1968
Windischgraetz Lajos halálára
Miskolc, február 4.
Peczérvölgyi Samu cikke
Tegnap 86 éves korában, Bécsben elhunyt Windischgraetz Lajos herceg. Hosszú élete átölelte a zűrzavaros, világégésekkel terhes, politikai ideológiák sűrű váltakozásaitól sem mentes XX. századot. Élete is hasonló volt, mint az általa is megélt korszak. Mondjuk ki nyíltan, egy igazi kalandor volt, tele pénzel, ranggal, befolyással, a nemzetek feletti arisztokrácia azon képviselőjeként, akiket a kommunisták előszeretettel ábrázoltak karikatúrákon, ha az elnyomott nép és a dőzsölő, zsebükből dollárkötegeket potyogtató „úri” osztályok közötti erkölcsi különbséget akarták megjeleníteni. A Windischgraetz Lajos-félék voltak azok, akiket a hatalmas munkás, hatalmas öklével, mint parányi hangyát szét zúz!
Windischgraetz Lajos 1882-ben született Krakkóban, az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharcot leverő Windischraetz unokája. Katonai műszaki akadémiát végzett, részt vett az 1905-os orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák-magyar követségen, majd 1912-ben, Szófiában. 1916–1918 között Magyarországon országgyűlési képviselő, majd közélelmezésügyi miniszter 1918. január 25-től november 25-ig. Hivatali ténykedése alatt történt a minisztérium legnagyobb botránya, a burgonyadara panama, mely még az utódját, Nagy Ferencet is lemondásra kényszerítette. Az ügy elsikkadt, mert Windischgraetz Svájcba emigrált. Még 1919-ben, ott írt egy könyvet „Küzdelmeim” címmel, melyben elismerte a sikkasztást, és pofátlanul azt írta, hogy az összeget politikai célokra fordította, az ügyletről rajta kívül senki nem tudott, meg egyébként is a maradék pénzt saját magyarországi birtokainak fejlesztésére kívánja fordítani. IV. Károly és Andrássy legfőbb bizalmasaként Svájcban megalapította az „Agence Centrale” néven royalista-antibolsevista beállítottságú hírügynökséget.
Engesztelhetetlen antibolsevistaként, és királypártiként nem tudta megbocsátani Károlyinak a trianoni békediktátum aláírását. 1920-ban tér vissza és az Andrássy-párt programjával a sárospataki kerület legitimista képviselője lesz a nemzetgyűlésben 1920–22 között. Károlyi Mihály perében a vád tanúja 1921-ben. Majd neve nemsokára, a dologra általa csak „hazafias felbuzdulásként” gondolt frankhamisítási botrányban tűnik fel. Ez valóban világraszóló skandalum lett, és erről a legmagasabb politikai körök is tudtak. Windischgraetz Lajost 1926-ban, elsőrendű vádlottként négy évre ítélte a bíróság, igaz csak kettőt kellett leülnie, azt az időt is szanatóriumban és szállodákban töltötte. „Szabadulása” után sárospataki birtokán élt. 1932-ben német állampolgárságot vett fel, és 1933-tól V-99 fedőnéven már a Gestapo ügynökeként tevékenykedett. Károlyi Mihálynét Berlinben akarta elfogni, ez azonban nem járt sikerrel. A II. világháború alatt a németeknek kémkedett Szerbiában. A második világháború után, vélhetőleg Gestapo ügynök múltja miatt Argentínába emigrált, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.
Windischgraetz Lajos egyszerre idegesítő és csodálatraméltó életútja a XX. század hű lenyomata. Közép-Európában és Magyarországon száz számra éltek ilyen alakok. És itt mindegy, hogy egy osztrákból lett magyar politikus, aki sikkaszt, pénzt hamisít, katonai attaséból Gestapo kém lesz, pénzel, befolyással éri el céljait, vagy csendőrből kisnyilas, majd kommunista párttitkárból, 1956-os hős. A becstelen XX. század sok becstelen embert szült. Windischgraetz Lajos halálával meghalt a XX. század egy darabja, mindenki döntse el, hogy sajnos, vagy szerencsére!