1974

Egy sosem látott díszpolgár!

Miskolc, december 4.

Dudujka Pál cikke

Egykor ellenség volt, most barát. Harminc éve részt vett a város elfoglalásában, most kitüntettük. Változnak az idők, változnak a szelek. Ivan Taraszovics Vecserszkij alezredes Miskolc város új díszpolgára.

1944. december 3. – Miskolc felszabadítása, sokak szerint elfoglalása dátuma. A környéken heves és hetekig tartó harcok dúltak, amelyek több mint ezer szovjet katona halálát okozták. Miskolcot a bekerítéstől félő németek feladták, így a város vajmi kevés vérveszteséggel megúszta a front átvonulását. A hadműveletek szovjet vezetője Mihajlov tábornok volt, aki utóbb rövid ideig Miskolc katonai parancsnoka volt, akinek alárendeltségében igen sok szovjet tiszt szolgált. Egyikük, Ivan Taraszovics Vecserszkij most átvehette Miskolc város díszpolgári kitüntetését.

Tegnap délelőtt jubileumi emlékünnepséget tartottak Miskolcon. Épp harminc éve volt, amikor a dicsőséges szovjet csapatok felszabadították városunkat. E jeles eseményre emlékezve a Miskolci Nemzeti Színházban az MSZMP Miskolc városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága együttes ünnepi ülést tartott. Az elnökségben helyet foglalt számos kiváló funkcionárius, köztük dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Ny. Sz. Oszipov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa és Ivan Taraszovics Vecserszkij alezredes. Elnöki megnyitót Káli Lajos, a népfront városi bizottságának elnöke mondott, majd Drótos László városi párttitkár kápráztatta el a Vörös Hadsereg hősiességéről és a város elmúlt harminc éves fejlődéséről tartott beszédével a közönséget.

vecserszkíj01

Az ünnepségen Rózsa Kálmán városi tanácselnök nyújtott át díszpolgári kitüntetéseket. Az elismerést Ivan Taraszovics Vecserszkij szovjet alezredes, Rónai Rudolf helsinki nagykövet, Barla Anna munkásmozgalmi veterán, Varga Jenő szerszámlakatos és Mráz Ferenc munkásmozgalmi veterán vette át. A kitüntettetek többségét a miskolciak jól ismerik, egy részüket, ha lehet örökre el is felejtenék, de most ez lényegtelen.

Van egy díszpolgár, akit ugyanis nem kell elfelejteni, hisz még a nevét sem hallotta soha senki a városban az ünnepség előtt. Ez nem más, mint Ivan Taraszovis Vecserszkij nyugalmazott szovjet alezredes. Vecserszkij elvtárs a kitüntetés indoklása szerint a 987. sz. légvédelmi tüzérség volt ezredparancsnokaként „a város felszabadításában és a szocialista újjáépítés megindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett.” Huh. Ez nem semmi! De valahogy nem áll össze a kép. A légvédelem parancsnokaként nem sok dolga lehetett, amikor egyrészről konkrétan a város elfoglalásakor harc sem volt, de repülőgépek meg aztán – miután 1944. június 2-án a szövetségesek szétbombázták a város egy részét – főleg nem voltak a környéken. Sebaj. Biztos sokat tett értünk.

vecserszkíj

Ott is sántít a történet, hogy részt vett a „szocialista újjáépítés” megindításában, hiszen elvileg a szovjet hadsereg bevonulása után többpártrendszerű demokráciát vezettek be, amit aztán kénytelen voltak – nagy duzzogva! – egypártrendszerű diktatúrává változtatni. (Nem az ő hibájuk volt, csak a körülmények áldozatai voltak szegény, a totális hatalmat átvenni kényszerülő kommunisták – a szerk.) 1944-1945-ben tehát még nem a szocialista újjáépítés folyt, hanem a háború utáni szokásos romeltakarítás, a szocialista csak évekkel később következett be, amikor jó Vecserszkij elvtárs már árkon-bokron, de leginkább országokon túl járt.

Bizonyára a kitüntetés indoklása csak költői túlzás volt. Ne kételkedjünk abban, hogy Vecserszkij alezredes fontos ember volt. Abban meg főleg nem, hogy most is az. Mellén ezernyi második világháborús kitüntetés bizonyítja, mennyire az. Aztán ne feledjük, hogy a városunkat kifejezetten szereti. A Népszava újságíróját azzal rázta le, hogy bár besötétedett, de nagyon kíváncsi Miskolcra, ezért a további interjúzás helyett elmenne sétálni, körülnézni. Annyi minden változott itt: már rég eltakarították a romokat és néhány patinás utcán kívül már semmi sem emlékeztet a régi Miskolcra, lakótelepek tömkelege bizonyítja a szocializmus dicsőségét.

(Utóirat: sajnáljuk, hogy Vecserszkij elvtársról nem tudunk fényképet bemutatni, de Miskolcon korábban senki sem ismerte és így fotóval sem rendelkezik róla, most pedig fotós kollégánk csak egy rossz minőségű csoportképet lőtt az elnökségről, ahol tudjuk, hogy épp Drótos elvtárs szónokol, de az elnökség ülő tagjai közül senki sem ismerhető fel. Sajnos így talán örök homály fedi, hogyan is néz ki legújabb, a Szovjetunióban élő díszpolgárunk.)