai itt előttem vannak, jól oldja meg ezt a nagy feladatot. Legyen e város a magyar kultúrának, az egységes magyar társadalmi közvéleménynek melegágya és a gazdasági munkának előharcosa. Üríteni poharamat arra, hogy siker koronázza Miskolc város polgárságának hazafias munkásságát és a város fejlődésével szolgálja a nemzeti fejlődés ügyét is. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)
Milyen igaz szavak! A beszéd után távozó belügyminisztert lelkes ovációval kísérték kocsijáig, majd a küldöttség is távozott. Estére mindenki szerencsésen hazaért a féláruval.