1945
Hősi halált halt Barbay Ferenc, vagy tragikus félreértés áldozata volt?
Miskolc, február 6.
Dudujka Pál cikke
1944. december 3-án, Miskolc város „felszabadulásának” napján életét vesztette Barbay Ferenc, a kommunista MOKAN-Komité ellenállócsoport egyik vezetője. Haláláról azóta mindenféle kósza hírek járnak. Volt elvtársai azt híresztelik, hogy partizánharcok során halt hősi halált, mások úgy tudjuk, szovjet elvtársai lőtték agyon. Mi lehet az igazság?
Barbay Ferenc fiatalon került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Huszonkét éves, mikor csatlakozott a párt debreceni csoportjához. Egyöntetű vélemény, hogy az elvtársak közül a legképzettebbek marxista munkások egyike volt. 1935-ben került a Diósgyőri Vas-, Acél- és Gépgyár Újgyárának megmunkálóüzemébe. Új munkahelyén, az ágyúgyárban Fekete Mihállyal kommunista csoportot alakított, s hamar a baloldali mozgalom egyik vezető szereplője lett. 1943-ban a diósgyőri béketüntetés egyik szervezője, majd a háború éveiben a MOKAN Komité nevű antifasiszta ellenállási mozgalom egyik vezéralakja volt.
Szerepe azért is volt fontos a MOKAN-on belül, mert míg Tóth Béla a budapesti elvtársakkal, addig ő a debreceniekkel tartotta a kapcsolatot, emellett az ő kezében futottak össze az agitációs munka szálai, de a MOKAN kebelében fiatal munkásokból és diákokból önálló csoportot is szervezett. A nyilas hatalomátvétel idején letartóztatták. Barbay zsebében ott lapult MOKAN-igazolványa, amit – attól félve, hogy ha meglátják, akár kínvallatás útján is kiszedik belőle társai nevét – egyszerűen megevett. Ellenálló tevékenysége így titokban maradt a nyilasok előtt, s végül november 10-én – mikor a nyilasok már szaladtak nyugatra a szovjetek elől – szabadon engedték. Meg nem erősített információk szerint pár nappal később kis híján életét vesztette. November 17-én, Diósgyőr első szovjetek általi elfoglalásakor Orosz Kálmánnal és annak öccsével együtt vállalkozott felderítő akcióra. Mikor azonban a lillafüredi kisvasút mentén lévő dűlőúton akartak visszajutni Miskolcra, német és szovjet egységek közötti harc tűzterébe kerültek. Autójukat kilőtték, s csak alig tudtak élve kikerülni onnan.
Barbay ismét felvette a kapcsolatot elvtársaival és már nem is kellett sokáig várnia a tényleges „felszabadulásra”, december 3-án bevonultak Miskolcra a szovjet csapatok. A kommunisták boldogsága leírhatatlan volt, a nagy szovjet testvér megsegítette őket, kiüldözte a városból a német egységeket. Örömükbe azonban sajnos üröm is vegyült. A három kisgyermeket nevelő Barbay elvtárs alig néhány órával a „felszabadítás” után, tragikus körülmények között vesztette életét.
Halálának körülményeiről azóta is számos legenda kering, a kommunista párton belül és kívül egyaránt. Elvtársai hősi halottként tekintenek rá, s azt hangoztatják, hogy élete utolsó percéig helyt állt, partizánként fegyverrel a kezében harcolt a németek ellen. Gyönyörű és tisztességes halál ez, amelyben bármely forradalmár szívesen és önként osztozna. A probléma azonban csak az, hogy mindössze ennyit közölnek. Hol és mikor történtek e harcok? A városban, vagy már a Bükkben? Mely bajtársai voltak vele? Kik voltak szemtanúi hősies halálának? Megannyi kérdés, amelyre nincs válasz. Hősies halált halt, punktum…
Sokan a mártíromságáról szóló híreket kacsának tartják. Azt beszélik, még saját párttársai sem hisznek ebben a mesében. Barbay Ferenc története ennél sokkal prózaibb, de ugyancsak tragikus. A már közszájon forgó történet szerint december 3-án reggel egy illegális találkozóra sietett biciklijével, amikor a Győri kapuban pechjére felpaprikázott szovjet járőrökbe ütközött, akik felpaprikázottan igazoltatták és motozták a járókelő lakosságot. Egyesek szerint azért voltak idegesek és dühösek, mert egy ismeretlen nem sokkal korábban lőtte le egyik bajtársukat, mások szerint haláleset nem történt, de valóban lövés dördült el az igazoltatás előtt, ezért keresték oly nagy hévvel a fegyver tulajdonosát. Tény, mi tény, a szovjetek egymás után igazoltatták és motozták meg az embereket, köztük Barbayt is. A kommunista vezető egyesek szerint épp kétnyelvű MOKAN-igazolványáért akarhatott a zsebébe nyúlni, hogy azzal fedje fel elvtársai előtt kilétét, ezt azonban a szovjetek nem engedték, majd miután a járőr megtalálta pisztolyát, két szovjet katona bekísérte a Szent Anna templomtól mintegy kétszáz méterre lévő Stamberger-féle fakereskedés udvarára, ahol egyikük géppisztoly-sorozattal azonnal kivégezte.
Ez a történet már sokkal hihetőbb, mint a hivatalos kommunista változat. Beszélnek szemtanúkról is, akik látták Barbay kivégzését. Egyetlen apróság csupán, mely hitelét veheti, a MOKAN-igazolványát bizonyára nem kereste, azt ugyanis már közel egy hónapja megette. Ez azonban még a szájról szájra járó történet szerint is csak feltételezés volt, a szemtanúk és elvtársainak egy része sem tudhatta, mily módon semmisítette meg Barbay MOKAN-igazolványát.
Barbay Ferencet tehát épp azok a „felszabadítók” lőtték agyon, akiket már annyira várt. Azt is beszélik, hogy a szovjet parancsnokság később a járőrt megbüntette tettéért, Barbay életét azonban senki sem tudja már visszaadni. Özvegye és három árva gyermek maradt utána. Árván maradt a kommunista párt is, amely a diósgyőri antifasiszta ellenállás intellektuális lelkét, minden bizonnyal a párt egyik jövőbeli nagyformátumú politikusi reménységét vesztette el.