1903
Blaha Lujza és a miskolciak
Miskolc, március 15.
Peczérvölgyi Samu cikke
A miskolci színházi közönségnek nagyon jó híre van, úgy tud lelkesedni, hogy az itt megfordult művésznők aligha felejtik el a nagy ünnepeltetést. De hogy hogy nem, egyszer — jó pár év előtt — mégis megtörtént, hogy Blaha Lujzával kivételt tettek. Az emlékezet szerint a nagy művésznőt vendégszereplésre hívták meg. Blaha Lujza le is utazott. Mily nagy volt azonban a meglepetése, amikor a vonatnál egy árva lélek sem várta. Este a színházat zsúfolásig megtöltötte a közönség. Következett a jelenése. A karzat megmozdult és a kakasülő művészetrajongó közönsége zajos ovációban részesítette a nagy művésznőt. A földszint és páholy viszont faarccal ült a helyén. Blaha Lujzát kellemetlenül érintette ez a hidegség, de azért nem bosszankodott. Így tartott ez az előadás végéig, amikor már kihozta sodrából a nagy művésznőt a közönség hidegsége. Kedvetlenül hagyta el a színházat és egyedül komornájától és az igazgatótól kisérve, a legközelebbi vendéglőbe ment vacsorázni. Mikor az igazgató a bort rendelte, oda szólt Blaha Lujza a pincérnek:
— De aztán olyan hideg legyen az a bor, mint a miskolci közönség!
Ennyi volt, amivel Blaha Lujza kiöntötte keserűségét. A mondásnak híre ment és a miskolciaknak a kocsonyán kívül újabb okuk volt a bosszankodásra. Blaha Lujza hallani sem akart többé miskolci vendégszereplésről.
Azért azt tegyük hozzá, hogy az ominózus fellépés(ek) 1894 júniusában voltak, mikoris a művésznő ifj. Károlyi Lajos színtársutával öt darabban lépett fel Miskolcon. A Náni, Az asszony verve jó, Ingyenélők, Tóth leány, Piros bugyelláris népszínművekben. A társulattal jött, nem pedig vendégszereplésre, így az állomáson sem várhatta senki. Akik akkor ott voltak ezeken az eladásokon nyilván emlékeznek arra, hogy a társulat csapnivalóan rossz volt. Na nem Blaha Lujza, hisz ő gyengélkedése miatt az első két alkalommal fel sem lépett. A többi előadásokon hiába hozta kitűnő színészi művészetét a partnerei jócskán rombolták az előadások színvonalát. A színtársulat bizony egyike volt a leggyöngébbeknek. Öntudatos játékról, vagy csak valamelyes alakításról szó sem volt, szerepét senki se tudta. Ilyen környezet a legragyogóbb képet, Blaha Lujzát is elhomályosította. Az előadásokon az elkeseredett közönség az egyik színész tökéletlen coupléját, talán heccből, de jobban megtapsolta mint a művésznőt.
Na de ez régen volt, majdnem tíz éve. Miskolcnak ennyi idejébe tellett, hogy korunk egyik legnagyobb magyar színésznőjét „kiengesztelje”. A múlt héten végre sikerült Miskolcnak megtörni a jeget és Blaha Lujza leutazott. Két előadást vállalt a Miskolci Színházban. A Kurucfurfang és a Szókimondó asszonyság című darabokban csodálhattuk meg ismét művészetét. Ezúttal azonban a miskolciak kitettek magukért. Nagy küldöttség várta a művésznőt a vasútnál és a város díszhintaja, egész a vasúti kocsisortól kisérve, szállította be a városba. Üdvözlő beszédek, ünneplés, figyelem, az előadások alatt óriási lelkesedés, virágerdő kísérte a vendégszereplést. A legkukacoskodóbb színikritikusok sem találtak volna hibát az előadásokban. Mind a Kurucfurfang, mind a Szókimondó asszonyság Blaha Lujza briliáns főszereplésével és színésztársai zseniális közreműködésével valóban emlékezetes estéket szereztek a közönségnek.
Blaha Lujza érezte, hogy évekkel ezelőtt a miskolciakra mondott közmondásszerű jellemzését valamiképp helyesbítenie kell. A második előadás utáni díszvacsorakor éppen csirkepaprikást hordtak az asztal körül, egyszerre odaszól a pincérnek:
— Édes lelkem, vigye vissza ezt a tálat és hozzon nekem olyan forrót, mint a miskolci közönség!
A lakomázók lelkesen megéljenezték a művésznőt, aki e kijelentésével helyreállította a miskolci közönség jóhírnevét.