1944

Szabadon bocsátása fejében a kommunistagyanús
Oszip István társaival együtt tett hitet a nemzeti eszme mellett

Miskolc, április 14.

Dudujka Pál cikke

Az elmúlt hetekben megszaporodtak a politikai alapú őrizetbe vételek. Hivatalosan szélsőbaloldali, kommunistagyanús személyeket tartóztatnak le, a kormányzat azonban korántsem hajt végre véres megtisztító akciót. Az elfogottak többségével egyszerűen nyilatkozatot írnak alá a nemzeti eszme szolgálatáról, s szélnek eresztik őket. Így tett egy régi „elvtárs”, Oszip István is társaival együtt.

A belügyminiszter március 31-én rendelte el az igazoltan kommunistagyanús, valamint a szélsőbaloldali mozgalmak vezetőinek és veszélyesebb tagjainak rendőrhatósági védőőrizet alá helyezését. A m. kir. rendőrség miskolci kapitánysága vezetője 74 személy rendőrhatósági őrizet alá helyezéséről, vagyis internálásáról határozott, a parancsot azonban nem tudták végrehajtani. Az érintettek jelentős része „közérdekű munkaszolgálatot” teljesített, néhányan pedig egyszerűen eltűntek Miskolcról. Mindössze 34 személyt tudtak elfogni. Az internáltak között van Csacsovszky József szakszervezeti vezető és Rónai Sándor, a szociáldemokrata párt miskolci titkára. Érdekes módon a szélsőbaloldaliak közé sorolták Pártay Tivadart, a kisgazdapárt helyi vezetőjét, akit ugyancsak internálótáborba kísértek azóta.

oszip
Oszip már elvtársként avat!

A miskolci kapitányság fiaskójához hasonlóan a diósgyőri rendőrség sem hozta hozta a kívánt eredményt, talán nem is akarta. A község területén 22 helyben lakó, vagy a vas- és acélgyárakban dolgozó baloldali érzelmű egyén ellen indítottak eljárást, de alig internáltak közülük néhányat. Többségükkel mindössze egy nyilatkozatot írattak alá arról, hogy a jövőben semmiféle politikai, bér-, vagy munkásmegmozdulásban nem vesznek részt, hanem a legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, kizárólag a magyar nemzeti szempontok figyelemben tartásával fogják végezni munkájukat. Így mentesültek az internálás alól Mazuch József, Szaszák Béla, Gál Albert vasgyári munkások és még sokan mások. Az ígéret szép szó, de a diósgyőri zsaruk persze egyáltalán nem bíznak bennük és azóta is szigorú megfigyelés alatt tartják őket, s ha kell rögtön intézkednek.

Diósgyőrben végül mindössze három, mind közül a legveszélyesebbnek tartott baloldalit tartóztattak le április 5-én: Oszip István vasgyári lakatost, a vasmunkások helyi csoportjának alelnökét, Steckl György bányászt és Brungel Béla bányászt. Elhurcolásukat nem jó szemmel nézte a munkásközösség, amely küldöttséget intézett a Belügyminisztériumba szabadon bocsátásuk érdekében. Hatásukra a minisztérium Közbiztonsági Osztálya intézkedett az érintettek kiengedéséről. Oszip Istvántól és két őrizetes társától mindössze annyit vártak el cserébe, hogy „komoly nyilatkozatot” tegyenek, amely szerint a nemzeti eszme mellé állnak, s a reájuk bízott teendőket mindenkor teljesíteni fogják. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a gyakorlatban mit jelent „a reájuk bízott teendők” elvégzése, de most ezen ne is gondolkodjunk. A lényeg: Oszip és őrizetben lévő társai készséggel nyilatkoztak arról, hogy a jövőben a nemzeti eszme mellett, kizárólag a magyar állam célkitűzéseinek és jobb jövőjének szem előtt tartásával, a legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint fognak dolgozni és semmiféle baloldali megmozdulásban nem vesznek részt. A három – immár egykori – mozgalmár ezután vidáman kisétált a rendőrkapitányság épületéből, a munkásság nagy megelégedésére.

Hivatalos körökben úgy vélik, hogy a munkásság úgy látja, hogy a kormány ügyüket nagy megértéssel és jóindulattal kezeli és a múlt kilengései miatt sem kíván megtorlással vagy üldözéssel élni. Ezen megállapítás tényszerűségében mi magunk kételkedünk, de bízunk a méltóságos urak optimizmusában.

ezgif.com gif maker

Az utaztató megjegyzése:

Oszip Istvánék „komoly nyilatkozatukat” nem tartották be. Oszip a háború után a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének elnökeként, majd a párt képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjaként, illetve Borsod vármegye és Miskolc első kommunista főispánjaként vett részt a kommunista diktatúra bevezetésében és megvalósításában. A „méltóságos urak” optimizmusa tehát minden alapot nélkülözött.