1861
Új műfaj a magyar újságírásban
Budapest, december 31.
Peczérvölgyi Samu cikke
A híreknek, a szűkebb, tágabb környezetünknek, a világ eseményeinek ismerete mindig is fontos része volt az emberiség életének, velünk született kíváncsiságunk kielégítésének. Hála istennek ma már modern világban élünk. A vasút és a Morse-távíró korában már nem kell Tinódi Lantos Sebestyénre és „kollégáira” várni, hogy négy-öt évente betoppanjanak és dalban, versben elmondják mi történt ebben és ebben a csatában, mi rosszat álmodott a király. Magyarországon, Rákóczi fejedelem óta szárba szökkenő újságírás korunkra számos lappal, újsággal örvendezteti meg az olvasó közönséget, a hírek, aktualitások szerelmeseit. És most itt van egy újdonság! Ilyen még nem jelent meg magyarországi sajtótermékben. Ez a nóvum, külön örömként jelenthetjük, hogy a Jókai Mór tulajdonában és szerkesztésében lévő „Az Üstökös” című szatirikus lap sajátja lett.
Jókait, picit miskolcinak is tarthatjuk, hisz a csodálatos színésznőnek, városunk szülöttének, Laborfalvi Róza (Benke Judit) férjeként, erős kapcsolatot tartott eddig is városunkkal. Kicsit otthonának is érezte Miskolcot. Gondoljuk csak arra, hogy néhány éve, 1857-ben az új színház megnyitóján mi sem volt természetesebb, hogy ő mondja az üdvözlő beszédet.
Jókai Mór 1858. augusztus 21-én szatirikus lapot indított Üstökös néven. Újságja főleg politikai irányú volt eddig is, a magyar politikai élet elé állított görbetükröt. És most meghonosított valami egészen újat is! A képes regény, vagy képregény? műfaját. Ez a műfaj már néhány éve dívik az osztrák birodalomban, főleg a Fliegende Blätter újságban találkozhattunk vele. Itt Wilhelm Busch rajzsorozatai közül a Max és Móric a legismertebb, mely két vásott lurkó kalandjait meséli el. Jókai Üstökösében, pedig Magyar Miska és Német Miska kalandjaiba szeretett bele az olvasóközönség. Úgy látjuk, hogy ez az új műfaj tetszik a lapot vásárlóknak, sőt Jókai is teljesen beleszeretett a képes regénybe, olyannyira, hogy a laphoz felvett egy rajzolót, az autodidakta Jankó Jánost, aki ontja magából a képtörténeteket, melyeknek rajzos forgatókönyvét nemegyszer maga Jókai készíti. Magyar Miska és Német Miska kalandjain keresztül a „sógorok” bugyutaságán nevethetnek az olvasók. Úgy tűnik, hogy ez az új műfaj borzasztóan sikeres, meredeken emelkedik a lap példányszáma, alig várják az olvasók Magyar Miska és Német Miska újabb kalandjait. Híreink szerint egyre több magyar újság szándékozik regényes képeket újságjába közölni.
Az utaztató megjegyzése:
A képregény legtágabb meghatározása szerint történet képekben elbeszélve, mely legalább három kockából áll, és esetleg szöveg kíséri. A kilencedik művészetnek is titulált képregény műfaja európai. Olaszországban fumettónak, füstpántlikának is hívták, mert a szóbuborék füstpántlika módjára kanyarog ki a beszélők szájából. 1830 körül a svájci Rodolphe Töpffer szkeccs-sorozatai talán az első ilyen jellegű próbálkozás, majd a már említett Fliegende Blätter újság. Az igazi képregény műfajának megalkotója a Makóról az USA-ba kivándorolt Joseph Pulitzer, a sajtókirály. 1896. február 16-án a New York World vasárnapi mellékletében Richard F. Outcault képregénye, A Yellow Kid példátlan népszerűségre tett szert. Itt a narrátori, és a beszélt szöveg már a képkockán belülre került. Hivatalosan innen datáljuk a képregény, a comic strip születését. Magyarországon a XIX. századi képregények szövege még a képkockák alján, vagy tetején voltak, a XX. század első felében próbálkoztak szövegeket a képkockákba elhelyezni. 1945 után a Rákosi diktatúra valamiért a klasszikus comic elrendezést a hanyatló nyugat szemetének gondolta és a javarészt klasszikus, vagy szovjet regények képregény adaptációiban szintén csak kockákon kívülre kerülhetett szöveg. A fordulat 1956 után, a Kádár-korszakban történt. Mivel a képregény nagyon népszerű volt a hatalom úgy döntött, hogy lehet szóbuborék, vagy bármi más is, lényeg, hogy a munkás ne a politikával foglalkozzon. Ekkortól az 1990-es évekig datálható a magyar képregény aranykora.