1955

Párttitkárokat végeztek ki nyilas tömeggyilkosságok vádjával

Miskolc, augusztus 28.

Dudujka Pál cikke

A világháború végén a Dunántúlra települt nyilasok tömeggyilkosságokat hajtotta végre. A csoport tagjainak jó része eddig megúszta a felelősségre vonást. Ketten még a kommunista pártba is beléptek, sőt pártfunkcionáriusként tevékenykedtek egészen letartóztatásukig. Tegnap mindketten bitófa alá kerültek.

A nyilaskeresztes hatalomátvétel után Miskolcon egy nyomozó csoport alakult a szökött katonák és zsidó munkaszolgálatosok összeszedése céljából. Vezetőjük egy bizonyos Gitta József volt, akit a hatóságok azóta sem tudtak azonosítani és elfogni. A Gitta által irányított csoport rengeteg kínzásért felelős, de egyes információk szerint gyilkosságokat is hajtottak végre. Így például október végén a Sajó-parton tizenegy munkaszolgálatost lőttek agyon. Ugyancsak őket tartják felelősnek a létrástetői tömeggyilkosságokért. Mint ismeretes, a Bükk mélyén 147 embert lőttek tarkón.

sírok
A gyilkosságok áldozatainak kihantolása

A miskolci nyilasok november második és harmadik hetében menekültek el a közeledő szovjet hadsereg elől. A Dunántúlon rendezkedtek be, főhadiszállásuk két egymás melletti településen, Lébényben és Mosonszentmiklóson volt. Bár a napnál is világosabb volt, hogy a háborút elveszítettük, a Gitta-féle csoport még ekkor is folytatta áldásosnak nem nevezhető tevékenységét. Szerte a környéken vadásztak szökött katonákra és elsősorban zsidókra, akik közül – kisebb csoportokban – összesen közel kétszáz embert gyilkoltak le.

A kivégzésekben tevőlegesen részt vett Vágvölgyi András, illetve gépkocsivezetőként Mente Zoltán. Bár a hatóságok már 1945-ben, illetve az azt követő népbírósági eljárások során tudomást szereztek nyilas múltjukról, majd a tömeggyilkosságokban való részességükről, hosszú évekig nem esett bántódásuk.

Vágvölgyi András a háború után Ausztriában amerikai fogságba került, ahonnan pár hónappal később szabadult. Kilétét hazatérve sem fedte fel, a magyar hatóságokat azzal tévesztette meg, hogy a fővárosban születési nevén, Vahály Andrásként helyezkedett. Sorsa jól alakult, 1947-ben belépett a kommunista pártba, sztahanovista lett, majd a vállalati alapszervezet szervező titkárává választotta.

Szintén a kommunista pártban kötött ki Mente Zoltán, aki 1948-ban tért haza a szovjet hadifogságból. Miután értesült arról, hogy néhány társát már elfogták – őket utóbb felkötötték –, ő is a fővárosban bújt meg. Belépett a pártba, majd „elvhűsége” dicséreteként 1952-ben üzemi párttitkárrá választották. Azt hihette Mente, hogy nyilas múltját már sosem kiabálhatják rá, de tévedett. A kommunista éberség győzött felette. Párttitkárrá választása után ugyanis alaposan lekáderezték, s miután felvették a kapcsolatot a miskolci Államvédelmi Hatósággal is, az 1948 óta körözött volt nyilas párttag sorsa megpecsételődött.

webp.net gifmaker
Mente Zoltán megtört a börtönben

Mente Zoltán ellen nyomozás indult, majd 1953 nyarán letartóztatták. A szálak hamar eljutottak a másik pártfunkcionáriusig, szeptemberben már Vágvölgyi András is lakat alatt volt. Vágvölgyi különösen buta módon viselkedett az eljárás idején. Az egyik szembesítés után épp az ügyésznek dicsekedett el azzal, milyen módon hajtott végre két kivégzést.

Hosszadalmas eljárás következett ezután, amely során bár először Mente Zoltán csupán 10 év börtönt kapott, végül megkapta a kötelet. Ugyancsak halálra ítélték Vágvölgyi Andrást és a kivégzésekben vallomása szerint részt vevő Cseh Károlyt. Felakasztásukra tegnap került sor a legnagyobb csendben.

Az ítéletvégrehajtásról egy rövid kommüniké sem jelent meg. Az éberségére oly büszke „néphatalom” nem kívánja a nyilvánosságot terhelni azzal, hogy rendíthetetlen pártfunkcionáriusai között még most is találni egy-egy nyilas tömeggyilkost.

Az utaztató megjegyzése:
 

A miskolci nyilasok valóban felelősek voltak a létrástetői kivégzésekért, az áldozatok egy részét ők tartóztatták le, a kivégzéseket azonban már egy SS-alakulat hajtotta végre. Az esetről külön cikkben fogunk beszámolni.